1984 óta, a négy teknőc, számtalanszor szórakoztatta a közönséget, akár képregény, film, vagy videojáték formájában, mindezt sikeresen, mígnem elérkeztünk a sorozat kifulladásáig. Legalábbis a jelenkori termékekből inkább ez érződik, melyet csak az igazán gondos alkotói kezek tudnának rendbe szedni.
A 2007-es mozifilm kötelező tartozékaként jelent meg az egyszerűen TMNT névre keresztelt játék is, mely a mozgóképes változat eseményeit kívánja interaktív formába ültetni, előre leszögezem, hogy kevés sikerrel.
Láttunk már csodákat és születtek remek film adaptációk határidőre, de az esetek többségében ez nem így van, éppen ezért nem is plántáltam reményeket, hogy egykori kedvenceimet egy élvezetes videojáték formájában kézbe vehetem.
Láttunk már csodákat és születtek remek film adaptációk határidőre, de az esetek többségében ez nem így van, éppen ezért nem is plántáltam reményeket, hogy egykori kedvenceimet egy élvezetes videojáték formájában kézbe vehetem.
A játék két elemre épít, a platform részekre és a harcra, leginkább az elsőt halmozva egymásra, sorozatosan számos már jól ismert mozdulat összekapcsolásával, mint a dupla ugrás, falon futás, peremeken való kapaszkodás, rudakon himbálózás és két fal közötti ugrálások a magasabb pontok elérése végett. Érdekes látni, hogy ami egykoron egyedivé tette a Prince of Persia sorozatot, mára már minden Ubisoft akciójátékba bele van szuszakolva.
A harcok terén nem kell semmi különlegesre számítani, nem fogunk áll leejtős kombókkal szétszabdalni ellenfelek százait, hisz csupán egy gomb áll rendelkezésre az aktuális teknőc fegyverének használatára, továbbá még egy a rúgásokhoz. A kettő sorozatos nyomkodásával fogjuk ellenfeleinket padlóra küldeni, amihez párosul még egy területre ható támadás, az ugrás és a támadás gomb kombinációjával, de ha kellő ügyességgel szabdaljuk erősen fogyatékkal élő és tehetetlen ellenfeleinket, akkor elindíthatunk egy időlassítást, amikor is első ütésre kiüthetjük ellenlábasainkat.
Mindezeken felül minden teknőcnek rendelkezésére áll egy speciális képesség, ami a továbbjutásunkhoz nélkülözhetetlen, ilyen Leonardo levitációja a rácsokon keresztül, vagy Raphaello falon mászása az általa használt sai segítségével. A pályák sorozatosan követik egymást, ahol kötött módon vagy egy teknőcöt irányítunk, vagy időarányosan jelennek meg társaink és válogathatunk közülük, mellyel érdemes is élni, mivel a kispadra helyezett társak életereje visszatöltődik. Nem mintha bármi különösebb következménye lenne az elhalálozásnak harc közben, hisz a megfelelő gomb nyomkodásával teknőcünk mindig feltámad, míg ha a platformoknál hibáznánk, akkor az adott checkpointtól kezdhetjük újra az akadályokat. Nehézségi szint nincs, hanem az alapból igen csak könnyűre sikeredett beállításokat használhatjuk csak, de még így is többször fogunk elhalálozni, mint egy Assassin’s Creed során.
Ezzel a pár sorral fel is fedtem a játék minden lényegi elemét, amiből következik, hogy nem egy komplex játékról van szó, bár igazság szerint nem is kellene annak lennie, ahhoz, hogy szórakoztató legyen, ám minden olyan eleme hiányzik a játéknak, mely ezt képes lenne nyújtani. A túlnyomó többségben jelenlevő platform elemek bármennyire is összetettek, egy tapasztalt játékosnak nagyon könnyűek, amíg a harcok borzalmasan vérszegények, még az időnként feltűnő bossok sem képesek cseppnyi színezetet kölcsönözni számára. Egy roppant primitív játékmenet lett TMNT logo alá csomagolva, és ez a primitívség jellemzi a látványvilágot is.
Amíg a képregény hasábokon elmesélt, zéró tartalommal rendelkező történet ad némi hangulatot, addig a játék prezentációja ezt visszaveszi azzal a szögletes karakterekkel és erősen kopott környezeti kialakítottságával, amit némileg képes csillapítani a rögzített kameranézet. Minden téren a film szegmenseit próbálták egymásra pakolni, ami önmagában hiba, mert annak sem sok köze van a TMNT-hez, és így a játékot is halálra ítélték azzal, hogy megfosztották minden vonásától. Nem túl gyakran kap kézbe az ember TMNT játékot, így bőven maradhattak volna az alapoknál, cel-shading grafikába burkolt Shredder és Cranck ellen vívott küzdelem, megfelelő számú és látványos mozdulatsorokat felvonultatva a klasszikus ellenfelek mellett. Mert ennek így köze nincs a TMNT-hez. Szerintem.
Tartalmilag is egy gyatra színvonalat képvisel a maga 4, ügyetlenebbeknek 5 órás játékidejével, amit a 16 pálya nyújtani képes, ám egy cseppnyit megnyújtja ezt, az ugyanennyi megnyitható challenge pálya, amiket a történet szintjeinek értékelésének (teljesített idő, harci teljesítmény és begyűjtött zsetonok) függvényében nyithatunk meg. Ebben a játékmódban időre kell teljesíteni a térhálókkal ábrázolt platform kihívásokat, melyek fejében a pályákon is fellelhető teknőc páncélokat nyerhetünk el, amik elengedhetetlenek az bónusz képek, videók, és extra beállítások (nagyfejű karakterek, halloween jelmez stb.) megnyitásához.
Visszakanyarodnék a bevezetőhöz. 1984 óta számtalanszor szórakoztatta a négy teknőc a közönséget videojáték formájában, és ezt a mostanit nevezhetjük a leggyengébbre sikerült epizódnak.
Szinte minden játéknak volt valami egyedi vonása, mely alapján szeretni lehetett, ez most nagyon hiányzik ebből a darabból, bármennyire is próbálkoztak a fejlesztők kihozni, amit csak lehetett a meglévő alapanyagokból, ami sajnos szorosan kapcsolódik a filmhez.
Szinte minden játéknak volt valami egyedi vonása, mely alapján szeretni lehetett, ez most nagyon hiányzik ebből a darabból, bármennyire is próbálkoztak a fejlesztők kihozni, amit csak lehetett a meglévő alapanyagokból, ami sajnos szorosan kapcsolódik a filmhez.
Még a TMNT kedvelőinek sem merem ajánlani, egyedül és csak is kizárólag kis gyerekek tudnának jól szórakozni vele, de ők legalább nagyon. Nem egy végletekig rossz játék, de semmi igazán jó sincs benne. Szigorúan 6-12 éve korig. De ott legalább garantált a siker.
4 pont
Műfaj: külső nézetes platform akció
Megjelenés éve: 2007. (Xbox 360, PC, PlayStation 2, GameCube, Wii)
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Kiadó: Ubisoft
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése