A gonosz útja, igen hosszadalmasra sikeredett a ’96-os első epizódja óta, a rögzített kamerás túlélő horrorból, sikeresen lépett át a 3D világába, de bejárta még az FPS műfajt is megszámlálhatatlanul sok epizódja során. Kálváriája sem most kezdődött, minek során sikeresen tették egyre élvezhetetlenebbé a számozott főepizódokat, mégis a sorozat kedvelőiben megvan a remény, hogy egyszer majd talán, minden helyrejön.
Érdemes is volt reménykedni, mert már a Resident Evil 5 DLC-jében elkezdték kapizskálni a fejlesztők a klasszikus elemek modern köntösbe történő ültetését, ám minden pozitív visszajelzés ellenére sem ezt az utat követték, hanem inkább hoztak tető alá egy botrányos színvonalú „minden idők legnagyobb”, csak egyben legrosszabb Resident Eviljét, a hatodik sorszámozott epizóddal. Szerencsére az első rész remake-je során, azért már felvillant az a rajzfilmes villanykörte a kobakok felett, hogy talán mégiscsak más megközelítésből kéne egy horror játékhoz, főleg egy túlélő horrornak beállított játékhoz állni.
Ennek szülötte a Resident Evil: Revelations 2, ahol a klasszikus horror elemek térnek vissza, ténylegesen egy túlélő mederbe terelve a játékmenetet, a csekélyebb számban jelenlevő, ám roppant szívós ellenfelekkel, és a szerény mennyiségben kiosztott lőszerrel, ami végett, nem egyszer lesz puszta késére utalva a játékos, azaz játékosok, ugyanis a túlélősdi remekül működhet párban játszva is, ezt igyekszik bebizonyítani a Revelations 2.
Történetünk négy főhőse, Claire Redfield és Moira Burton, az egyik páros, amíg Barry Burton és Natalia, a kislány alakítják a másikat. A kétfős csapat, fejezetenként váltja egymást, két fejezet pedig kiadja az epizódot, amikor is a történet tovább gördültével, ismét visszaszáll az irányítás Claire-ékhez.
Bármelyiket is irányítsuk, mindkettőnél le vannak osztva a szerepek, Claire és Barry a fegyvert kezelik, amíg Moira, csupán egy feszítővassal felfegyverkezve nyitja az ehhez kötött ajtókat, ládákat, vagy elemlámpájával világítja be a sötét zugokat, hogy felkutassa a Claire által nem látható lőszerkészleteket, de erősebb fényfókuszával, képes az ellenfeleket is lebénítani egy rövid időre. Ebből már tudvalevő, hogy a kislány végképp nem fog fegyvert ragadni, az ő szerepe szintén a tárgyak felkutatásában, ládák nyitogatásában van, valamint képes az ellenfelek auráját, már távolról érzékelni, bizonyos ellenfeleknél pedig kizárólag ő látja a gyenge pontjukat, melynek sebzésével elpusztíthatóak, nem mellesleg vannak helyek, ahova csak ő képes a továbbjutás érdekében bemászni.
Bármelyiket is irányítsuk, mindkettőnél le vannak osztva a szerepek, Claire és Barry a fegyvert kezelik, amíg Moira, csupán egy feszítővassal felfegyverkezve nyitja az ehhez kötött ajtókat, ládákat, vagy elemlámpájával világítja be a sötét zugokat, hogy felkutassa a Claire által nem látható lőszerkészleteket, de erősebb fényfókuszával, képes az ellenfeleket is lebénítani egy rövid időre. Ebből már tudvalevő, hogy a kislány végképp nem fog fegyvert ragadni, az ő szerepe szintén a tárgyak felkutatásában, ládák nyitogatásában van, valamint képes az ellenfelek auráját, már távolról érzékelni, bizonyos ellenfeleknél pedig kizárólag ő látja a gyenge pontjukat, melynek sebzésével elpusztíthatóak, nem mellesleg vannak helyek, ahova csak ő képes a továbbjutás érdekében bemászni.
A feladatok és szerepek tökéletesen le vannak osztva egy páros túlélő horrorhoz, és ez kiválóan működik a gyakorlatban is, azzal megtámogatva, hogy a két védtelen szereplő életereje automatikusan visszatöltődik, ha besegítenének a védekezésbe a feszítővassal, vagy téglával, amíg a fegyverkezelőknek keményen ügyelniük kell mind a kiszórt ólom mennyiségre, mind pedig a gyógyszerkészletekre, mert ezek roppant szűkös mennyiségben állnak csak rendelkezésre, hogy a sziget különféle torzszülött ellenfeleit eltegyük láb alól, éppen ezért érdemes is a lopakodós gyilkosságokra építeni, ahol csak lehet. Mindezekhez kiválóan párosulnak a régi epizódokra jellemző kulcs keresgélések, labirintusos helyszínek és minimális fejtörők, egy csipetnyit visszahozva azok hangulatából, csak sajnos limitálva, mert akik járatosak a hasonszőrű játékokban, nem kell megerőltetniük magukat a megoldáshoz, viszont a temetőben elrejtett feladvány, külön piros pontot érdemel.
A pályákon fellelhetjük a már jól bejáratott ékköveket, melyek révén fejleszthetjük a karakterek képességeit, ám sok horror játékkal ellentétben, nem válnak tőle terminátorrá, sőt hatásukat is alig-alig érezzük, mégis lesz alkalom, hogy egy-egy fejlesztés kiment minket a slamasztikából, melyek között olyanokat találunk, mint az erősebb kés, gyorsabb kitérés az ellenfelek elől, vagy a guggolás közben leadott lövések után járó minimális, de túlélő horrornál lényeges sebzésbónusz.
A történetre direkt nem tértem ki ez idáig, hisz amit mesélni lehetne róla spoiler mentesen, az nem túl sokat jelent, miszerint Claire-t és Moirat elrabolják a bioterroristák, mire magukhoz térnek, egy szláv területen található, lakatlan szigeten találják magukat, karjukon egy karpereccel, mely fertőzésük fokát hívatott jelezni, így a túlélésük érdekében, mihamarabb kiutat kell találniuk a rejtélyes Felügyelő szigetéről. Barry úgy csatlakozik a történetbe, hogy lánya, Moira után ered, hogy kiderítse annak sorsát, ám a szigeten egy különös kislányba botlik, aki képességével vezeti át a borzalmasabbnál borzalmasabb helyszíneken. Ugye ebből nem sok minden szűrhető le, sőt faék egyszerűségű, sablonosnak mondható sztorinak hat, és valóban nincs túlspirázva, mégis az ügyes tálalásnak és szálvezetésnek köszönhetően, nem csak kiváltja az ember érdeklődését, hanem meglepetéseket is tartogat a játékos számára, bőven tartogatva csattanókat, így egy rossz szóval sem illetném.
Mondanám ezt a játékmenetre is, de lényegében a Capcom újra feltalálta azt, ahonnan elindult a sorozat, és más játékok remekül alkalmazták amíg a Resident Evil inkább az akció irányába terelődött, majd elsilányult, tehát újdonság, csupán a páros szerepben van, ahol viszont viták alapját szolgáltathatja majd, hogy kinél legyen a fegyver és kinél az elemlámpa, akár osztott képernyőn, akár online co-op játszva, de én személy szerint inkább előbbit ajánlanám, mert remek élményt szolgáltat a Revelations 2. Egyedül pedig, elég zavaróan hat a két karakter közötti állandó váltogatás, ugyanis a szerepek kötötten megmaradnak, és bár a gépi társ jól viseli magát a szorult helyzetekben és a menekülések alkalmával, funkcióját egyáltalán nem látja el (leszámítva a fegyverhasználatot, amit persze, hogy a játékos akar a kezébe venni), az szigorúan a játékosra van bízva, és így a Capcom bebizonyította, hogy a páros túlélősdi remekül működik, csak egyedül játszva botladozik a játékmenet.
A látványvilág sem éppen a fősodorhoz hasonlítható - bár a hatodik résznek akadtak kimondottan ronda, félkésznek ható helyszínei -, inkább mondanám pofásnak, ami főként a kiválóan kidolgozott, hangulatában magával ragadó és hátborzongató helyszíneinek köszönhető, így a börtön mellet, az elhagyatott város utcáin, sötét erdőben, laborban és lakatlan faluban is megfordulunk, a… nem lövöm le, legyen meglepetés, hogy milyen nosztalgikus helyszín bukkan fel. Az audio rész az egyetlen, ahol a Resident Evil játékokra nem igazán lehetett panaszkodni soha sem, és ez így van most is, remek aláfestő zenékkel és térhangzású effektekkel van megspékelve a játék, hogy tovább fokozza azt a nyomasztó hangulatot és feszültséget, amivel a játék rendelkezik.
A 10 órányi tartalmat biztosító 4 fejezet mellé, helyt kapott egy Raid mód is, ami lényegében a megszokott Mercenaries lassúbb tempójú, túlélő és akció hibrid változata, számos pályát kínálva a válogatott szörnyetegek leküzdésére, hogy a pályákon újabb fegyvereket és tapasztalati pontokat gyűjtsünk be karakterünknek. Mint tudjuk, a Revelations 2 epizodikusan megvásárolható, letölthető formában jelent meg, aki viszont a Box Set vásárlása mellett dönt, a Raid tartalmak mellett, további két kiegészítő fejezettel gyarapodhat a kampánya, ahol egyszer Moira sorsát ismerhetjük meg, a másikban pedig Natalia kisebb előzmény történetét kapjuk, ahol kizárólag lopakodva kell átjutni a szörnyeken. Mindkettő további 45-60 perccel toldja meg az amúgy sem karcsú játékot, ám élvezeti faktoruk igen alacsony, mert míg a lopakodásnál az ellenfelek lépten-nyomon elkapják az embert, ha látják, ha nem, addig Moira sztoriját darálva kapjuk meg, Barry helyszíneit gyorsított tempóban bejárva, érdemi jelentősége nincs is, csupán mindkettő kiegészíti a történet csattanóját.
A masszív tartalommal bíró játékban begyűjtögetett kincseket pedig számos dologra költhetjük el, amellett, hogy megvásárolhatjuk a kampány időre menő változatát, ahol másodpercre pontos teljesítményt kell nyújtani, míg homokóráról homokórára jut a játékos, hogy további plusz időt nyerjen, vagy ennek láthatatlan ellenfelekkel bíró változatát, ahol kizárólag Moira és Natalia láthatja a szörnyeket.
A megszokott akció figurák is visszatérnek, de ismét vehetünk különféle filtereket a játékhoz (mint a klasszikus fekete-fehér horror film), rajzokat és kosztümöket, melyek feloldásához első körben a rejtett tallérokat, graffitiket, lárvákat kell fellelni és különféle játékmódokat teljesíteni. Egyszóval, a szokott módon, van tartalom dögivel.
A megszokott akció figurák is visszatérnek, de ismét vehetünk különféle filtereket a játékhoz (mint a klasszikus fekete-fehér horror film), rajzokat és kosztümöket, melyek feloldásához első körben a rejtett tallérokat, graffitiket, lárvákat kell fellelni és különféle játékmódokat teljesíteni. Egyszóval, a szokott módon, van tartalom dögivel.
Ezek alapján egyértelmű kinek ajánlanám a játékot, persze, hogy azoknak, akik a klasszikus Resident Evil játékmenetet preferálják, szeretik a túlélő horrorokat és kipróbálnák azt párban játszva is, hisz egyedül, végül is működik, de közel sem az igazi. Garantáltan remek élményt fog szolgáltatni a műfaj kedvelőinek, így ne habozzatok egy próbát tenni vele.
7 pont
Műfaj: külső nézetes túlélő horror
Megjelenés: 2015. (Xbox 360, Xbox One, PlayStation 3, PlayStation 4, PC, PS Vita, Nintendo Switch)
Fejlesztő: Capcom
Kiadó: Capcom
Kapcsolódó olvasmányok:
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése