Banánköztársaság - Tropico 3 teszt

Még 2001-ben a Tropico egy roppant élvezetes újítással hozott új élményeket a városépítgetős menedzsment játékok világába. Egyfelől felvetette, hogy mi lenne, ha diktátori egyenruhát ölthetnénk magunkra, ami mellé dukál egy trópusi sziget is természetesen, magával hozva az újabb megközelítést: építsünk és kormányozzunk egy egész országot.

A játék óriási sikert könyvelhetett el ennek az újszerű megközelítésnek, ami diktátor szimulátorrá avanzsált, majd ezt követően hamar megérkezett a második epizód, ami már a kalózöböl menedzselésébe vezette be a játékost, más megközelítést adva a teljhatalom érzetében, ám továbbra is élvezetes formában, viszont egyértelműen hiányt hagyva a kiindulópont után, hogy egy saját magunk által felépített ország felett zsarnokoskodjunk, vagy éppen bújjunk a jótékony és mindenkiről gondoskodni óhajtó Állam Bácsi bőrébe.

A harmadik rész tökéletesen nyúl vissza az alapokhoz és hozza vissza nyolc év elteltével azt a virtuális érzetet, amikor a tömegek fölé tornyosulva igazgathatjuk azok sorsát, mind globálisan, mind pedig személyre szabottan, óvatosan lavírozva a demokrácia határain, vagy éppen könyörtelenségünkkel a felkelés kirobbanása szélén, mert ugyanis ez utóbbi képezi a játék legnagyobb újítását.

A menüben ezúttal felbukkan a kampánymód lehetősége is, ahol 15 szigeten, 15 különböző körülmények között mérettethetjük meg magunkat, hogy teljesítsük a kitűzött célokat, melyek között olyan finomságok sorakoznak, mint mondjuk adott összeg megszerzése olajexportból, bányászatból, mezőgazdaságból, vagy lakosaink boldogabbá tétele, de akad olyan is, ahol bel és külpolitikai ellenfeleink között kell ügyesen lavíroznunk. Ez tulajdonképpen egy fajta challenge, azaz kihívás térképgyűjteménynek felel meg, amiket a sorozatos sikernek köszönhetően nyithatunk meg sorjában.

A másik lehetőségünk az, ami az első részt egymagában képviselte, a szabad sandbox játék, ahol mi magunk kreálhatjuk meg szigetünk földrajzi adottságait, a játékidejének hosszát, hogy diktatúrát kívánunk-e építeni, vagy pedig szabad választások vannak, egyszóval minden, a játékmenetet befolyásoló apróságot, melyre további komoly kihatással lesz karakterünk, akit nem csak küllemében kell kialakítanunk, hanem a korábbiakban megismert életrajzát és személyiségét is össze kell tákolnunk. Lényeges, hogy a felsorakozó 7 ideológia (kommunista, fasiszta, vallásos, kapitalista, militarista stb.) közül melyiket tudjuk magunkénak, hisz lakosaink is rendelkeznek hitvallással, pártállással, éppen ezért hol veszítünk egy csoport szimpátiájából, máshol pedig elnyerjük egy másik rokonszenvét.



Legalább ekkora súllyal bír a személyiségjegyek kiválasztása, ahol két csoportra bontva lelhetjük fel a pozitív és negatív tulajdonságokat, szintén a frakciókra történő kihatással, valamint a játékmenetet befolyásoló tényezőkkel, mint például a becsületes államférfi nem nyithat magának bankszámlát, ahova az elsápolt összegek kerülnének.

A felsorolt tényezők jelentősége abban rejlik, hogy a játékot elindítva, kezdeti kisméretű populációnk, majd pedig a születendő és bevándorló lakosaink, személyre szabottan rendelkeznek egy világnézettel és különféle igényekkel. Lesznek, akik üdvözülni fogják a paraszti sorból kikerült „nép emberét”, míg az entellektüelek irtózni fognak személyétől, de ugyanígy a vallásos csoportok egy kommunistával szemben, akit a tőkéscsoportok sem fognak szívlelni. Ezen kizárólag politikánkkal tudunk változtatni, igyekezvén minél szélesebb körben kielégíteni az igényeket az infrastruktúra, a középületek, a gazdaság, bel- és külpolitika tekintetében, melyre számtalan lehetőségünk adódik. A kezdeti lépésekben felhúzott termelőépületeket utakkal köthetjük össze a könnyebb szállíthatóság érdekében, majd a dolgozók számára érdemes lakhatást biztosítani, ha nem szeretnénk, hogy favela rengeteg csúfítsa el szigetünket. De a munkásember szeret szórakozni járni, éppen ezért, kocsmára, étteremre, az igényesebbek számára kabaréra, mozira, múzeumra, stadionra lesz szükség, de persze ide csak akkor tudnak eljutni, ha elegendő bért juttatunk számukra, és a lakbéreket, belépőjegyeket igyekszünk leszorítani.

Amennyiben a mezőgazdaság területén választható számtalan növényünk megfelelő hozamot hoz, érdemes belevágni a feldolgozó iparba, különféle gyárak alapításával, amíg a nyersanyagkészleteket bányákkal és olajkutakkal aknázhatjuk ki. Itt ismét képbe lép a megfelelő infrastruktúra kiépítése, hisz a nyersanyagok mihamarabbi elszállításához, kiváló úthálózat és kikötő szükségeltetik. Ha már egyenesbe sikerült hoznunk az államháztartást, akkor ideje lakosságunk egészségéről is gondoskodnunk, orvosi rendelők és kórházak építésével, de az oktatást sem szabad elhanyagolni, hogy ne drága pénzen kelljen külföldről behozni a szakembereket. De akadnak vallásos csoportok is, akik nem elégszenek meg materialista tevékenységünkkel és templomra, katedrálisra van szükségük a lelki táplálék kielégítésére, míg mások a megtakarított pénzeiket bankban szeretnék „biztonságban” tudni. Amikor már minden sínen van, belevághatunk a turisztika kiépítésébe is, különféle romhelyek feltárásával, majd pedig strand, hotel és szórakoztató negyed kialakításával, amihez nélkülözhetetlen lesz az energiaipar és a reptér megépítése is.

A cél pedig nem más, mint minél tovább hatalmon maradni és építeni országunkat, teljesen személyre szabottan, melybe beletartozik az is, hogy hajlandóak vagyunk-e időközönként választásokon megmérettetni magunkat, vagy pedig egyszemélyes diktatúrát építünk ki, amihez szintén számtalan lehetőség kínálkozik, hogy kiszolgálja hatalmunkat. A palota testőrség, rendőrség, kiképzőbázisok, katonaság, őrtornyok és börtönök kiépítése biztosítékot nyújt arra, hogy akár egy Észak-Koreához hasonló terror államot hozzunk létre, ám ez a lakosságnak nem fogja elnyerni tetszését és számolnunk kell azzal, hogy lassan elszivárognak a közeli erdőkbe gerillaharcosnak állva, majd váratlanul lecsapnak országunkra, igyekezvén megdönteni hatalmunkat, de legalább ilyen mértékben kell legbelső körünktől, a katonaságtól is tartani, nehogy egy puccs áldozataivá váljunk. Külpolitika terén az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval kell körültekintően bánnunk, hisz egyikük éltetése komoly állami bevételt jelent, viszont a másik haragját vonja maga után, ami, ha mélypontot ér el, hajóhaddal jelennek meg szigetünk környékén, majd pedig megszállják azt.

A Tropico 3 roppant összetett a hatalmi rendszer tekintetében, és sok szegmens képezi annak centralizálását, amire mind oda kell figyelnünk. Lakosaink elégedettségének függvénye, hogy mennyi ideig tudjuk a hatalmat megtartani, legyen szó diktatúráról, vagy szabad választásokról, hisz amennyiben a teljhatalom berendezésére törekszünk, elkerülhetetlen, hogy idővel akad egy politikai ellenfelünk, aki a tüntetések élére állva, szabad választásokat követel. Ez utóbbinál is számos lehetőség kínálkozik, hogy kissé erőszakosan is, de befolyásoljuk a szavazás kimenetelét, de nemes egyszerűséggel megtagadjuk azt, esetleg szükségállapotot hirdetve a katonaságot az utcákra rendelhetjük. Amennyiben mégis belemennénk egy ekkora kedvezménybe, politikai ellenfeleinket kivégeztethetjük, bebörtönöztethetjük, ám ekkor számolnunk kell azzal, hogy családtagjaik ellenünk fordulnak, gyakran felcsapnak gerillának, éppen ezért érdemesebb lefizetni embereket, vagy pedig a választási eredményeket pár szavazattal elcsalni. Számításainkat gyakran a véletlenszerű események is felboríthatják, mint például egy félresikerült merénylet köztiszteletben álló személyünk ellen, ahol döntést hozhatunk a merénylő ítéletéről, ám soha nem tudhatjuk, hogy az nem fordítva fog-e elsülni, és nem lesz-e újabb gyújtópontja a népharagjának.

A lehetőségek tárháza igen széles, mind a gazdaság, mind pedig a politika terén, mely kettőshöz olyan további rendeletek társulnak, mint például a közoktatás bevezetése, élelmezés minőségének javítása, statárium rendeletet léptethetünk életbe, amnesztiát adhatunk a politikai foglyoknak, kereskedelmi egyezményt írhatunk alá, előrehozott választást írhatunk ki, nyári sportjátékokat rendezhetünk, titkos rendőrséget állíthatunk fel, környezetvédelmi intézkedéseket tehetünk, kísérleti atomrobbantást hajthatunk végre, meginvitálhatjuk a pápát egy látogatásra országunkba, vagy az építési engedélyek után kenőpénzt vehetünk fel melyek mindegyikének meg van a maga feltétele. Ez utóbbihoz kapcsolódik szintén egy újdonság, a saját, elnöki bankszámla, ahova minél több elsikkasztott pénzt kell átcsorgatnunk nyugdíjba vonulásunkhoz.

A Tropico továbbra is maradt egy roppant élvezetes és szórakoztató ország építő menedzsment játék, rengeteg lehetőséggel kibővítve, mégis ezen lehetőségeket keveselltem, vagy éppen nem megfelelően vannak egyensúlyozva. Erősen eltúlzott a politikai ellenfelünk bebörtönzésekor vagy megöletésekor fellépő demoralizáció, az egész reakció irreálisan lép fel, mert nem félelmet, hanem nagy erejű ellenállást vált ki az emberekből, és az sem mellékes, hogy hiábavaló az egész, mert ellenfelünk kámforrá válását követően, rögvest megjelenik új kihívónk, aki ellen még kevesebb esélyünk lesz csorbított hírnevünk végett. Ezen az irrealitás mezsgyéjén járnak a gerillák is, akik veterán, jól kiképzett elit harcosainkat is képesek leverni, elnöki személyünket pedig megbuktatni amennyiben 1-2 fővel többen vannak, mint jól fizetett és képzett híveink. Egyszóval túlzottan is kiélezett a hatalom fenntartása és uralkodásunk ideje alatt pengeélen fogunk táncolni. Keveselltem a politikai manipuláció és befolyás lehetőségeit is. Hiába építhetünk TV és rádió állomást, újságkiadót, és szabhatjuk meg milyen témában tevékenykedjenek, a személyi kultusz kiépítésére csekély befolyással vannak ezek az eszközök korlátoltságuk végett, nem moshatjuk ki az emberek agyát, még annyi lehetőségünk sincs ezeknél, mint a választási beszéd összeállításakor, amikor bizonyos frakciókat megszólítva tehetünk ígéreteket. A bel- és külpolitikai tevékenységek listáját sem ártott volna még egypár érdekességgel bővíteni, de azt már végképp nem értem, hogy miért nem fordulhatunk bankokhoz hitelért, akár belföldi, akár külföldi nagybankokhoz, vagy államokhoz kölcsönért, mert, ha a költségvetésünk mínuszba fordul, a kezünk kötve van az építkezések terén, magyarán nem serkenthetjük gazdaságunkat, és ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, bekövetkezik a recesszió, aminek egyenes ágú következménye bukásunk. Az USA és az USSR beavatkozása politikánkba pedig már túlzottan is erősen jelen van.

Megvallom őszintén, hogy a prezentáció terén többre számítottam. Szó se róla, szép játék a Tropico, sőt, szabad kamerakezelés és zoomolás áll rendelkezésre, már majdhogynem állampolgáraink képébe mászhatunk, de többet ki lehetett volna hozni a látvány tekintetében, főleg, hogy élsimítási hibákkal is küszködik. Az audio részlegben a megszokott latin-amerikai zenékre lehet számítani, ezúttal egy rádióadással megtoldva, ami időközönként kommentálja a Tropicoban zajló eseményeket, ez persze szabadon kikapcsolható… én megtettem, mert a közvetítő rikácsolása igen irritálóan tud hatni. Ami viszont nagyon ügyesen lett megoldva, az az irányítás, egy nagyon kézre álló, kényelmes navigációt kapott a játék, aminek segítségével könnyedén elérhetünk bármit a temérdek menü és információ közül.

Tartalmi szempontból viszont egy rossz szó sem érheti a játékot, hisz a 15 kampány térkép önmagában igen hosszas időre biztosít elfoglaltságot a leendő diktátorok számára, de az igazi mókát a szabad játék biztosítja, ahol -mint említettem-, mi magunk állítjuk be a szabályokat és az unalomig építgethetjük országunkat akár god módban is. 



Az online felületen pedig a kampányhoz hasonló, további challenge szigeteken tehetjük próbára magunkat.

A Tropico 3 egy szép visszatérés a sorozattól, sok opcióval bővítve a lehetőségek tárházát, egy még komplexebb országépítést biztosít a diktátorok és demokraták számára, viszont az eltelt idő többet követelt volna tőle mind prezentáció, mind pedig a tartalmi lehetőségek terén, de ennél zavaróbb, hogy a politikai helyzetek roppant kiélezettek és nem megfelelően vannak balanszírozva.

7 pont

Műfaj: ország építő menedzsment

Megjelenés éve: 2009. (Xbox 360, PC) 2012. (Mac)

Fejlesztő: Haemimont Games

Kiadó: Kalypso Media

Zerko