2019. január 11., péntek

Holtak plázája - Dead Rising teszt

Frank West fotóriporter, csupán egy átütő cikket szeretett volna készíteni, ám élete fenekestül felfordul és veszélybe kerül, amikor Willamette városába utazva, az utcákat ellepő zavargásokra bukkan. Fényképezőgépével közelebbről is szemügyre véve a dolgot, már a kannibalizmus jelei mutatkoznak a tébolyult tömegeken, melyek pusztulást hoznak a városkára, és ha a katonaság nem lép közbe, a világra is.
Frank nem tántorodik el céljától és a helyi plázának a tetején rakatja ki magát a helikopter pilótájával, hogy három nap elteltével, itt találkozzanak. Feltéve, ha túléli ezt a három napot, mert csak a épületbe merészkedve szembesül azzal, hogy valójában mivel áll szemben, ugyanis egy szerencsétlenségnek köszönhetően, az élőholtak betörnek a plázába és könyörtelen mészárlásba kezdenek.
  
A Dead Rising nem lacafacázik, a játékost rögvest az épületbe özönlő zombi hordák tengere közé ejti, az élőholtak ellepik minden zegzugát a gigászi komplexumnak, kivétel egyetlen helyet, ahol a túlélő szereplőkkel közösen, egy menedékhelyet alakít ki Frank, akit bármennyire is saját céljai vezérelnek, mindig megesik a szíve az együgyűeken és bajba kerülteken, de nem rejti véka alá véleményét, éppen ezért egy roppant szimpatikus karakter képét alkotja, bár végső döntései rajtunk, azaz a játékoson múlnak. Rajtunk múlik, hogy tétlenül várjuk a menedékhelyen, hogy a három nap leteljen, vagy lemerészkedünk a plázába, hogy egy komplett zombis játszótér minden kellékével szórakoztassuk magunkat, amíg el nem érkezik a távozás ideje.
Várakozni roppant unalmas, nem mellesleg távoznunk is kell a menedékről, hisz a főtörténet megkívánja, hogy ennek-annak utána járjunk, bizonyos dolgokat kinyomozzunk, roppant érdekes eseményekre és a cselekmény szálaira bukkanva, hisz egy tényfeltáró riport, mi másról is szólna. A plázába merészkedés első pillanataiban le is leszünk döbbenve, hogy mitévők legyünk az élőholtak végeláthatatlan seregei között, de ne feledjük, ezek lassú és buta lények, így a sebes mozgásunkkal és pár ügyes mozdulattal elillanhatunk közöttük, vagy arrébb lökdöshetjük őket, de mindig résen kell lennünk, hisz a tömegből bármikor kikaphat egy emberi húsra kiéhezett példány.
De amennyiben kedvünk tartja, nekik ronthatunk és tapasztalati pontok fejében mészárolhatjuk őket, ehhez válogatott arzenált vonultat fel a játék, melyek egy igen fantázia dús skálán mozognak, az elvétve fellelhető lőfegyverek mellett, inkább az ütő és szúró eszközökre építve, mint a baseball ütő, kés, kard (több formában), láncfűrész, bárd, balta, szék, porral oltó, de olyan viccesebb eszközöket is bevethetünk, mint a seprű, súlyzó, plüss állat, tekegolyó, fűnyíró (!), a zombik megvakítása végett még maszkokat is a fejükre húzhatunk, hogy így püföljük el őket, vagy a tömegesebb pusztítás érdekében járművekkel gázolhatjuk el őket, mint a motor, sportkocsi, vagy teherautó, mely utóbbiakból következtethető, hogy a Dead Rising egy roppant terebélyes játszótérrel rendelkezik.
Játszótér egy idő után, de addig hosszas, keserves út vezet, ugyanis egy kimondottan hardcore játékról van szó, mindenhova időre kell odaérni, hogy az adott küldetést, a pláza különböző pontjain felvegyük, éppen ezért a kezdetekben örülhetünk, ha képesek leszünk életben maradni, amit a már korábban említett tapasztalati pontok, azaz PP-k gyűjtögetése jelentősen elősegít, hisz Frank minden szintlépéssel valami újabb képességgel rendelkezik, több életerővel, erősebb támadással, gyorsabb mozgással, újabb tárgy slotot vagy egy spéci pusztakezes mozdulatot nyithatunk meg számára, hogy komplett pankrációt rendezzünk a zombik között.
A tápolásra szükség is lesz, amihez nem csak a feladatok teljesítésével, hanem a fényképezéssel is szerezhetünk pontokat, különböző kategóriákban kiértékelve, a zombik leölése tovább gyarapítja Frank tapasztalatát, de nem elhanyagolandó, hogy a plázában számos túlélő is fellelhető, akiket nekünk kell a biztos menedéket nyújtó óvóhelyre juttatni. Ezek a feladatok legalább akkora feszültséggel bírnak, mint a főküldetések, mert a túlélők különféle kérésekkel is rendelkezhetnek, valamint eltérő viselkedéssel bírnak, nem egy, a legbugyutább módon képes a zombik karmai közé rohanni, nekünk pedig épségben kell őket a biztonságos helyre szállítani, így ha szükséges, még fegyverekkel is elláthatjuk őket.
Igen, ám de nem csak ilyen barátságos és bajba jutott egyénekkel futhatunk össze, mert vannak - nem is kevesen -, akik bekattantak a világvége apropóján, őket nevezi a játék pszichopatáknak, és mindegyikük egy külön történettel és egyedi tulajdonsággal bír, valamint legyőzésükben külön taktikát igényelnek, de egy közös jellemzőjük, hogy nem adják egy könnyedén magukat. Ezek legyűrése elengedhetetlen, hogy a plázát szabadon járjuk, mert mindegyikük egy adott területet ural, de ennek fejében bőséges PP és adott esetben spéci fegyver ütheti a markunkat.
A szabad játszótér lehetősége mellett, ez a játék másik szépsége, hogy a játékosnak kell felfedeznie és feltérképeznie minden egyes adott pontját, mert csak így kaphat egy teljes egész történetet, sokszor még azt sem árulja el a program, hogy milyen időpontban, milyen helyen kell lennünk, ahhoz, hogy kiderítsük, mi lett az egyik főszereplő sorsa. Mint ahogy említettem, egy igazi hardcore játék, ami szabadon engedi a játékos kezét és neki kell minden pontját kitapasztalnia, miközben folyamatos versenyt fut az idővel, mindaddig, amíg Frank elég fejlett nem lesz, hogy könnyűszerrel boldoguljon a végeérhetetlen zombi tömeggel. Ez utóbbi fokozottan igaz, mert hiába öljük le őket, elég elfordulnunk, hogy újabbak vegyék át a helyüket, de az ellenük bevethető lehetőségek tárházát, remekül példázza, hogy ételeinket megsüthetjük a magasabb életerő visszatöltés érdekében, turmixokat készíthetünk bónusz tulajdonságokért (titkos, csak kísérletezéssel kitalálható receptek alapján), de fegyvernek felhasználhatunk bármit, amit csak fellelünk a terebélyes pláza, temérdek üzletében.
A játékmenetet tovább nehezíti, hogy kizárólag a menedékhelyen, vagy a mosdókban, azaz a kijelölt helyeken lehet menteni, éppen ezért, ha felderítő utunk balul sülne el és nem vittünk magunkkal elegendő élelmiszert életerőnk visszatöltésére, vagy nem szerelkeztünk fel a folyamatosan amortizálódó fegyverekkel, akkor egészen a korábbi mentésünkig bukhatjuk az egész eltelt játékidőt, de ez ismét csak továbbfűszerezi azt az egyedi ízt, amit témájával, kivitelezésével, szabadságával és játékelemének minden morzsájával képes nyújtani a Dead Rising.
Amennyiben képesek voltunk három napot túlélni a földi pokolban, akkor következhet a meglepetés, amit még véletlenül sem lövök le, de ennyiben közel sem ért véget a játék 10 órás idő limitje, főleg, hogy a komplett teljesítést követően, egy végtelen idővel bíró játékmódot is megnyithatunk, ahol végképp mindentől kötetlenül tevékenykedhetünk, de a túlélés továbbra is megmarad. Az egyedüli, ami szorítani fog minket, hogy Frank is megkapta a fertőzést ebben a játékmódban, így folytonosan élelmiszerek után kell kutakodnunk, hogy apadó életerejét visszatöltsük, de ehhez más túlélőkkel is meg kell küzdenünk, éppen ezért csak akkor érdemes felhasználni a szabad tárgy mozgatások lehetőségét a pláza temérdek kellékére vonatkozóan, ha már kellő mennyiségű élelmiszert voltunk képesek felhalmozni és így elbarikádozhatjuk magunkat, különben hamarjában utolérhet bennünket a végzet.
Hogy valamit említsek a prezentációról is, a Dead Rising volt az Xbox 360 hajnalán, az első tényleges új generációs játék, mind prezentációjában, mind pedig játékmenetében. Persze külleme az évek alatt megkopott, de szerintem a mai napig egy pofás játék, és az általa nyújtott élmény szempontjából, ez a legkevésbé mérvadó, ennek ellenére megjelenésekor káprázatosan festett, még a zombi tömegek mozgatása mellett is. Az egyedüli kivetni való csupán utóbbiak terén róható fel, hogy lehetett volna változatosabb a paletta a küllemük tekintetében, de azt hiszem, ez már szőrszálhasogatás lenne, csak úgy, mint a túlélők MI-jét firtatni, ami feltehetőleg direkt lett ilyen, hogy magasabb kihívást nyújtson kimenekítésük.
Ez az a játék, amit bátran merek ajánlani bárkinek, műfaj és stílus kedveléstől függetlenül, hogy tegyen vele egy próbát, ha nem fél a kihívásoktól, mely tartalmas élményekkel szolgál, a későbbiekben pedig a küzdelmek meghozzák gyümölcsét, és még tartalmasabbá, szórakoztatóbbá válik Willamette plázája. Nálam a konzolgeneráció 3 legjobb játéka között szerepel.

10 pont

Műfaj: külső nézetes sandbox akció
Megjelenés: 2006. (Xbox 360) 2016. (PC, PlayStation 4, Xbox One)
Fejlesztő: Capcom
Kiadó: Capcom
Zerko  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése