A túlélő-horrorok klasszikus darabjának jelentősen kibővített és felújított verziója, hogy még teljesebbé váljon a borzongás.
Még 2002-ben látott napvilágot a Resident Evil remake GameCube-ra, a Capcom és a Nintendo együttműködéséből születve exkluzív címként, hosszas idő teltével és a szerződés kifutásával más-más platformokra is megérkezett a kultikus játék felújított verziója, immár HD jelzővel kiegészítve, tehát innen ered, hogy egyszerre beszélünk remake-ről és remasterről, mert a régi újragondolt kiadás feltupírozott változatát takarja. Annak idején, a csupán egyetlen konzolgenerációnyi különbséget jelentő hat év is nagy léptékű prezentációs fejlődést hozott, és egy teljesen más külsőben pompázó játéknak ugorhattak neki a kocka birtokosai, értelemszerűen a tovább pofozgatott verzióra ez fokozottan igaz, még hangulatosabbá téve az élőholtakkal és szörnyekkel szembeni túlélést, miközben az Umbrella titkait fejtegetjük a Spencer kúriában.
A játék teljesen új, modern textúrákat kapott már a GameCube verzióra, teljesen újraalkotva a játék környezetét, újra modellezve annak minden ellenfelét és karakterét, lecserélve a fény-árnyék hatásokat a fejlettebb bevilágításokkal, és még a rögzített kamerák perspektíváját is helyenként megváltoztatták a filmes hatás növelése érdekében, ami teljes pompáját a HD kiadással érte el, szintén egy jelentős mérföldet ugorva a látványvilág tekintetében. Az eredeti újraalkotott verzió is egy merőben más, mondhatni új játékot jelentett a prezentációs és játékmenetet érintő különbségeknek köszönhetően, a magasabb felbontású textúrákat alkalmazó és még részletgazdagabb kiadás esetében, kifejezetten kellemes egy régi kedvencet ebben a szép formában viszont látni.
Egy remaster megjelenésnél a grafikai tupír az elsődleges szempont, elvégre az újra kiadás is ezen indok alapján született, ezért is érdemel valamivel részletesebb kifejtést a különbség, de nem csak küllemében mutat fényévnyi távlatokat az eredeti '96-os szériaindító epizódhoz képest, hanem akadnak komoly játékmenetbeli fejlődések is, a jelentős tartalmi bővítésnek köszönhetően pedig egy határozottan újra alkotott klasszikusról beszélhetünk. Talán a legfontosabb, hogy a Spencer kúria terjedelmesebb lett, valamivel nagyobb méretet öltött, és bekerült a félkész állapota végett, az eredetiből ollózott temető és erdős helyszín is, hátborzongató hangulatukkal remekül illeszkedve az alapjáték koncepciójába, ahogy a szintén bővítményként szereplő Lisa Trevor fészke, szintén óriásit dobva az összatmoszférán, ahogy nem éppen baráti módon ismerkedhetünk meg vele közelebbről, jelenlétével a félelem egy újabb ízét szolgáltatva, illetve további döntési lehetőséget helyezve a játékos kezébe, hogy befolyással bírjon a történet alakulására. Ezen továbbgondolás szerint vált terebélyesebbé az akvárium részleg is, egy termetes fertőzött cápával egészítve ki, de ettől számottevőbb a kemény horror hangulatot árasztó kripta, ezzel a helyszínnel autentikusan, de mégis egy másabb árnyalatnak ágyazva meg a hátborzongató atmoszférát árasztó helyszínek palettáján, csontig hatoló félelmetes balsejtelmet ültetve a játékosba, ahogy apránként nyitogatja a koporsót a kulcsok behelyezésével, erősen gyanítván, hogy a muszáj dologból sok jó nem fog kisülni, mégis reménykedve, hogy valami másra fog bukkanni, mint valami újabb elvetemültség. Sok helyütt csupán kisebb, de a játékélményt növelő átszabásokon estek át a színterek - összességében nem csekély, további két óra (azaz +20%) tartalmat nyújtva -, az újabb színterekhez és ellenfelekhez a történetet is több új jelenettel kerekítve ki.
Az egykoron a játék gerincét alkotó túlélési küzdelem a borzalmakkal szemben, a jelentős mértékű fejlesztések ellenére is maradt a játék fundamentumának, lényegesen letisztultabb és gördülékenyebb játékmenetet eredményezve, aminek köszönhetően a játékos még inkább át tudja adni magát a Spencer kúria különleges légkörének, gyakorlatilag egy láthatatlan ködlepelként telepedve az emberre szippantja be és ejti a félelem rabságába elméjét a cizelláltabb megvalósítással. Fel lehetne róni hátrányának is, hogy a túlélési élményen csorbát ejtettek a tank-irányítás megszüntetésével, immár könnyedén és precízebben lehet az analóg karokkal navigálni a karaktereket, még ha némi darabosságot továbbra is hordoz magában a stílus védjegyeként, mégis sokkalta gördülékenyebb a modern elgondolás, kiegészítve az automatikus célzással (ami már a klasszikus későbbi verzióiban is felbukkant), szintén jelentősen megkönnyítve a játékmenetet, de éppen ezért a mérleg másik serpenyőjébe is pakoltak nem keveset, hogy visszaegyenlítsék a kihívást és ne érje csalódás a műfajt meghatározó alkotás szerelmeseit, ugyanis bekerültek az adott idő elteltével visszatöltődő zombik, mert minél többet téblábolunk a kúria egyik szárnyából a másikba rohangálva a kulcsokkal és a fejtörők megoldásaival, annál több ellenféllel találhatjuk szemben magunkat. Ez csupán egy-két ponton érhető tetten (pont elegendő), éppen ezért egy drasztikusabb változtatás is érte ellenfeleinket, a fel nem égetett és hátrahagyott csoszogók, idővel nehezen kilőhető Crimson Head formában térnek vissza és törnek főhőseink életére, de ott sorakozik még a számos bővített nehézségi szint is, azok számára, akik a vérre menő kihívást kutatják, köztük a GameCube verzióban debütált újdonsággal a hardcore réteg számára.
A fejtörőket sem hagyták érintetlenül, mert jó párat továbbdolgoztak a magasabb szellemi kihívás érdekében, példának okáért az óra mögötti rejtek felnyitásához már nem elegendő a pajzs szimbólumot behelyezni, hanem egy sejtelmes megoldó kulcs segítségével a mutatókat is a megfelelő szimbólumokhoz kell tekerni, de említhetném a lovagpáncélokat is, ahol már nem elegendő a gáznyílások elfedése - sőt, erre lehetőség sincs, és a hibás megoldás esetén szivárog a mérgező gáz -, hanem a páncélokat megfelelő állásba kell forgatni a zár feloldásához. Ugyanezen séma alapján váltak komplexebbé a fejtörők másutt is, és kerültek be újabbak a friss helyszínekhez, természetesen továbbra is a logika mezsgyéjén maradva, valamint az útvonalak memorizálása és a tájékozódás is komolyabb agymunkát fog igényelni, még inkább rá leszünk szorulva a térkép használatára a terebélyesebb kúria új területeinek köszönhetően, összességében jelentős mértékben növelve a játékélményt az eredetitől komolyabb töprengést igénylő feladványokkal és a még labirintusosabbá vált kúria remek felépítésével.
Amit személy szerint sajnálok, hogy az élőszereplős intrót lecserélték egy új, a játék motorjával készített bevezetőre, ami meg kell hagyni, hogy sokkal jobb lett, csak hát a nosztalgia és annak komikuma végett elfért volna az eredeti is. Ennek fényében nem meglepő, hogy a bőven foltozást igénylő párbeszédeket is újraírták, amihez új szinkron is párosul, mindkettő esetében lényegesen színvonalasabb formát öltve, de megőrizve eredetiségét a dialógusok tömör egyszerűségével, amit a HD kiadásra ismét újra lehetett volna alkotni, mint a játék egyedüli gyengélkedőbb pontja, de valahol meg szükségszerűtlen, hogy megőrizze eredetiségét, nem mellesleg a későbbi epizódok (4-5-6) sem éppen a szofisztikált vagy irodalmi színvonalú dialógusaikról híresültek el. A teljesen új hangeffektek mára kissé megkoptak, ezzel egy kellemes kettős hatást érve el a feljavított minőséggel, melyek mégis nosztalgikusan csengenek. Csupán érdekességképp jegyzem meg, hogy az ajtó nyitogatás animáció megőrizte eredeti mivoltát az autentikusság jegyében, annak ellenére, hogy az újabb kiadásra megoldható lett volna ezek mellőzése.
Kifejezetten ritka eset az, amikor egy klasszikus, ráadásul egy műfajt meghatározó játék újraalkotása és felújítása jól sikerül, az esetek többségében inkább egy korábban nem látott technikai problémákat produkáló és grafikájában csupán kis mértékben csiszolt verziók szoktak kiadásra kerülni, a Resident Evil Remake HD viszont nem csak a túlélő-horrorokon belül egy kiváló darab, hanem a feljavított kiadás tekintetében is kivételesen jól sikerült, ami egyszerre adja vissza az eredeti játékot egy káprázatos modern formában és ébreszti fel a játékosban a nosztalgikus élményt, ugyanakkor egy teljesen új formát is öltött, ami messze túlmutat az eredetin, éppen ezért bátran ajánlom azok számára, akik kedvelték az első verziót, mert garantáltan telitalálat lesz, és nem kevés ügyesen illeszkedő újdonságra is bukkanhatnak. Azok számára is merem ajánlani, akiknek kimaradt volna az eredeti alkotás, amennyiben egy ízig-vérig túlélő-horrorra vágynak, mert ebben a modernizált formájában fogyaszthatóvá vált bárki számára. Nehezen volt elképzelhető, hogy a műfaj kiválósága lehet több és jobb, mégis sikerült megvalósítani, ezzel pedig - szerény véleményem szerint - a túlélő-horror műfaj legkiválóbb darabjává vált, mely immár minden ízében tökéletesre csiszolva jelent egy páratlan alkotást, és merészelek élni azzal a kijelentéssel, hogy Fujiwara Sweet Home remake-je, amiből az első Resident Evil született, ebben a formájában érte el azt a kiteljesedést, amivé egykoron megálmodhatta Mikamival karöltve.
10 pont
Műfaj: túlélő-horror
Megjelenés: 2002. (GameCube), 2008. (Wii), 2015. (PlayStation 3, PlayStation 4, Xbox 360, Xbox One, PC) 2019. (Switch)
Fejlesztő: Capcom Production Studio 4
Kiadó: Capcom
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése