A Valve egy dologhoz mindig is nagyon értett (nem, nem a pénztárca kiürítésre gondoltam), mégpedig, hogy a meglévő műfajokat miként reformálja meg, hogyan csempésszen akár csak apró momentumokat is egy játékba, hogy annak hatása, elkerülhetetlenül is lenyűgözővé váljon. A megannyi lebilincselő újdonságaik mellett, most egy teljesen új ötlettel álltak elő, mely ötletet sikerült teljes egészében kibontaniuk és egy minden negatívumoktól mentes, vegytiszta formába önteni.
Ez a játék pedig a Portal, melynek fő újdonsága abban rejlik a videojátékok körében, hogy egy portál nyitó fegyver birtokában, tetszőlegesen kreálhatunk átjárókat egyik és a másik fal között, ezzel eljutva akár teljesen elszeparált helyiségekbe is.
Önmagában a megoldás mit sem érne, ha ez nem lenne pályákba, azon belül is feladatokba ültetve, valamint céllal megtoldva, mely utóbbi a - kezdetekben gyatrának tűnő, ám közel sem -, sztori folyamán bontakozik ki apránként, feltárva a kutatólaborból való szökés epizódjait, ám minduntalan a fantáziadús feladványokat tartva szem előtt.
Önmagában a megoldás mit sem érne, ha ez nem lenne pályákba, azon belül is feladatokba ültetve, valamint céllal megtoldva, mely utóbbi a - kezdetekben gyatrának tűnő, ám közel sem -, sztori folyamán bontakozik ki apránként, feltárva a kutatólaborból való szökés epizódjait, ám minduntalan a fantáziadús feladványokat tartva szem előtt.
Ennyiből már kapiskálható is maga a játékmenet, azaz egyik pontból a másikba kell eljutni a portálok megfelelő használatával, miközben a bonyolultabbnál bonyolultabb, és újabb elemeket prezentáló logikai feladványokat oldjuk meg a speciális fegyver segítségével, ám ennyivel azért nem írható le teljes egészében a játék, hogy miért is oly tökéletes. Legtöbb fejlesztő megelégedett volna egy techdemo szerű játék összekalapálásával, hogy majd a későbbiekben jön valaki, aki a fantáziát megragadva, kimeríti a benne rejlő potenciált, vagy egy folytatás formájában bontják ki az igazi lehetőségeit. A Valve kreativitását ismerve, tudható volt, hogy ezt a potenciált - nagyon helyesen -, ők maguk akarták kiaknázni, így különféle furmányos pályákat alkottak meg, számtalan akadállyal, nehezítő körülménnyel, és használatot igénylő tárggyal, kapcsolóval, lifttel, és az el nem hanyagolandó ellenfelekkel, hogy a végeredmény egy lebilincselő fejtörőkkel teli játék legyen, melynek helyiségeit nem tudja a játékos elhagyni, míg az adott feladványt meg nem oldotta.
Ezek a feladványok, egy változatos palettán mozognak, mivel mindig mást és mást kell igénybe vegyünk, hogy legyűrjük az akadályokat. Van, hogy különböző platformokon található kockákat kell a megfelelő kapcsolókhoz juttatni, van, hogy az adott szobában strázsáló robot őröket kell a kocka megfelelő használatával kiütni (érts, fejükre ejteni a portál segítségével), vagy éppen a magasból leugorva kell magunk alá nyitni egy portált, hogy a lendület erejével zuhanjunk át a már korábban megnyitott másik portál segítségével a magas fal túloldalára, melynek tetejét portál blokkoló védi. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden felületre leszünk képesek átjárókat nyitni, valamint roppant furmányos energiagömbök is cikáznak az adott szinteken, melyek egyben jelentik az életet a helyes felhasználásuk révén, és egyben a halált az általuk okozott sebzés végett.
Alig van pár elem, melyből építkezik a játék, mégis egy roppant változatos feladvány sorozatot sikerült kreálni belőlük, melyek megoldása során, szembe sem ötlik a játékosnak a szerény eszköztár, amihez az is hozzájárul, hogy a sterilnek ható labor környezete, szintről-szintre változik, szintén újabb árnyalatokat prezentálva, de mindvégig megőrizve a bezártság érzetét, a kísérleti alany szerepét, és a szabadulni vágyás olthatatlan szomját.
Sokan megrettenhetnek a bonyolult, csavaros feladványoktól, ám ez a létező legjobb formában van jelen, az élménybe nem rondítva a játékokban gyakori logikátlansággal, hanem egy élményfokozó formában jelenítve meg ezeket, oly mértékben, hogy egy-egy megrekedésnél az ember képes hosszas ideig gondolkodni rajtuk a konzol vagy PC kikapcsolását követően is.
Sokan megrettenhetnek a bonyolult, csavaros feladványoktól, ám ez a létező legjobb formában van jelen, az élménybe nem rondítva a játékokban gyakori logikátlansággal, hanem egy élményfokozó formában jelenítve meg ezeket, oly mértékben, hogy egy-egy megrekedésnél az ember képes hosszas ideig gondolkodni rajtuk a konzol vagy PC kikapcsolását követően is.
Aki ezeket sikeresen teljesítvén az alatt a 4-5 óra alatt, amit igényelnek a feladványok megoldásai, és pallérozott elmének hinné magát, akkor egy emeltebb nehézségi szinten is nekiállhat bizonyos pályáknak, hogy még komolyabb és már-már (pozitívan) őrjítő feladványokba vesse bele magát, de elkezdhet időre, megnyitott portál vagy lépésszámra is játszani, még hatékonyabbá téve megoldási metódusát, és 6-7 órára duzzasztva ezzel a játékidőt.
Bárki, aki egy próbát tesz a játékkal, és nem idegen tőle a gondolkodás, tapasztalhatja, hogy - ahogy a bevezetőben is fogalmaztam -, egy vegytiszta játékban merülhet el, ami nem csupán formabontó újításokkal rukkol elő, hanem hosszú órákra lebilincseli a játékost rejtvényeivel, felejthetetlen élményt biztosítva a kutatólabor kísérleti alanyának bőrében. A Valve nem csak feldobta az alapötletet, hanem maximálisan ki is bontotta azt, minek köszönhetően, mindennemű hiányérzetet mellőzve lehet befejezni ezt a fantasztikus játékot.
10 pont
Műfaj: belső nézetes puzzle-platformer
Megjelenés: 2007. (Xbox 360, PlayStation 3, PC, Mac)
Fejlesztő: Valve Corporation
Kiadó: Valve Corporation
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése