Isten első teremtényét az alvilágba zárta, ő volt az Elsőszülött, aki a később megalkotott emberiséget irigykedve szemlélte, és minden gonoszság forrásaként, örökösen hatalmat akart gyakorolni a világ felett, egyre erőteljesebben kiterjesztve befolyását.
Az évezredek alatt több kísérletet is tett arra, hogy kitörjön fogságából, melyet mindig a hét harcosból álló különítmény akadályozott meg.
Napjainkban újra erőre ébred a gonosz Arnold Leach segítségével, melynek megfékezésére a Jericho osztagot küldik Al-Khali ősi sumér városába, ahol a Doboznak nevezett börtön található.
Napjainkban újra erőre ébred a gonosz Arnold Leach segítségével, melynek megfékezésére a Jericho osztagot küldik Al-Khali ősi sumér városába, ahol a Doboznak nevezett börtön található.
A Clive Barker’s Jericho legerősebb pontját az író által megalkotott történet képezi, igen erőteljesen dobva meg az élményt az aprólékosan kidolgozott sztorival, mely lebilincseli az embert, ám sajnálatos, hogy a játék más elmei, nagyon középszerűen hatnak, így végeredményül egy kissé suta akció horror született meg, ami bemutatja a hétfős okkult csapat küzdelmét a világ megmentésére.
Minden egyes karakter rendelkezik egy-egy speciális képességgel, mint például a tűzgyújtás, távoli gyógyítás, telekinézis, láthatatlanná tevő álca, irányítható lövedék, vérmágia, vagy az ellenség testébe történő átköltözés, kivétel Ross esetében, aki rögvest a játék elején megmutatja, hogy mi lesz az osztagparancsnokságon túl a szerepe, ugyanis elhalálozását követően, lelke a Dobozban ragad, így továbbra is őt irányítva költözhetünk egyik társunk testéből a másikba, ezzel oldva meg a karakterváltogatás kérdését.
Az egyedi képességek mellett, egyedi arzenállal is rendelkezik mindenki, melyek elsődleges és másodlagos tüzeléssel is bírnak, így lehet a mesterlövészpuskával gránátot kilőni, vagy a minigunt bivaly erős pisztolyra váltani, géppisztoly mellett kardot forgatni, esetleg a gépfegyverrel párosított shotgunt használni. Mindez kiválóan képes működni, főleg a speciális képességekkel párosítva, mert a hullámokban özönlő ellenfelek leöléséhez, mindig a megfelelő karaktert és taktikát kell megválasztanunk, melyhez csapatutasítást is kiadhatunk, bár ez utóbbi teljes egészében feleslegesen van jelen a játékban, a kapcsolótáblák használatát nem számítva persze.
Az említett szörnyetegek szerény skálán mozognak, ám annál változatosabbak, köszönhetően annak, hogy az Elsőszülött portáljának bezárásához, minden korábbi korszak harcát újra kell vívnunk az útvesztőben. Az alapnak tekintendő triumvirátus, a pengékkel felszerelt közelharcos szörnyekből, a kamikazeként robbanó ellenfelekből - mely utóbbinak szokványos módon a sárga daganatai képezik gyengepontját -, és a levegőből támadó szárnyas démonokból áll. A II. világháború, keresztes háború és Római Birodalom korszakát bejárva, ezek kiegészülnek gépfegyveres és lángszórós szörnyetegekkel, gyerekek lelkéből manifesztálódó démonokkal, méretes pajzzsal és dárdával támadó katonákkal és nyílpuskásokkal.
Minden egyes éra végén várni fogja a játékost egy, a megölésében nem kevés trükközést igénylő főellenfél is, hogy gyengepontjukat felkutatva zárjuk ismételten lakat alá őket. A teljes egészében lineáris pályákon felbukkannak fantasztikus designnal ellátott, méretes szörnyetegek is, melyek leküzdése szintén igényel egy cseppnyi furmányosságot, de minden változatosság ellenére is képesek a hordákban özönlő és egymás nyakára pakolt ellenfelek a monotonitás hatását kelteni, mert maga a játék nem áll másból, mint pusztán darálásból, amit egy-egy felbukkanó QTE próbál megtörni. Ezekkel leginkább a közel furakodó ellenfelek, pusztakezes tusájakor találkozhatunk.
Látvány terén, még a megjelenésekor sem volt éppen a toppon, és ebben jelentősen ludas a gyenge környezeti design, ami csupán a sumér érában képes pozitív irányba változni a néhol megjelenő faragványokkal és szobrokkal, mert minden esetben kies, kopár helyeken fogunk megfordulni, nagy örömet okozva a játékosnak, amikor a középkori várat megpillanthatja végre. Viszont a puritán megjelenítést ügyesen kendőzték a Clive Barker féle horrorisztikus ábrázolással, azaz mindenfelé vértengert, kiontott belsőségeket és megfeszített szenvedőket találhatunk, a padlótól a plafonig érve, mely egy egyedi hangulatot kölcsönöz a játéknak.
Úton-útfélen akadnak kisebb fejtörők - a boss harcok gyenge pontjainak kutatásán felül -, ahol rá kell jönnie a játékosnak a továbbjutás kulcsára, ám ezt erősen lerombolták azzal, hogy a játék nem engedi gondolkodni az embert, hisz minden esetben fél percen belül érkezik valamelyik karaktertől a segítség a megoldásra, esetleg egy speciális képességet igénylő torlasznál a program kiírja, hogy éppen kinek a képességére lenne szükség, pedig ennek nélkülözésével, valamilyen mértékben tovább lehetett volna nyújtani azt a 7-8 órás tartalmat, amit a program kínál, és még élvezetesebbé tette volna a játékot.
Természetesen emellett nem találunk semmi multiplayer opciót, és azért mondom, hogy természetesen, mert ennek kialakítása elkerülhetetlenül is erőltetettség hatását keltené a kizárólag egyjátékosra tervezett játékkal kapcsolatban. Mindenesetre egy co-op mód azért elfért volna, még ha ezzel kicsit szembe mentek voltak a történettel is.
Természetesen emellett nem találunk semmi multiplayer opciót, és azért mondom, hogy természetesen, mert ennek kialakítása elkerülhetetlenül is erőltetettség hatását keltené a kizárólag egyjátékosra tervezett játékkal kapcsolatban. Mindenesetre egy co-op mód azért elfért volna, még ha ezzel kicsit szembe mentek voltak a történettel is.
Így utólagosan, a jövő ismeretében, meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon Barker és a Codemasters kapcsolata nem sikerült gyümölcsözőre, hisz a játék megjelenésekor felröppent a hír, miszerint további 3-4 játékra kötöttek szerződést a horror íróval, ám a Jericho, még ha nem is bukása, de népszerűtlensége ezt nem tette lehetővé, pedig szerintem igen egyedi, érdekes és lebilincselő alkotások születhettek volna még Barker tollából, főleg, ha az akció vonalat elkerülik a későbbiekben és inkább kanyarodnak vissza az Undying vonalra.
A leírtakból jól tükröződik, hogy minden, ami pozitívum van a játékban, az Clive Barkernek köszönhető, aki valóban képes volt egy egyedi színfoltot megalkotni az akció horror műfaj nem túl népes palettáján. A játékot a remekül megírt történet, aprólékosan kidolgozott sztori részletek és dialógusok viszik el a hátán, meg persze a minimalista designban megbújó Barker féle horror stílus, de a taktikázási lehetőségeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, melyek összessége révén, legalább egy próbakör erejéig elengedhetetlen darabnak tekinthető a horror játékok kedvelőinek körében.
7 pont
Műfaj: akció horror
Megjelenés: 2007. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: MercurySteam, Alchemic Productions
Kiadó: Codemasters
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése