Wasteland Warrior - Rage teszt

Az utóbbi évtizedben felemás fogadtatásban részesültek az id Software játékai, rég elveszítve uralkodásukat az FPS piacon fantáziátlanságukkal, viszont most egy teljesen új cím felépítésével igyekszenek visszahódítani a fegyverforgatók kegyeit.

Elérkezett annak is az ideje, hogy a ’90-es évekre jelentős befolyással bíró cégnek, bizonyítania kell létjogosultságát a belső nézetes akciójátékok piacán, mely kissé ironikusan hat, mivel nekik köszönhetjük a műfaj megteremtését. 



Ehhez egy teljesen új cím felépítésében gondolkodtak, mely alá a legújabb Carmack engine, az idTech5 került, de mint tudjuk, a látvány önmagában mára igencsak kevés, és ez jelentette az id számára az elmúlt évtizedben a problémák gyökerét.

A Rage egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, melybe a különleges életmentő ruházattal bíró főhősünk, valamivel több, mint egy évszázados hibernációt követően csöppen. A távoli múltban az Apophis meteor becsapódása a Földbe, alaposan átrendezte annak felszínét és a rajta élő emberi faj társadalmát, nem kis mértékben befolyásolva az evolúció folyamatát, új brutális fenevadakat keltve ezzel életre. Amint kilépünk hibernációs kabinunkból, csak a sziklás sivatag kietlen látképére, könyörtelen banditák százaira és irgalmat nem ismerő mutánsok seregeire számíthatunk, ahol, ha elbukunk, senki nem fogja meghallani utolsó kiáltásunkat.

Még szerencsés, hogy az emberi jóindulat morzsái megmaradtak ebben a kietlen világban, és hamarjában pártfogóra lelünk Dan személyében, aki a közeli településre vezetve bennünket, viszonzást vár jótettéért cserébe. Egy pisztolyt nyomva markunkba, maréknyi lőszerrel megtoldva, megkér bennünket, hogy takarítsuk ki a közeli bandita fészket egymagunkban, és persze erre hogyan mondhatnánk nemet, mellyel elindítunk egy lavinát és magunk leszünk a pusztaság rendfenntartója.

A Rage egy nyitott, ám igencsak szűk világba helyezi a játék történéseit, ahol a fellelhető két kisebb és két nagyobb város között ingázva fogjuk a települések lakóitól felvenni a küldetéseket. A küldetések helyszíneit összekötő útszakaszokat az éppen aktuális járművünkkel fogjuk megtenni, melyet idővel kénytelenek leszünk felfegyverezni az utakat bitorló banditákkal vívott küzdelem végett, arzenálunkat pedig folytonosan bővíteni és újratölteni az áldozatunk kifosztásából szerzett pénzmennyiség fejében, amit a városi kereskedőknél költhetünk el számtalan kiegészítőre. Egyszerű, mint az egyszer egy, mégis roppant élvezetes. A Rage továbbra is az id által preferált oldschool élményt kívánja nyújtani, ám ezt alaposan megspékelve olyan mezei játékelemekkel, melyek komoly akció élményeket rejtenek önmagukban, végeredményként egy remek kombinációt hozva ki.

A városokat feltérképezve kell minden lehetséges személlyel beszélnünk, hogy újabb és újabb feladatokat kapjunk, melyek színteréhez 3-4 perces, ám adrenalin dús utazást követően juthatunk el. A küldetések mind a linearitás mezsgyéjét nyújtja számunkra, agytevékenységünket kizárólag a reflexeinkre korlátozva, amikor is a számtalan lőfegyver egyikét elsütve kell padlóra küldenünk ellenfeleink százait, hogy a megszabott tárgyat, személyt, kapcsolót felkutassuk.

A rendelkezésre álló lőfegyverek között a klasszikus pisztoly, shotgun kombináció mellett felbukkan kétféle gépfegyver, íjpuska, mesterlövész puska, rakétavető, gránátok, de amik alaposan megfűszerezik a játékmenetet, azok a másodlagos fegyverzeteink lesznek, mint az elhajítható és visszatérő pengék, vagy az összegyűjtögethető alkatrészekből megépített robotpókunk, mely gazdáját követve tisztítja meg a terepet számára, a szintén összeszerelhető automata gépágyú, és a bombával felszerelt távirányítású autó mellett. Mindezek használatához egy roppant kényelmes kezelést biztosít a program, ugyanis inventorynkba belépve, azonnal láthatjuk a rendelkezésre álló tervrajzok és alkatrészek alapján, hogy mit tudunk összeszerelni, majd pedig kreációnkat a D-Pad egyik gombjához rendelhetjük, és ugyanígy lőfegyvereink esetében, melyek közül négyet rendelhetünk az RB/R2 gombhoz, és válogathatunk közöttük a jobb analógkar segítségével, míg a ballal a számtalan lőszertípus között. Ez utóbbiak külön szót érdemelnek, hisz temérdek roppant hasznos töltényfajtával rendelkezik a játék, az elefántot is leteríteni képes pisztoly lőszertől kezdve, a mini robbanótölteteket szóró söréten át, az elektromos és az ellenfél elméje fölött az irányítást átvevő íjig bezárólag még sok mindenre bukkanhatunk, ami alaposan megfűszerezi a tűzharcokat.

Nem csak megölt ellenfeleink átmotozása bír jelentőséggel a megszerzett dollárokért, hanem alaposan körbe kell néznünk minden helyszínen, az ott fellelhető alkatrészekért, hogy később azokból különféle fegyvereket, vagy a zárakat nyitó eszközöket, esetleg gyógyszereket fabrikáljunk. Jogosan merül fel a kérdés ezzel kapcsolatban, hogy ez nem-e lassítja le a játékmenetet, de a válasz nemleges, mivel a Rage eleve rendelkezik egy horrorisztikus hangulattal, a mesteri designnal megalkotott helyszíneinek és ellenfeleinek köszönhetően, melyek néhol alaposan megfontolt, másutt pedig pergős harcra fognak késztetni bennünket. A Rage világában minden egyes megszerzett dollárnak és alkatrésznek jelentősége van, mivel nem kínálja tálcán a sikereket, ám ezen jelentősen könnyíteni fog a főhős ruhájába épített defibrillátor, ami a kezdetekben egyszeri, majd upgradelést követően kétszeri sanszot nyújt, amíg újra nem töltődik, hogy okuljunk hibánkból és tovább folytassuk az öldöklést.

Ellenfeleink remekül koreografált módon képesek harcolni, két típusba csoportosulva. Amíg az ütő és vágó eszközökkel felfegyverkezett banditák és mutánsok folytonos kitérő manőverekkel (plafonon mászás, a tereptárgyak közti ugrálás és akrobatikus mozdulatok) támadnak, addig lőfegyveres társaik összehangoltan helyezkednek fedezékeik mögött, igyekeznek gránáttal kifüstölni az embert pillanatnyi védekező állásából, vagy éppen visszavonulnak erősítés reményében.



Mind a fegyvereknek és ellenfeleknek köszönhetően, újszerű, mégis a klasszikus időket felelevenítő élményben részesülhet a játékos, ami a minden centijében kimért harcrendszernek köszönhető, amihez párosul a kiváló autós küzdelem, amikor is az utakon az életünkre törő banditák járműveit robbantjuk fel minigunnal, vagy rakétákkal felfegyverkezve.

A városokban fellelhető mini játékok pedig alkalmasak két adrenalin dömping közötti megpihenésre, mert fellelhetjük a félkarú rabló futurisztikus változatát, gyűjtögetős harci kártyajátékot, vagy reflexeinket és memóriánkat tesztelhetjük a kés és gitár játékban, de amennyiben mégis inkább az adrenalin fröccsöt kívánnánk fokozni, benevezhetünk a temérdek autóverseny egyikébe. Ez utóbbiak négy csoportra oszlanak: időmérő, fegyvertelen verseny, fegyveres verseny, és a legütősebb, amikor fegyveres futamokon kell checkpointokra vadásznunk, mielőbb begyűjtve az ellenőrzőpontok és az ellenfeleink elpusztításából az 50 pontot. Bármennyire is egyszerűen van lefektetve a versenyautózás szabályai, annál élvezetesebbek.

Annak ellenére, hogy a Rage egy kietlen pusztaságban játszódik, áll leejtősen szép prezentációra kell számítani, ami leginkább a küldetések helyszíneiben mutatkozik meg a változatosan látványos designnak köszönhetően. Carmack-nak ismét sikerült zseniálisat alkotnia az idTech5 motorral, melynek segítségével egy roppant látványos és szép játékot sikerült megalkotni. A zenei aláfestésért Rob Abernethy felel, aki már több játékban is bizonyította tehetségét, ám ezúttal még keményebben odatette magát és egy az akcióhoz mindig tökéletesen passzoló pergős dallamokat komponált, melyek tovább fokozzák a Rage atmoszféráját, kiváló 5.1-es hangeffekt keveréssel megfejelve, aminek köszönhetően rég volt már ilyen élvezetes egy shotgunnal szétdurrantani az ellenfél fejét. Amit viszont kicsit hiányoltam audio téren, hogy nem ártott volna pár metállal fűszerezett dallammal megtoldani a repertoárt, mert a játék egyenesen üvölt utána.

Szavatosság tekintetében rendkívül jól teljesít FPS létére. Senkit ne tévesszen meg a szabad autókázás, közel sem egy openworld játékról van szó, ennek ellenére, ha minden küldetést (ahol találhatunk még csomagkiszállítós, sniperkedős mellékküldetéseket, amiket a Mutant Bash TV-ben való szereplésünk tud csak felülmúlni) és versenyt szeretnénk megcsinálni, akkor a 15 órát szavatolni fogja normál fokozaton, melyhez hozzácsapódnak a mini játékok és további nehézségi szintek, egy tartalmas többjátékos szekcióval megtoldva, ugyanis 9 további küldetés áll rendelkezésre, melyek mindegyike vagy osztott képernyős, vagy pedig netes coop játékra lettek megalkotva. Aki további multiplayer kalandokra vágyik, az pedig csatlakozhat az online futamokhoz, a megszokott deathmatchek helyett, az autóversenyzés különféle módozatai fogják fogadni.

Ideje lenne beszélni a negatívumokról is, mert, hogy a Rage közel sem sikeredett tökéletesre. Az idTech5 első játéka három lemezen érkezett Xbox 360 platformra, melyből kettő tartozik a kampányhoz. Önmagában ez nem lenne probléma, hisz a veterán játékosok jól emlékszenek még a PlayStation One-os lemezcserélgetős időszakra, és ennyire azért csak nem kényelmesedtünk el. A hiba ott van, hogy a Rage egy olyan technológiát használ, mely során mindig csak a játékos által látott textúrákat tölti be és nem kell gyorsan forgolódni ahhoz, hogy folytonos textúra töltéseknek legyünk szemtanúi, mivel a lemezről nehezen olvassa a tömörített fájlokat a konzol. Nem csak ezzel, hanem folytonos szinkroncsúszással is számolnunk kell, és a kettő valami iszonyat irritálóan képes hatni. Nincs mese, a Rage-nek legalább első két lemezét (kb. 14 GB) telepítenünk kell a tökéletes játékélmény érdekében, ugyanis ekkor minden fent említett hiba megszűnik és a játék stabil képfrissítéssel fut, de a program erre külön fel is hívja a figyelmet első alkalommal, amikor a lemezt behelyezzük a konzolba. Ami kivetni való van ilyen téren, az az indokolatlanul magas adatmennyiség, mivel szép prezentációjú és jóval tartalmasabb (openworld RPG) játékok nem igényelnek sem három lemezt, sem telepítést, sem pedig ekkora tárhely kapacitást.

Annak ellenére, hogy a Rage igyekszik bevetni méretes ellenfeleket is, hiányoznak a boss fightok. Csupán egy darab, egy egyszerű megölési metódusra építő lelhető fel belőle (az sem a játék végén), viszont ez roppant látványosra sikerült gigászi méretei végett, nem értem miért nem lehetett volna ezekből még elhelyezni egyet-kettőt…de inkább kettőt. Ellenfeleink szép változatossággal vannak jelen, különféle harcmodort preferálva, ám az egy fajtába tartozók között nagyon kevés (1-2) textúra van csupán, aminek köszönhetően a banditák úgy festenek, mintha egy alomból kerültek volna ki, de Wellspringben is találtam olyan karakter textúrákat, melyeket kétszer-háromszor is felhasználtak, pedig ennyire nem népes a település. Apropó, ha már karakterek, van nekik egy érdekes túlgesztikulált mozdulatuk, amit meg kell szokni. Ezzel kívántak némi életet lehelni beléjük, ennek ellenére fura, robotszerű hatást képesek kelteni. Azért ennél bosszantóbb dolog az, amikor a fedezék mögé húzódott ellenfelünk egy testrészére tiszta rálátásunk van és próbálnánk az illetőt leszedni a mesterlövészpuskával, de ez mégsem sikerül a pontatlan találati regisztráció végett.

A történet, mint olyan, nincs. A játék egy roppant hangulatos introval kezd, mely a bolygó pusztulásának folyamatába vezet be bennünket, ám a játék végén az outrot már megspórolták és egy pár másodperces semmit kapunk, tényleges befejezés nélkül.



A köztes állapotban, miközben a pusztaság lakóinak gondjaival foglalatoskodunk, temérdek szöveg hangzik el az NPC-k szájából, de többnyire feleslegesen és értelmetlenül, csupán azért, hogy ez a félig nyitott világ ki legyen töltve valamivel, de például az igazi rosszfiúk szerepét betöltő Authority-ről (Hatóság… igen kreatív elnevezés) sem tudunk meg sok mindent azon kívül, hogy ők az ellenségeink… végül is ez éppen elegendő ahhoz, hogy lepuffantsuk őket. Sajnos az id továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy az FPS-ekbe nem kell különösebben történet és megragadtak a ’93-as Doom szintjén, csak az érdekesség, hogy akkoriban az megfelelt történetnek.

Mindent mérlegre téve, egy roppant élvezetes FPS-ben lehet részünk a Rage személyében, amit a precízen megszerkesztett harcrendszerének, az arcade versenyeknek és a kiváló audiovizualitásnak köszönhet. A Rage valami új, és mégis visszaad valamit a régi idők játékaiból, amikor nem volt ahhoz fogható, mint söréttel letépni az ellenfél fejét. Akció kedvelőknek kötelező ez az adrenalin futam, de ennél több lehetőség rejtőzött volna benne, ami nem lett kiaknázva.

8 pont

Műfaj: belső nézetes akció

Megjelenés éve: 2011. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)

Fejlesztő: id Software

Kiadó: Bethesda Softworks

Zerko