2016. február 26., péntek

Az Aranyfejsze legendája - Golden Axe


Makoto Uchida nem is sejthette előre, hogy mekkora klasszikussá váló alkotás kerül ki kezei közül, amikor szeretett volna „egy Double Dragon játékot készíteni, ami mégsem Double Dragon”.
Az alapötlet, saját bevallása szerint is a beat ’em up játékból ered, melyet szeretett volna a Dragon Quest leegyszerűsített változatával kombinálni, megtartani az acél és mágia világát, ám azt ötvözve a pörgős játékmenettel, miközben a Conan a barbár világát idéző díszletekbe önti az egészet.
Az innen-onnan másolt elemek kombinációja, egy nem várt egyediséggel bíró és addiktív játékot kölcsönzött, melynek időszámításunk előtti világában kell a trónbitorló Death Addert a túlvilágra juttatnunk, aki a Golden Axe - Yuria birodalmának emblematikus fegyvere -, elpusztításától várja, hogy az emberek behódoljanak számára. A fogságba ejtett király és lánya kiszabadításáig hosszú út áll a kalandor előtt, melynek első lépéseként a felkínált három, különféle tulajdonságokkal bíró karakter közül kellett választani.
Egy fantasy hack and slash játéknak nélkülözhetetlen szereplője a barbár. Ax Battler kétkezes pallosával aprította ellenfeleit, míg mágiája a föld erejére épített és kellő mana egységgel földrengéseket volt képes előidézni, amíg Gilius Thunderhead, a törp, egy méretes csatabárddal szelte ketté a rohamozó ellenségeket és hívta segítségül a villámok erejét a szorult helyzetekben. Az utolsó választható karakter Tyris Flare, az amazon, aki szintén kardélre hányta Death Adder csatlósait, miközben tűzmágiájával volt képes lesöpörni a pályán uralkodó túlerőt.
Karaktereink nem csak fegyverük suhogtatásában jeleskedtek, hanem a sorozatosan bevitt támadások esetén, fegyvereik markolatát is igénybe vették a püfföléshez, majd felkapták ellenfelüket és messzire hajították a csata centrumától, de akár nekifutásos öklelést is be lehetett vetni a hirtelen lesújtó támadókkal szemben. Manájukat a pályákon felbukkanó kék manók támadásával lehetett feltölteni, minden egyes csapásnál a manó elejtett egy begyűjtendő kék üvegcsét. Életerejükkel már nehezebb dolga akadt a játékosnak, mivel ebből csupán három egység állt rendelkezésre, mely automatikusan visszatöltött egy slotot az új pályára jutáskor. Amennyiben a játékos lenullázta magát, még mindig rendelkezésére állt három continue lehetőség.
Figyelmet szentelve az átélhető világ megteremtésére, minden egyes szereplő megkapta a maga történetét is - még ha primitív körvonalakban is -, minek következtében nem csak a birodalom megmentése vezérelte őket, hanem személyes bosszú is meghúzódott a háttérben. Gilius a Wolud bányából érkezett és a fő gonosz csatlósai által lemészárolt ikertestvéréért akart bosszút állni, míg Ax anyja, addig Tyris mindkét szülője haláláért kívánt revansot venni a birodalmat feldúló hordákon.
Azért ennél színesebbek voltak ellenfeleink, melyek buzogányokkal, bunkókkal és kardokkal törtek a vérszomjas hőseink életére, időközönként a játék egyik legnagyobb újdonságát, különféle hátas lényeket vetve be. Ha sikerült a nyeregből kiütnünk a támadót, karakterünkkel felpattanhattunk a szörnyre, hogy a továbbiakban a mi céljainkat szolgálják a csatamezőn, öklelő, tűzlabda lövellő, és tűzokádó támadásokat vetve be, annak megfelelően, hogy milyen szörnyet sikerült megkaparintanunk.
A támadó erők nem csak a részletgazdagon kidolgozott páncélzatokban és azok színezeteiben, hanem a karakterek méreteiben is eltértek. Ahogy haladtunk előre a pályákon, úgy jelentek meg az újabbnál újabb külsővel felruházott csatlósok, majd az óriások, csontvázak és páncélzatba burkolózott sötét lovagok, hogy az ádáz küzdelem legvégén személyesen Death Adderrel keljen megküzdeni. A helyszínek már kevesebb változatosságot mutattak, mégis szépen kidolgozott környeztet adtak a csatározások hátteréül az erdő, falu, romos erődítmény és palota képében, ahol időnként az ugrás gombot is igénybe kellett venni egy-egy magasabb ponthoz való felkapaszkodáshoz.
A játéktermi verzióval azonos évben debütált a játék otthoni változata, Sega Mega Drive/Genesis platformon, mely nem csak egy új befejezést és egy extra pályát tartalmazott, hanem kibővítették a játékot egy The Duel névre keresztelt túlélő móddal is, ahol lehetőség kínálkozott a játékosnak megmérettetni az egyre erősebb hullámokban érkező ellenfelekkel szemben, vagy két játékos esetén, párbajt vívhattak egymással. Az egy évvel később érkező PC port megtartotta eme bónuszokat, és lehetőséget kínált a 256 színnel dolgozó megjelenítésre, míg Amigára a játéktermi verziót portolták. Érdekesség, hogy az ekkorra már elavultnak tekinthető Commodore 64 és ZX Spectrum is megkapta a maga lebutított változatát, ám a játék karrierje ezzel korántsem ért véget, hisz még napjainkban is érkeznek újabb és újabb platformokra a játék Mega Drive portjának kiadásai, sőt, a kiadó 2008-ban megpróbálta a sorozatot feltámasztani a Golden Axe: Beast Rider személyében, mely sajnálatos módon, csúfosan elbukott.

Műfaj: oldalnézetes akció (hack and slash)
Megjelenés: 1989. (arcade, Sega Mega Drive/Genesis) 1990. (PC, Amiga, Atari ST, Amstrad, Commodore 64, ZX Spectrum)
Fejlesztő: Sega
Kiadó: Sega
Zerko  

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése