2017. április 8., szombat

Víz alatti pokol - BioShock teszt


Andrew Ryannek volt egy álma. Épít egy várost, távol mindentől, távol a kapitalizmustól, ahol az embert kizsákmányolják, távol a kommunizmustól, ahol az embert rabigába hajtják, és távol minden vallástól, ahol az Úr szolgálatában áll az egyén. Erre a leginkább lehetetlen, de mégis legtökéletesebb helyet találta meg az óceán mélyén.
Ryan csak egy dologba nem gondolt bele, hogy ahol az ember, ott a bűn. A várost emberekkel telepítette be, és velük együtt a bűnnek is otthont adott, hogy Rapture népes lakossága Ryan vezetésével, egy új istent kezdjenek imádni, az ADAM által megszerzett különféle paranormális képességeket, mígnem sejtjeikbe ivódva, mindennapi lételemükké vált a hatalmat nyújtó szer.



Lassan az embereket eltorzította az ADAM és roncsokká váltak, ám különféle képességeiket, mint a fagyasztás, telekinézis, tűzgyújtás, megőrizték, gonoszságuk pedig csak fokozódott, hogy a város különféle frakciókká bomoljon fel, melyek örökös harcot vívnak egymással az ADAM-ért, a paranormális képességekért és a hatalomért.
Ebbe a víz alatti pusztuló, rothadó, ám mégis lenyűgöző társadalmi háborúba csöppen a játékos, amint a repülőgép lezuhan az óceán felett, és csupán egy világítótorony fénye jelenthet menedéket a számára, melynek mélye, Rapture városát rejti. A kezdeti borzadályok túlélésével, rögvest sikerül felvenni a kapcsolatot egy ellenállóval, aki Atlasnak nevezi magát, és arra kéri a főhőst, hogy segítsen számára megtalálni családját ebben a víz alatti pokolban, mely az amerikaiak által leginkább idealizált korszak stílusában, az ötvenes évek jegyeiben épült.
A kezdeti lépések nehézkesek, csupán egy csavarkulcsra számíthat a játékos, mígnem megszerzi első Gene Tonicját, az elektrosokkot, ami nem csak az emberi ronccsá változott ellenfelekkel szemben hatásos, hanem speciális ajtókat is nyithatunk általa, csak úgy, mint más paraképességekkel. Ahhoz, hogy ezeket, és erősebb fokozataikat megszerezze a játékos, ADAM-re lesz szüksége, melyet a szinteken kószáló és szintén erre a szerre pályázó Little Sisterek rejtenek, akik a portyázásaik során a holttestekből nyerik ki a végtelen hatalmat biztosító anyagot, ám ők sosem járnak egyedül. Mindig mellettük van testőrük, Big Daddy, mely megtermett lény feladata, mindenáron védelmezni az elesett kis szipolyozókat, éppen ezért ádáz küzdelemre lehet számítani, amennyiben a játékos szemet vet az egyik Little One-ra.
Amennyiben mégis sikerülne felülkerekedni a szörnyetegen, két választás is az ember elé tárul, teljes mértékben kizsákmányolja, és ezzel megöli a kislányt, vagy beéri csekélyebb mennyiséggel és felszabadítja rabsága alól a parányi teremtést. Utóbbi nem marad hála nélkül, hisz a gyermekek védelmezője, Tenenbaum minden harmadik megmentett kislány után megjutalmazza a játékost a következő Gene Tonic automatánál, minek következtében mindkét esetben ugyanannyi pont üti a markunkat, de további bónuszokra tehetünk szert, nem mellesleg, cselekedetünk jelentős befolyással van a játék befejezésére.
Persze nem elegendő önmagában a képességeket megszereznünk, azok használatához ADAM párjára, EVE-re lesz szükségünk, ami jelentős korlátot fog szabni annak, hogy hányszor kapunk fel egy ládát, széket, vagy egyéb mást, és vágjuk ellenfelünkhöz, esetleg ki tudjuk -e használni az olajfoltokat és lángra lobbantani a körülötte állókat, és ugyanígy az elektromossággal a vízben ácsorgó ellenfelek esetében. Éppen ezért hagyományos lőfegyverek is képviseltetik magukat steampunk stílusban - a rejtett upgrade pontok révén -, roppant széles arzenálban, a kötelező pisztoly, shotgun és a Tommy gun gépfegyver mellett, olyan ínyencségek vannak még, mint a Chemical Thrower, lángszóró és fagyasztó funkcióval, vagy a nyílpuska és a gránát, akna, és rakétavető, de minden fegyverhez többféle speciális lőszert is begyűjthetünk, vagy barkácsolhatunk a hatékonyság fokozása végett. 
A széles repertoár ellenére, mindvégig csavarkulcsunk lesz a leghűségesebb társunk, mivel ehhez számtalan Tonic, azaz képesség nyitható meg, hogy tovább erősítse hatását, csakúgy, mint karakterünk esetében az életerő és EVE méter növelése mellett. Különleges eszközünk lesz még a fényképezőgép, melynek jelentősége az ellenfelekről készített fotókban rejlik, ugyanis ezek fejébe pontokat kapunk, és egy-egy mérce megteltével vagy erősebb sebzést nyithatunk meg az adott ellenfélhez, vagy egy újabb képességgel gyarapodhatunk, de a Little Sisterekről készített képekkel életerőnk és EVE mércénk növekedhet.
Az ellenfelektől zsákmányolt dollároknak is hasznát fogjuk venni, ezek fejében tudunk az automatáknál lőszert, elsősegélycsomagot és EVE injekciókat vásárolni, hisz ezek mindegyikéből nagyon sovány mennyiségre fogunk csak fellelni, éppen ezért szorul a játékos minden egyes zug alapos átkutatására, ahol különféle alkatrészekre is bukkanhat, melyeket az erre kijelölt automatáknál lehet összebarkácsolni, a már említett különlegesen erős lőszerek mellett, robbanólövegekké, de egynéhány Tonic is fabrikálható belőlük.
Különösen érdekes a szintek felépítése, ahol igyekeztek mellőzni a linearitást, éppen ezért mindegyiket szabadon bejárhatjuk, ám előbb-utóbb a legtöbb helyre így is el kell tévedni a feladatok révén, melyek kapcsolók keresgéléséből, komponensek begyűjtéséből és főellenfelek likvidálásából áll a leggyakrabban. Az elsőre labirintusszerűen ható szintek hamar kiismerhetővé válnak, és felismerhető, hogy a tereptárgyak ügyes elrendezésével, és a termeket átszelő folyosók révén ügyesen bolondították meg a helyszíneket, hogy elsőre könnyedén elvesszen az ember, növelve a horrorisztikus hangulatot.
A hagyományos lőfegyvereknek, a csavarkulcsnak, a szintek érdekes felépítésének és a bennük rejlő trükkös megoldásoknak, valamint a képességeknek köszönhetően, több játék stílus között is válogathat a játékos, hogy milyen formában kívánja teljesíteni a feladatokat, hol lopakodásra, hol az ólomszórókra, hol pedig a paraképességekben rejlő erő felhasználására építkezve, amire bőven szükség is lesz, hisz az ellenfelek nem egyszerűen túlerőben vannak (mi pedig lőszerhiányban), hanem a szabad bejárhatóság végett, folytonosan vissza is töltődnek, csepp nyugalmat nem engedve a játékos számára.
Mindaddig, amíg fel nem ismeri, hogy a helyszíneken található Vita Chamber checkpointként szolgál, azaz nem lehet elhalálozni, felborítva ezzel lényegében a játék egyensúlyát, és elveszítve a komolyabb érdeklődést, ha ezeket folytonosan igénybe kívánja venni a játékos. Ezek nélkülözésével viszont komoly nehézségeket fog jelenti az akadályok leküzdése, ami igazi horror hangulatot teremt ennek a szürreális dimenziónak. Így már nélkülözhetetlenné válnak a korábban említett elemek váltogatása, a kamerák óvatos kifürkészése, a csavarkulcshoz rendelni a fagyasztó ütést, vagy a lesből támadási bónuszt, a Big Daddyk feletti irányítás átvételével megspékelve. Csupán így mutatja meg minden ízét a játék.
A karakterhez rendelhető képességek négy osztályba vannak szedve, és ezek közül egyet még nem említettem, a hackerkedést, mely a széfek, zárak, automaták, kamerák, repülő robotok és robot lövegek feltörését takarja egy minijáték keretén belül, ahol a sebesen csorgadozó folyadékot kell a megfelelő csövekkel a kijárathoz terelni, különben életerejéből veszít a karakter, de ide is számtalan képességet lehet megnyitni, melyekből összesen 70 darab található a játékban.
Már a kezdeti pillanatokban tisztában lehet vele a játékos, hogy nem egy mezei sztori fog kibontakozni szemei előtt, az aprólékosan kidolgozott világ mellett, az azt behálózó történet (mely, mint említettem két befejezést is tartogat) jelenti a legerősebb pontját a játéknak, ami leginkább a folytonos rádiókapcsolatból szűrődik át, a szemünk előtt zajló cselekmény mellett, mely kettőst remekül kiegészíti a számtalan fellelhető hanganyag a múltról, hogy hogyan élték életüket az emberek Rapture városában és miként zilálódott szét, szakadt frakciókra a társadalom a hatalom és az ADAM utáni vágy végett. Ritka, nagyon ritka az ennyire precízen megírt csavaros történet játékban, és annak szálainak vezetésében, párját ritkítja a BioShock, főleg, hogy 12-15 órán keresztül képes fenntartani még e téren is az érdeklődést.
Nem egy mai keletű játékról mesélek, így az ember azt gondolná, hogy prezentációjában megkopott az a döbbenetes látványvilág, mellyel megjelenésekor rendelkezett, de nem így van. A mai napig egy lenyűgöző grafikával bír a játék, melynek nem egy pillanata során képes eltátani az ember a száját, és ehhez még hozzátársulnak a különleges fény-árnyék hatások, tovább emelve a horrorisztikus atmoszférát, amire az audio részleg pakol rá további lapáttal. Utóbbi végett érdemes fejhallgatóval, vagy egy nagyon finomra hangolt 5.1-es rendszerrel játszani, mert hihetetlen részletességgel van megkomponálva minden egyes zörej, melyek összessége önmagában rémületet kelt az emberben, de szintén ez vonatkozik a meseszép zenei aláfestésekre is.
A BioShock rendelkezik az Xbox 360/PlayStation 3 generáció legmagasabb átlagpontszámával. Igaz, hogy minden oldalon fenomenálisat teljesít, de személy szerint értetlenül állok a kiemelkedő pontozások előtt, hisz a zsenialitás mellett, megannyi a probléma. Mint említettem, a Vita Chamber szétzilálja a játékmenetet, súlyosan belegázolva az egyensúlyba, de emellett a történetet is sikerült addig csavargatni, hogy nagyon minimális, de bukfenc került bele, azaz inkább sántít egy-egy helyen és szerintem az írók sem lennének képesek megválaszolni bizonyos kérdéseket, de hát igen, többnyire ez adja az igazi misztikumot a történetekben - lehetne felhozni az ellenoldalon, csak a hiba, attól még hiba marad, és értelmetlen zagyvaságot bárki képes lenne írni, hogy frenetikus misztikum keletkezzen belőle.
Ezek mellett becsúsztak olyan gikszerek, mint a felirat folytonos csúszása, ami soha nincs szinkronban a dialógusokkal, de utóbbiakban is előfordulnak hanghibák, és egy-egy bug is akad, mint a hullák túl gyakori rángása, vagy, hogy ellenfelek nem veszik észre a játékost, hiába áll az orruk előtt, vagy megy nekik éppen.



De a legsúlyosabb, hogy a legváratlanabb pillanatokban kezd el akadozni a játék, a képfrissítés pár pillanatra a nullára esik, majd, ha ebbe már belekezdett a program, akkor azt folytatja is egészen a játék végéig, percenként 2-3 alkalommal. Konzolokon én még ilyet nem tapasztaltam, főleg egy akció játéknál nem megengedett. Ezek mellett már csupán csepp a tengerben, hogy nincs semleges alternatíva a befejezések között, azaz, ha ugyanannyi Little Sistert pusztítunk el, mint amennyit felszabadítunk.
Bármennyire is lenyűgöző, páratlan részletességgel kidolgozott és egyediségével magával ragadó a BioShock, számtalan technikai hiba csúszott a játékba, ami mellett ott van még az erőegyensúly felborítása is, de ettől még kötelező minden akció és horror játék kedvelőnek, meg általában mindenkinek, aki szeretne egy maradandó élményt szerezni, hisz ilyen játék, alig pár születik egy konzolgeneráción, csak nem ártott volna még csiszolni rajta, hogy a halhatatlanok csarnokába kerülhessen.

8 pont

Műfaj: belső nézetes akció horror
Megjelenés: 2007. (Xbox 360, PlayStation 3, PC, Mac)
Fejlesztő: 2K Boston (Irrational Games), 2K Australia
Kiadó: 2K Games
Zerko 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése