Alan ébredése - Alan Wake teszt

Sötét hátborzongató hangulattal bíró, köd lepte fenyvesekkel borított táj, melynek rengetegében elvész az ember magányában, és még inkább, ha elménk rejtett zugaiból előtörő démonaink vesznek üldözőbe bennünket. Menekülés a képtelentől, menekülés egy kézzelfogható víziótól… menekülés önmagunktól, elménktől, melynek tekervényei egyre csavarosabb rémképeket szülnek, hogy eltegyék láb alól birtoklóját, azt az embert, aki életet adott számukra, az írót, ki képtelen volt papírra vetni tébolyát.

Már a korai trailerek, majd gameplay videók is remekül átadták azt a félelmetes hangulatot, mely az Alan Wake túlélő horror kalandját átíveli, a hangulatot, melyet a készítők (külső nézetes) pszichológiai akció thrillerként definiáltak, igyekezvén még nagyobb feltűnést kelteni a játék körül.



A Remedy csapata elkészítette legújabb korszakalkotónak szánt produktumát, melyet górcső alá véve, alaposabban is szemügyre vesszük Alan Wake elméjét, végére járva, hogy valóban azt kaptuk e, amit az előzetes hype igyekezett elhitetni mindenkivel.

Sötétség, jöjj velem!

Alan Wake bestseller könyvíró, minden idők legkiválóbb krimi regényeinek megalkotója, ezúttal mégis új területre merészkedve próbálná elkészíteni legújabb siker várományos művét, ami a thriller/horror világába kalauzolná el olvasóját. De csak próbálná, hisz lelke mélyén valami furcsa eddig soha nem tapasztalt gyötrelem vetette el csíráját, a kiégés előszele. Még szerencse, hogy ügynöke és felesége támogatólag áll mellette, és utóbbi biztatására, kettesben útra kelnek Bright Falls kicsiny városkájába egy kis pihentető ihlet merítésre. Persze a dolgok már az elején nem úgy alakulnak, ahogy azt bárki is elképzelné, gyötrő rémálmok törnek Alanre, melyek kézzelfogható valóságnak tűnnek, és csupán intő jele annak, amire valójában a városban bukkan. Nem csak ez, de ügynöke sürgetése, és felesége erőltetett próbálkozásai is egyre inkább elveszik kedvét a pihenéstől, mindaddig, amíg a „Fekete Özvegy” által kelepcébe nem csalva, bemerészkedik az illúziók birodalmába, ahol minden mégis valóságos, irracionális dolgok zajlanak, de mégis halálosan veszedelmes. A valóság összemosódásával és felesége elveszítésével immár csak a szanatórium nyújthatna pihenést, ha Alan nem lenne résen és kapaszkodna az utolsó szalmaszálba is, hogy bizonyítsa: amit mindenki igaznak vél, az a hamis, és amit tagadnak, az igenis fenyegető veszélyként telepedett a város szürke hétköznapjaira. 

Egy papírlap hullik alá az égből, vakító fehérségével libben át a fenyves sötét árnyai közt, mígnem lassan a fűbe ereszkedik Alan lába elé, aki felemelve azt, döbbenten olvassa el a rágépelt sorokat. A lap, soha meg nem írt, csupán gondolatában létező könyvének töredéke…és azon események tükre, melyek vele zajlanak. Spoiler mentesen nem lehet jobban belebonyolódni a történet ábrázolásába, hisz annyira aprólékosan kidolgozott, és hihetetlen módon követik egymást az események, hogy a részletnyi információ morzsákba próbálunk kapaszkodni mi magunk is mindvégig, hogy megőrizhessük realitás érzékünket. Horror játékok terén a legelképesztőbb, nyakatekertebb sztorit tálalják elénk, melynek mozgató rugójára, ha rámutatnánk, már teljesen más szemszögből látnánk azt, és átértékelődne.

Alan Wake világa abszurd, szürreális és csupán egy halovány hártya választja el a valóságot a képzelettől, éppen ezért gyakran meg fog inogni bennünk a bizalom a főhőssel kapcsolatban, aki a józan ítélőképesség és elmebetegség között húzódó hajszálvékony mezsgyén igyekszik táncot lejteni, igyekezvén mindvégig talpon maradni. Az ihletők közt szerepel Stephen King (akire több utalást is tesznek), Lovecraft, Edgar Alan Poe, de még David Lynch kiváló forgatókönyvíró és rendező, így utóbbinak köszönhetően egy cseppnyi Twin Peaks fűszer is belekeveredett. A történet folyamán egy ádáz, végeérhetetlennek tűnő és fordulatokkal teli küzdelemnek leszünk tanúi, mely a sötét erők ellen zajlanak, amit a mindig kellő időben, kellő ponton elejtett poénok frissítenek fel.

Fény és árnyék

Harc a sötétség ellen, amiben alapvető fegyverünk a fény lesz különféle formákban. Ellenfeleink az árnyékvilág szülöttei a Taken hordák lesznek, akik nem mások, mint Poltergeistok által uralt emberek. Testüket fekete árnyék öleli körbe, melyet elemi fegyverünkkel, az elemlámpával tudunk leolvasztani róluk, és csak ezt követően megölni őket a lőfegyverekkel. A Taken lények több féle fegyverekkel igyekszenek életünkre törni, fellehető fejszés, láncfűrészes, késes változatuk is, de különféle módozataik vannak. A nagydarab behemótok, méretükből adódóan több fényt és lőszert igényelnek elpusztításukhoz, míg a sebes mozgásúakat, szemmel alig lehet nyomon követni és csak a támadásuk pillanatában tudjuk őket lámpavégre kapni. A fekete lény képes élettelen tereptárgyakat is ellenünk fordítani, hol egy bulldózer vetemedik meg, hol pedig méretes hordók és csillék potyognak az égből, de még az ártatlannak tűnő varjak is felsereglenek, hogy hullámokban támadjanak ránk. Utóbbiakra bőven elegendő egy nagy adag fényáradat, hogy elpusztítsuk őket.

Mint említve lett, kétféle fegyver típussal rendelkezünk. Egyik az elemlámpa, annak is három féle méretbeli módozata. Ezekhez további fénygeneráló eszközök párosulnak, mint a villanógránát, ami azonnal pusztít minden árnylényt, vagy a fáklya, ami hosszasan égve olvasztja a támadó erők burkát és remek menedékként szolgál számunkra. A lámpákhoz muníció is szükségeltetik, miközben erős fénnyel világítunk, az elemek sebes apadásnak indulnak, így a harcok folyamán állandó taktikázásra leszünk szorulva, hogy mikor cseréljük ki azokat.

A lőfegyverek között a hatlövetű revolver, Hunting Rifle, Shotgun, Pump Action Shotgun, és egy bónusz fénybomba, a Flare Gun lesznek hasznos eszközök. Állandó jelleggel revolverünk lesz hű társunk, de még ennek munícióját is megfontoltan kell használnunk a nehezebb szinteken, míg a többi fegyvert érdemesebb a nagyobb összecsapásokra tartogatni.



Ahogy a fekete lény is képes felhasználni tereptárgyakat, nekünk is tanácsos lesz a propán palackok mellé csalogatni a Takeneket és azokat szétlőve kisebb tűzijátékot kreálni. De remek barátunk lesz az áram is, mely a leszakadt villanyvezetékekben cikázik.

Alan világa

Az öt éves fejlesztés alatt pár dolog megváltozott az Alan Wake koncepcióját illetően, ilyen a szabadon bejárható világ, mely végül nem valósult meg, és csupán a pár ponton elszórt autós jelenetnél lelhetjük nyomát, de hozzá teszem, jobb is így, hisz ezek a legunalmasabb szekvenciák a játékban, és totális űr kitöltőként vannak csupán jelen. Annál élvezetesebb, amikor az éjszaka beálltával a Taken lények előmerészkednek rejtekeikből, és nekünk sikerül megkaparintanunk egy járművet, melynek reflektorával végezhetünk velük, vagy egyszerűen sötét hamuvá gázoljuk őket.

A helyszínek, melyeken megfordulunk, igen változatosra sikeredett. A fő, folyton visszatérő környezet a köd lepte fenyves, és annak elhagyatott kunyhói, melyek mind remekbe szabott hangulattal bírnak, ennek ellenére ellaposodnának, ha nem törné meg egy-egy nappal játszódó helyszín (napvilágnál megmutatkozik kisebb grafikai fogyatékosság, a dupla él simítás hiánya), a bánya múzeum, a támadás alá kerülő szanatórium vagy az elhagyatott farm. Ezek tekintetében nincs semmi kivetni való, hisz mindegyik a megfelelő hangulati elemmel lett felruházva, így kiválóan alkalmazkodnak a játékba. Még a nappali környezetben is fellelhetjük azt a titokzatos misztikumot, mely körbelengi a kisváros zugait és folytonos nyugtalanságot érezhetünk a levegőben vibráló feszültségtől.

Annál nagyobb problémát képez a pályák szerkezeti felépítése. Többnyire ki van jelölve egy ösvény számunkra, melyen haladhatunk, ám a letérésre vagy egyáltalán nincs lehetőségünk, vagy csupán csekély mértékben kószálhatunk el attól, hogy egy-egy érdekes momentumot is megpillanthassunk a scriptelt jeleneteken kívül. Az Alan Wake az audiovizualitás terén is tökéleteset teljesít, remekül megszerkesztett pálya elemek, részletekbe kidolgozott tereptárgyak, kiváló karakter textúrák (csupán az ajakszinkron elnagyoltsága képes zavaró lenni), de ami a legkiemelkedőbb az maga a pálya design és annak grafikai megvalósítása. A fenyvesek suttogásába burkolódzva szemléljük a gomolygó ködöt, hogy vajon melyik pillanatban bukkanhat elő belőle egy újabb ellenfél, miközben a lámpánkkal bajlódva cserélgetjük az elemeket és tárazzuk be a következő összecsapásra szánt lőszert revolverünkbe. Leírhatatlanul hátborzongató és misztikumokkal övezett hangulattal bír egy darabig a játék.

Alan Fake

Egy darabig csupán, mivel hamar ellövi az összes puskaporát. Amíg a kezdetekben borsódzó háttal járjuk az ösvényt, folytonosan hátunk mögé pillantva, keresve a következő mentési pontot nyújtó villanypózna fényét, miközben a lőszert számlálgatjuk és összerezzenünk a scriptelt jelenteket sorain infarktus közeli állapotba jutva, addig Alan Wake szépen elénk tár hamarjában mindent mit nyújtani képes és erre hamar rá fogunk döbbenni. Hiába a kiemelkedően remek történet, amikor a gameplay monotonitásával elhasal és nem képes az érdeklődést fenn tartani. Az életünkért való küzdelem hamarjában elsajátítható és rádöbbenünk, hogy minden sarokban elemeket és raklapnyi lőszert lelhetünk fel, még csak keresgélni sem kell. A mész-világítasz-lősz szekvencia nem állja meg a helyét az interaktivitás nélkül, hiába tartalmaz kalandjáték elemeket, hiába vannak a gyűjtögethető dolgok, a történetnek csupán szemlélői vagyunk, és nem érezhetjük annak alakítását. A játék nem vonja kellőképpen be a játékost világába, nem ad megoldandó fejtörőket –annak ellenére, hogy üvölt utána- a felgöngyölítendő rejtélynek nem mi vagyunk a megoldói és még csak a találgatási lehetőségek is minimálisra szorulnak. Hiába van benne az akciójelző, a mérleg egyik serpenyője jelentősen elbillent, amit olyan primitív feladatokkal igyekeztek kompenzálni, mint a generátor bekapcsolása az A gomb megfelelő időbeni lenyomásával.

Ha a történetet lehámozzuk és csak a gameplayt vesszük figyelembe, akkor egy a negyedik fejezetre repetitív monotonitást kapunk és figyelmünk nem csak ellankad, de úgy érezzük, hogy átvágtak minket. Együgyű zseblámpaforgatók vagyunk két filmbetét között, és hiába Alan folytonos monologizálása, távoli, nagyon távolian hat egy idő után.

Végtelen történet

Alaphangon 10-12 órát fogunk eltölteni a hat fejezetre felosztott történettel, melyeknek epizodikus jellegét nem csak a kiváló hangulattal bíró záró sorok tükrözik, hanem minden rész elején található egy, az előző epizód tartalmát felelevenítő jelenetsor. Különféle gyűjtögetési lehetőségre nyílik alkalom, ott vannak először is a regény oldalak, melyeket kézbe véve Alan fel is olvas számunkra. 



A tévéket kapcsolgatva a Night Springs sorozat epizódjait tekinthetjük meg, melynek szerzője Alan, továbbá kávétermoszokat (találó) keresgélhetünk, és rádióműsorokra vadászhatunk a rejtett zugokban fellehető zsebrádiók révén achievementek fejében. Ha a Normal fokozattal végeztünk még további kettő, a Hard és Nightmare áll rendelkezésünkre, amik valamivel komolyabb kihívást tartalmaznak, és igazából itt érhető tetten a túlélő horror hangulata. Ha 1000 Gamescore–ra hajtunk, 25-30 óra tartalmat képes nyújtani számunkra, ami valljuk be nem csekély a műfajon belül, de a történet bírta volna tovább is, hisz abban erőltetettségnek nyomát sem lelni, ellentétben a játékmenettel.

Alan Wake kalandja egy kimagaslóan egyedi sztori, mely a történetmesélést egy új fokozatra emeli, a képernyő elé bilincselve játékosát arra a 10 órára, míg meg nem kapja a záróakkordot. Minden porcikájából kiérződik a maximalizmus, ami révén tökélyre lett csiszolva, egy dolgot leszámítva, ami játékosi szempontból lényeges pontnak számít. A faék egyszerűségű játékmenet és a butított kalandjáték elemek, a fejtörők és interaktivitás hiánya monotonitásba ütközik. Az alapkoncepció még nem is lenne rossz, de érezhető, hogy ezen a téren kifogyott a szufla, bizonyíték erre a pofon egyszerű boss harc. Akiben cseppnyi hajlam is van a misztikumokkal övezett történetek és az akció horror iránt, annak kötelessége a beszerzése. Minden hibája ellenére is, egy a műfajában egyedi és korszakalkotó mű született. Ja igen, és maradjunk csak az akciókaland horror jelzőnél.

8 pont

Műfaj: akció-kaland-horror
Megjelenés éve: 2010. (Xbox 360); 2012. (PC)
Fejlesztő: Remedy Entertainment
Kiadó: Microsoft Game Studios

Zerko