2013. április 29., hétfő

Mozgókép - Az út


A közeljövőben Amerikát egy mindent elsöprő katasztrófa sújtja, hogy eltörölje az emberi civilizációt, az írott és íratlan törvényeket, melyből megszületik az erőszak világa, ahol az erősebb felfalja a gyengébbik fajtársát.




Egy apa és fia, ebben a kietlen, sivár világban kel útra, hogy az óceánhoz jussanak, mely új reményt tartogat a számukra, de ehhez minden megmaradt emberségüket latba kell vetniük, hogy felvegyék a küzdelmet a hordákba tömörülő kannibálokkal szemben. Az egyetlen élelem forrás immár csak az emberi hús maradt, a pusztulás közepette számos könyörtelen veszély leselkedik, mely próbára teszi a férfi reményeit és szeretetét fia iránt.
Eltekintve attól, hogy Cormack McCarthy -t jelenkorunk legpocsékabb és indokolatlanul felkapott írójának tartom, a regényéből született filmadaptáció sem nyerte el tetszésemet, pedig minden ellenszenvemet sikerült félretenni megtekintése előtt.
Maga a film képi világa remek rendezést nyert, a probléma ott van, hogy ezt a forgatókönyv kidolgozásakor nem sikerült megtölteni kellő tartalommal, ami van, az pedig jócskán hagy kívánnivalót maga után. Maga a folytonosan jelenlevő letargikus, depresszív hangulat egy olyan sarkítás eredménye, hogy a két főszereplőn kívül, nem is maradt emberi lény a világban, hisz mindenki bandákba tömörülve rója a félig lepusztult világot, hogy éhségét emberi hússal csillapítsa.
A világ egy keretet képez, viszont azt nem sikerült tartalommal kitölteni, a cselekmény egyetlen momentumra, az utazásra és menekülésre koncentrál, ismételve az eseményeket más-más környezetben, mindezt hihetetlenül hosszú és vontatott módon. A záró sorok megtekintése után az ember olyat érezhet, amit rendkívül ritkán egy film megtekintését követően, nem képes eldönteni, hogy most látott valamit, vagy sem, hisz a műnek sem eleje, sem vége nincsen igazából, a köztes cselekmény pedig ürességtől tátong és folytonosan csak az agyoncsépelt kannibalizmussal találkozunk, mely helyenként már, az öncélúság végett gyomorforgató méreteket ölt.
Igazából nem ajánlhatom senkinek, hisz csak arra buzdítanám az olvasót, hogy fecséreljen el az életéből 2 órát. Számomra nem igazán létezik olyan gyenge színvonalú film, könyv, melyre ne mondanám, hogy; de legalább ezért és ezért érdemes volt megtekinteni, elolvasni, ha másért nem hát viszonyítási alapként, vagy egy új ismeret gyanánt. Erről a filmről messze nem mondhatom el még ezt sem. Valami hihetetlennek tartom, hogy egy létező dolog a semminél is kevesebb legyen.

Műfaj: poszt-apokaliptikus dráma
Műsoridő: 112 perc
Debütálás éve: 2009.

Rendező: John Hillcoat
Forgatókönyv: Cormack McCarthy, Joe Penhall
Főszereplők: Viggo Mortensen, Kodi Smith-McPhee, Robert Duvall, Guy Pearce, Charlize Theron


Zerko 

2 megjegyzés:

  1. Hát ezzel nagyon nem értek egyet, hihetetlen jó a film, abszolút hű a könyvhöz, pont az az erénye ,amit te negatívumként említesz, az üresség, hogy tűnik el szinte minden ami jó a világból

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, van akinek tetszik a film, ahogy McCarthy könyvei is (különben nem lenne a világ legjobban kereső íróinak listáján), én ezt nem vonom kétségbe egy pillanatig sem. A film megtekintését követően többek véleményét is kikérdeztem, mert tudni akartam, hogy számomra volt ilyen negatív a film, vagy más is tapasztalta-e azt, ami a véleményem róla, és ez utóbbi volt jelentős többségben, egyetértve azzal, hogy időfecsérlés.

      Ettől még van akinek tetszhet a film, de én személy szerint ajánlani nem merem.

      Az üresség pedig a történetre vonatkozik, a cselekmény nélküliségre, nem a film világára, mert persze egy poszt-apokaliptikus világ mindig csupasz és kietlen. Szeretem a témát, de ezerszer jobb feldolgozásokat olvastam könyvben és láttam filmen, ahol szintén fellelhető a kannibalizmus, csak nem öncélúan repetitív módon.

      Törlés