2033-at írunk. Moszkva romokban hever az utolsó, mindent elsöprő atomháború után. A párezernyi túlélő, akik idejében menekültek a metrók mélyére, egy életre ott ragadtak, hisz a felszínt a radioaktív sugárzás és mutánsok hordái uralják.
A metróállomások önálló, független államokká szerveződtek, hogy az embereket törvények közé szorítva őrizzék meg a civilizáció morzsáit, egy új világot építsenek fel a sötétségben, őrizve a reményt, hogy egy napon visszahódíthatják a felszín világát, annak ellenére, hogy az alagutakban is elvesztette az emberiség, az uralkodó faj címét.
Artyom, az NKVD állomás fiatal lakója, egy napon furcsa ismeretlennel akad össze, aki az állomásukat fenyegető új veszély, a feketék inváziója iránt érdeklődik. A fiú súlyos titkot hordoz magában még gyerekkorából, mely kapcsolatban áll az új faj térhódításával, amikor ezt az idegen megtudja, egy feladatot bíz rá: ha nem térne vissza küldetéséről, neki kell a végtelennek tetsző alagúthálózaton átvágva, a Poliszba eljutnia, hogy segítséget hozzon szerettei számára.
A férfi másnap jelentkezik Artyomnál, de csak álomkép alakjában. A fiú tudja, hogy elérkezett az idő, hogy útra keljen a végtelen sötétségbe, patkányokon, mutánsokon, fasiszta diktatúrákon, rablóbandákon, a legkülönfélébb veszélyeken átverekedve magát, hogy elérje végső célját, a Poliszt, az emberi civilizáció utolsó mentsvárát.
A Metro 2033-mal úgy voltam, mint az orosz írok könyveivel általában, a terjengős leírások és vontatott bevezetés végett mindig éreztem egy távolságot a könyv és magam közt, mígnem egy váratlan pillanatban ez a határvonal elmosódott, és teljesen magába szippantott ez a hátborzongató kalandokkal teli poszt-apokaliptikus világ.
Glukhovsky lassan vezeti be az olvasót, egy a külvilágtól elzárt, a föld alá menekült társadalomba, hogy a precízen szőtt cselekményszál, hirtelen útjára induljon. És onnantól kezdve nincs megállás, az ember képtelen letenni ezt a lebilincselő világot és félelmetes kalandokat ábrázoló regényt, mely alaposan szétboncolgatja az emberi fajt és túlélési ösztönét az elvetett filozófiai magvakon keresztül, melyek a történet előrehaladtával kezdenek sarjadni és nyernek értelmet.
A műfaj elcsépeltsége és a számos alternatív ábrázolás ellenére egy igen egyedi, kiemelkedő alkotással lettünk gazdagabbak, mely egy különleges, rejtélyekkel teli, félelmetes, ugyanakkor lebilincselően érdekes és elgondolkodtató világba kalauzolja el olvasóját, ahol örökké jelen van az események sodrása keltette bizonytalanság és kiszámíthatatlanság.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése