Ezzel a cikkel egy óriási elmaradásomat pótlom, rendszeres olvasóim számára már feltűnhetett, hogy a Grand Theft Auto fősodor egyik része nem szerepel az olvasmányok palettáján, pedig a számos epizód jelenlétével tudvalevő, hogy igencsak kedvelem a szériát.
Az elmaradás oka pedig pofon egyszerű, a GTA sorozat negyedik számozott epizódját mindjárt a megjelenésekor végigjátszottam (de rettenet rég volt ez már, így visszaszámolva érzi az ember igazán, hogy mennyire repülnek az évek), majd azzal a lendülettel visszatettem a polcra, ekkortájt még a blogmagazin messze nem létezett, pedig az is már kilencedik életévébe lépett. Ennek a hanyagolásnak az oka roppant egyszerű: csalódás volt a játék.
Na, persze ez a csalódás közel sem mérhető össze más alkotások negatívumaival, egy teljesen más formában okozott csalódást, hisz minden gyengélkedése ellenére sem egy rossz játékot szállított a tőle szokott módon a Rockstar North, de ha le akarnám egyszerűsíteni a játék jellemzését, akkor lényegében egy GTA III remake-ről van szó, felturbózott Liberty Cityvel (továbbra is New York alapján, csak még inkább részleteiben és monumentálisabb kidolgozásban), új szereplőkkel és a melléjük dukáló új sztorival. És pont ebben a három fő, lényegi komponensben érhető tetten a sebesülésből patakzó vér, hogy ne csak a meglőtt gengszterek terüljenek el.
Valamikor két évvel ezelőtt előszedtem a játékot egy ismételt újrajátszásra, hátha másképp látom és érzem a teljes egészét, de rá kellett döbbenjek, hogy bizony nem így van, ez továbbra sem igazán szórakoztat, így a történet végére sem értem másodjára, itt jegyezve meg, hogy a Vice Cityt viszont, több mint tízszer vittem végig, nehéz is egy napon említeni a kettőt, hogy bármilyen viszonyítási alapot keressünk, így csak önmagában szemlélve és a teljes szériához hasonlítva térjünk rá a lényegi pontokra, mert sokáig azt sem tudtam, hogy milyen irányból érdemes egyáltalán megközelíteni ezt az epizódot, hogy bármit is meséljek róla, de hát ez pont abban az esetben jelenthet problémát, amikor az ember számára csalódást képes okozni egy alkotás, vagy éppen a középszerűségről nincs is mit beszélni, márpedig a sztorit ez jellemzi a leginkább.
Niko Bellic nem turistáskodni érkezett a szép új világba, New Yorkban kívánja felkutatni az egykori szláv háborús ellenlábasát, de ehhez először kapcsolatokra kell szert tennie, ebben lesz segítségére kuzinja Roman, apránként beépülve az alvilágba, először kisebb bűnözői feladatok, majd egyre komolyabb gaztettek végrehajtásával, mígnem a CIA figyelmét is felkelti a veterán, így hamarosan kénytelen-kelletlen nekik is be kell segítenie. Nem kerülgetem a forró kását és nincs is mit köríteni hozzá a finomítás végett: a karakterek faék egyszerűségűek (mígnem megismerkedünk Brucie-val, aki szimplán durvára irritáló), pont ezért semmit mondó, lényegtelen és unalmas mondatok hagyják el a szájukat, amiből következik, hogy a sztori cefetül lapos és vontatott, az érdeklődést azért nem tudja fenntartani, mert eleve képtelen azt felkelteni, és mindezek mellett még el lehetne tekinteni, ha legalább a küldetések érdekesek lennének, de mintha a GTA III-at élné újra az ember egy évtized elteltével, ráadásul nagyon egy kaptafára hozták össze ezeket.
Niko a modern világ embere, ezért van egy mobiltelefonja is, ami szabadon használható, mivel a San Andreasban megismert módon ápolnia kell baráti és üzleti kapcsolatait, Tamagotchi módjára. Ez most vagy tetszik, vagy nem tetszik, nekem nagyon nem, mert folytonosan kiszakítja az embert a játékmenetből, ráadásul átlátszóan időhúzó piszlicsáré és semmitmondó dolgokról van szó, ami tetszett volna az viszont nincs, mint a karakter alakítás, vagy a különféle képesség értékek, van helyette internetes kávézó (2008-ban jelent meg), szintén az e-mailes kapcsolattartásokra és mellékküldetések felvételére (a fejlesztésnél valahol itt lehetett a fókuszpont), de Niko nőket is felszedhet a társkereső oldalakról. Tök jó, nem? Nem.
A játék legerősebb részét képezi Liberty City a maga részletes és káprázatos kidolgozottságával, már-már egy élő, lélegző város hangulatát teremtve meg a sokkalta változatosabb járókelőkkel, forgalommal és tevékenységi scriptekkel, ami a játék megjelenésekor egy igazi új generációs látványvilágot és mechanikát jelentett, egyben etalonná téve a kivitelezés terén, ezen a ponton egy rossz szó sem érheti, főleg, hogy a korábbiakban megismert sötét és komor hangulatot immár sokkalta változatosabbá tették, ennek ellenére rendelkezik a tipikus mocskos nagyváros atmoszférával. Roppant terebélyessége ellenére ismételten a tartalmat lehet firtatni, mert az épületek funkciótlanok, a melléktevékenységek pedig a karakterektől felszedhető küldetéseken kívül, lényegében eltűntek, így az autólopásokat, drogfutár küldetéseket és az autóversenyeket is a szereplőknél kell keresni. Egyedül a taxizás és a rendőr missziók maradtak meg, ez utóbbi viszont egy sokkal komolyabb színvonalra dolgozva, amikor is a rendőrautók számítógépéből szedhetjük ki a körözött személyekről az információt, majd indulhatunk a levadászásukra, hogy kicsit helyre billentsük a temérdek gengszterkedés után a karmánkat.
Továbbra is akadnak mini játékok is, mint a darts, teke vagy az arcade videojátékok, de ami lényegesebb, hogy sok rejtett tartalom van a játékban, igaz ezek nem sokat adnak hozzá annak minőségéhez, de számos feladatot magának a játékosnak kell felkutatni a világ megismerésével, mert a sztori önmagában 30 óra alatt nagyon kényelmesen letudható, ha pedig valaki nekihasal minden tevékenységnek, akkor 80-90 órát garantáltan el lesz, mire a statisztikánál 100%-ra pörög a számláló. Persze ehhez nem ártana annak a bizonyos érdeklődésnek a felkeltése, de szerintem ettől többeket érdekel, hogy a játék marhulós része továbbra is kiválóan működik, akár a rendőrök elöli száguldozás (akik ezúttal feltűnően sután viselkednek), vagy szimplán a forgalomban történő vezetgetés. Meg a civilek nyakra-főre gyilkolása.
Ehhez jelentősen hozzájárul az irányítás továbbcsiszolása, a korábbi részek főhőseihez mérten Niko valamivel fürgébb és gördülékenyebb mozgású lett, már a fedezékeket is ügyesen használja, kis gyakorlással könnyedén szórható célzottan az ólom, akár a jól működő automatikus célbefogással, akár a már kevésbé szuperáló, inkább a tárgyakkal szemben alkalmazható szabad célzással. A lényeg, hogy az akció tekintetében nem lehet kivetnivalót találni, sőt, alkalomadtán felpörögnek az események és igencsak izgalmas akció vihar kerekedik még a sztoriban is, de a korábbiakban megismert, folytonosan újító szándékú és kreatív - éppen ezért roppant szórakoztató - küldetések ezúttal nem képviseltetik magukat. Úgy, mint a történet esetében, itt is jelentős visszazuhanás tapasztalható, magyarán az egészet láttuk már jó pár alkalommal.
Ennek oka nyilvánvalóan a fejlesztés fő fókuszában, azaz az új generációs Liberty City megvalósításában keresendő, hisz a GTA-k még ha soha nem is rendelkeztek letaglózó látványvilággal, a világok méretéhez képest szépen festettek, viszont ez az epizód a megjelenésekor kifejezetten káprázatos prezentációval bírt, olyan briliáns megoldásokra viszont nem kell számítani, mint a San Andreas - gyakorlatilag lehetetlennek vélt - egybefüggő, töltésmentes világa PS2-n. Persze, egybefüggő a világ, de ezen túl nem mutat a megvalósítás, semmi innovatív elképzelést, vagy egyáltalán továbblépést nem hordoz (bár ez inkább egy plusz lenne, ha maga a történet és a küldetések klappolnának), egyszerűen kapunk egy szép és hatalmas várost, kevéske kreativitással, semmilyen rádióadókkal (pedig ez is lényeges volt minden epizódnál) de sok egy kaptafa küldetéssel, csak pont a GTA-k esszenciája veszett ki ebből az epizódból, az pedig az említett kreatív megoldások és persze a humor lett volna, ami mindig is jellemezte, így a játékos folytonosan azt érezheti, hogy ezt bizony láttam én már ezer és egyszer, így sokszor unalomba fullad. Ettől függetlenül nem egy rossz, még mindig a középszerből kiemelkedő játékról volt szó mindvégig, de fekete bárányként lóg ki a sorból, így a (kézikonzolos verziókat nem számítva) a leggyengébb GTA epizódra sikeredett, amit fényévekkel messze túlértékelt a sajtó, ezzel egy óriási szakadékot is teremtve a kritikusi és a közönség értékelései között. A PC-seknek pedig külön kiemelendő, hogy a debütáláskor egy katasztrófális portot kaptak, aminek javításához nagy lendületet vett a Rockstar, majd ugyanilyen hirtelenséggel elmaradtak a patchek és lemondtak a játék ezen verziójáról.
6 pont
Műfaj: külső nézetes sandbox akció
Megjelenés: 2008. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Rockstar North
Kiadó: Rockstar Games
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése