2016. december 23., péntek

Bérgyilkos újratöltve - Hitman: Contracts


Napjainkra már nem új keletű dolog a remaster kiadások fogalma, ám még mielőtt ez valójában trendet jelentett volna, voltak fejlesztők, akik korukat megelőzve kísérleteztek ezzel a formulával, aminek születte a Hitman: Contracts.
Ugyanis a Hitman sorozat harmadik része nem más, mint az első Codename 47 epizód pályáinak válogatása, jelentősen felújított grafikával, javított (ám közel sem tökéletes) mesterséges intelligenciával, és teljesebbé szabott pályákkal (van, hogy két eredeti misszió lett egybegyúrva), vegyítve ezt új küldetésekkel, fele-fele arányban.
A legsötétebb hangulatúra sikerült epizód története szerint, a 47-es ügynök súlyos sérüléssel tántorog be egy lepukkant hotel szobájába, majd eszméletét vesztve elkezdődik első visszaemlékezése, mely a romániai laborba, a 47-es Ügynök születésének helyére kalauzolja el a játékost. Dr. Ort-Meyer halálával kezdetét veszi az első küldetés, amikor is ki kell jutni a kommandósok által ostromlott laborból, a korábban jól bejáratott alap arzenálra (zongorahúr, méreginjekció és hangtompítós pisztoly) és álcázásra, azaz a ruhacserére építve a lopakodást.
Az új küldetések sora, a szintén romániai night clubban székelő Meat King megölésével folytatódik, majd Kamcsatkába kell kiruccanni, egy katonai bázison található tengeralattjáró felrobbantásának erejéig, amit a balesetnek feltüntetett gyilkosság követ az angliai kastélyban. A rotterdami bandavezér likvidálását követően pedig kezdetét veszi a remakelt pályák garmadája, hongkongi, párizsi és nem utolsósorban budapesti helyszínekkel, mely utóbbinál a Hotel Galarban, azaz a Gellért hotelben kell merényletet véghezvinni. A játék különlegessége, hogy minden helyszínen saját anyanyelvükön szólalnak meg az NPC-k, ennek köszönhetően a budapesti pályán végig magyarul hangzanak el a dialógusok, melyhez az IO Interactive-ben jelenlévő magyar származású fejlesztők kölcsönözték a hangjukat.
A ráncfelvarrás főként a grafikán volt szembeötlő, mert a játékmenetben számtalan, továbbra is idegesítő hiba maradt, mint például, hogy az álruháknak szinte kizárólag a megadott pontokon lehet hasznát venni és kizárólag egy adott darabnak, hisz az őrök pillanatok alatt kiszúrták a nem közéjük tartozó 47-est. A holttestek elrejtése sem funkcionál a legtökéletesebben, hisz az őrök még olyan helyeken is rábukkannak a meggyilkolt delikvensre és fújnak riadót, ahol nincs is rendszeres őrjáratozás, de ugyanígy rábukkannak az elrejtett hullákra is, minek következtében, ha nem kimondottan a célszemélyt öli meg a játékos, garantáltan számítani lehet rá, hogy az idő teltével riadóztatásba kezdenek.
Minden egyes pályára jellemző, hogy alapos feltérképezés után lehet csak tökéletesre megoldani a gyilkosságokat, mivel ehhez az előre rögzített furfangos megoldásokhoz és eszközökhöz kell folyamodni, minek köszönhetően a játékmenetet a trial and error, azaz a próbálkozás, majd a hibákból való tanulás, a helyes következtetések levonásával jellemezte. De triviális hibának említendő az is, hogy a zárfeltörés automatikáját nem lehet megszakítani.
Hogy a játékot tovább színesítsék, belső nézet lehetősége is adva van, aminek inkább volt célja nyitni újabb közönség felé, mintsem a tökéletes értékelésre törekvőknek kedvezzenek a hasznavehetetlen lehetőséggel. És, ha már belső nézet, akkor számtalan lőfegyver is került a játékba, pisztolyoktól kezdve egészen a minigunig bezárólag, melyek szintén az FPS-ként is funkcionáló játék terve felé tereli a gyanút, ám a gyakorlatban ennek kimondottan élvezhetetlen volt, és érdemesebb lett volna a megjelenésekor is szerény eszközökkel operáló lopakodást fejleszteni, még ha ez több energiát is igényelt volna. Amennyiben megszereztünk egy lőfegyvert a játékban, az rögvest megnyílt a külön játékmódként szereplő gyakorlóteremben is, melynek funkciója az ólomszórók próbálgatásában ki is merült.
Az a kimondottan sötét hangulat, mely a főmenüben is tapasztalható, ahogy a 47-es a széken ül a villámok által megvilágított sötét szobában és felcsendül a Jesper Kyd által szerzett borongós dallam, végigkíséri az egész játékot, szakadó esővel nyitva meg a pályákat, éjszakai vagy rosszul világított helyszíneket vonultatva fel, de a visszaemlékezéseket összekötő, jelen időben zajló átvezetőket különösen átitatja, ahogy a 47-es életéért küzd, majd az Ügynökség által kirendelt orvos kezelését követően, bele veti magát az immár jelenben játszódó befejező misszióba. Ekkor derül fény rá, hogy célpontja egy híres portugál tenor, és Delahunt nagykövet volt, akiknek likvidálását követően Fournier nyomozó a 47-es üldözésébe kezdett, és mire ő életerejét visszanyerte, már a rendőrök lábdobogása hallatszik a hotel lépcsőjén.
Mindannak ellenére, hogy fele arányban a már korábban látott alapanyagokból gyúrták össze a játékot, friss hatást volt képes kelteni a jelentős prezentációs javulásnak és a játékmenetet érintő javításoknak köszönhetően, éppen ezért a sorozat kedvelői és az újonnan csatlakozottak is elégedettek lehettek a bérgyilkos, ráncfelvarráson átesett új és régi kalandjaival, főleg, hogy a Hitman: Codename 47 nem jelent meg konzolokra. Ám a mérleg nyelvében az is ott szerepel, hogy a Hitman sorozat leggyengébb epizódját tisztelhetjük személyében.

Műfaj: külső és belső nézetes lopakodós akció
Megjelenés: 2004. (PlayStation 2, Xbox, PC)
Fejlesztő: IO Interactive
Kiadó: Eidos Interactive

Kapcsolódó olvasmány:
Feloldozás - Hitman: Absolution teszt
Zerko  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése