Úgy tűnt, hogy a vereséget szenvedett fénylők visszavonulnak, ám ez az idő roppant kevés volt az újabb ostromra való felkészülésre, főleg, hogy az indák a sziget belsején törnek a felszínre, bekerítve a COG erőket.
A folytonos fejlődésnek és tanulásnak köszönhetően, újabb fénylő fajok bukkannak fel, melyek egyre komolyabb fenyegetést jelentenek Vectes lakói számára, pedig a sziget jelentette az emberiség utolsó mentsvárát. A sorozatos betörések és támadások, arra késztetik Prescott elnököt, hogy a sziget kiürítése mellett döntsön, aminek lehetősége az új emulzió lelőhely felfedezésével válik megvalósíthatóvá.
A kontinens sem ad bíztató képet a Ravenek felderítő repülései alapján, ám a lakosság egyre türelmetlenebbé válik, mígnem népszavazásra bocsájtják a kiürítés tervét. Az elnök számításait keresztülhúzva, a szavazás elbukik, és a lakosság többsége maradni kíván, az egyre nagyobb méreteket öltő fenyegetés közepette. Prescott meghozza végső döntését, és felszólítja a vezérkart az áttelepítésre, ám Hoffman vezetésével, mindenki ellenáll a parancsnak, minekután az elnök és testőrsége, útra kel egy ismeretlen helyre, és veszni hagyja Vectes szigetét.
A könyvsorozat negyedik kötete hivatott a játék második és harmadik része között tátongó űr utolsó részleteinek feltárására, azaz, hogy miképpen veszett el az egykor paradicsomnak hitt Vectes, és bomlott fel vele együtt a Koalíció, miközben pár fejezet erejéig visszatér a tizenöt évvel korábbi eseményekhez, a sáskák felbukkanásának napjához, melynek bemutatását már régóta hiányoltam.
Remek olvasmányra sikerült a negyedik kötet, annak ellenére is, hogy ismét feleslegesen lett elnyújtva terjedelme, ám eseménydússágának és cselekményének köszönhetően, ezúttal közel sem érezhető az a fajta vontatottság, mint a harmadik kötetben. Különösen tetszett az események precíz beillesztése olyan apró fogódzókba, melyekről a játékban csupán egy-egy mondatban tettek utalást. Amit viszont hiányoltam, azok a sáska szabású fénylők felbukkanása, mely remek lezárásként, és egyben átvezetésként szolgált volna a Gears of War 3-hoz.
Arra viszont felhívnám a figyelmet - mivel a rajongóknak furcsán hathat, pár pillanat erejéig keser ízt kölcsönözve -, hogy a kiadó váltás végett, a fordító személye is változott, és sajnálatos módon az illető egyértelműen nem rendelkezett előzetes ismeretekkel, a könyvsorozattal kapcsolatban, minek köszönhetően a különféle elnevezések nincsenek szinkronban, sem a játék, sem pedig a korábbi kötetek fordításaival. Példának okáért, a némi fantáziával megspékelt Hajnal Pöröly elnevezés, ezúttal csak Hajnal Kalapácsként szerepel, míg a felbukkanás napja, érthetetlen módon, felemelkedés napjára változott, amíg a fénylők le sem lettek fordítva, és a mezei Lambent néven kaptak helyet. Ha már ezt megjegyeztem, akkor azt is meg kell, hogy az új kiadónak köszönhetően eltűntek a mellégépelések és hiányzó karakterek tengerei, valamint a tördelési hibákon sem kell már bosszankodni a sorok keresgélése közben.
Vitathatatlan, hogy irodalmilag bőven lett volna hova fejlődnie - és ez vonatkozik a teljes könyvsorozatra -, de tartalma felbecsülhetetlen a Gears of War játékok kedvelői számára, éppen ezért válik kihagyhatatlanná.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése