2018. november 24., szombat

A kártyák ura - The Elder Scrolls: Legends teszt


Hosszú múltra tekint vissza a The Elder Scrolls sorozat, mégis az igazi áttörést a sárkányokat szerepeltető Skyrim hozta meg a számára, kellőképpen ahhoz, hogy a fejlesztők más-más utakon is próbára tegyék magukat, mint egy MMO, vagy éppen a teszt alanya, egy stratégiai kártyajáték, tovább bővítve a Magic: The Gathering köpönyegéből előbújt játékok palettáját.
Annak idején, a nyílt béta során már írtam, az akkor ígéretesnek mutatkozó játékról, az pedig szépen lassan elérte az 1.0-ás verziót, de arra nem számítottam, hogy felborul minden és felemássá válik az akkor igen érdekesnek számító alkotás, olyan hibák ütköznek ki, melyeket csak az idő tudott előhozni, de ne szaladjunk ennyire előre és tisztázzuk le az alapokat. Az alapokat, ami mégis hosszú lesz, mert a Legends a legösszetettebb szabályrendszerrel bír a kártyajátékok között.
Tehát egy gyűjtögetős kártyajátékról van szó, ahol minden lénylapnak, megvannak a maga támadó és életerő értékei, melyek az alapokat szolgáltatják, ehhez párosulnak a bónuszok, amik sok esetben kitételekhez vannak kötve (pl.: van lap, ami duplázódik lerakáskor, ha az életerőd magasabb, mint az ellenfeledé), és vannak a kizárólag bónusszal bíró lapok, mint a támadó és életerő növelő, vagy éppen az ellenfél lényeit ettől megfosztó, esetleg bármely lapot védelemmel felruházó. Mindkét játékos rendelkezik egy-egy avatarral, rajta pedig a harmincas életerő ponttal, a cél pedig, hogy ezt nullára redukáljuk a lapok támadóértékeit felhasználva, de persze az ellenfél sem fogja ezt ölbe tett kézzel szemlélni és ő is megfontoltan kipakolja lapjait, melyek mindegyike, az erősségüktől függően, egy adott manna értékhez van rendelve. Az első kör egyetlen manna ponttal indul, majd pedig ez körönként eggyel növekszik, de a másodikként lépő játékos egy három manna pontos kompenzációt kap, aminek pontjait egy-egy alkalommal használhatja fel a játék során.
Már itt tetten érhető, hogy a rendszer meg van bolygatva, de erre még rápakol egy lapáttal, hogy az asztal nem csak két térfélre, hanem jobb és bal oldalakra is osztva van, ami azt jelenti, hogy két külön védelmi és támadó oldalt kell felépíteni miközben a lapokon szereplő lények összecsapnak, hogy azok elpusztításával elhárítsuk magunkról a veszélyt, vagy éppen védelmi lapok esetén - melyek nem engedik át a támadást az avatarhoz -, áttörjünk rajtuk az ellenfél sebzéséhez. Amennyiben ezt sikeresen hajtjuk végre, az ellenfélnek a malmára is hajthatjuk a vizet, mivel adott életerőpont vesztés után, kap egy plusz lapot paklijából, ami akár prófécia lap is lehet, köztük olyan erős tulajdonsággal, mint az azonnali bevethetőség és egy ellenséges lap megsemmisítése.
A térfelet elválasztó vonal, mindkét végében van egy további taktikai lehetőség, mert a bónusz pontra helyezett lap egy körig sértetlen maradhat (vannak lapok, melyek alapból rendelkeznek ilyen képességgel), amíg a másik taktikai pontnak, a mai napig nem dőlt el a szerepe, éppen ezért nem rendelkezik semmilyen tulajdonsággal, de talán jobb is így, mert a játék már-már túl komplex rendszerrel rendelkezik. Ugyanis temérdek gyűjtögethető lap van, melyek csoportokba vannak sorakoztatva, aszerint, hogy erőt, kitartást, intelligenciát vagy egyéb tulajdonságokat képviselnek, ennek megfelelően változnak a lapokon szereplő fajok és buffok is. Amennyiben elkezdünk összeállítani egy 50 lapból álló paklit, akkor annak megfelelően, hogy milyen kasztot (tulajdonságot) részesítünk előnyben, elkezdi a többit kizárni, hogy nagyon kevert paklikat ne lehessen létrehozni, bár teljesen mindegy mit variálunk, ugyanis a játék free-to-play, azaz ingyenesen játszható, ami magával vonja, hogy random kártyacsomagokat lehet vásárolni, aki pedig minél több pénzt tol bele, annál szélesebb választékkal rendelkezik, és annál nagyobb eséllyel tudja az általa preferált erősebb lapokat felhalmozni, hiába van egy adott lap szerepeltetése háromra korlátozva, a rendszer kijátszható annak köszönhetően, hogy a számos eltérő bónusz ellenére is, sok az azonossal rendelkező lap. A lapok ereje, a más játékokból megszokott rendszer szerint vannak sorolva, különféle színekkel jelölve a kereten, hogy egy általános, vagy éppen ritka lapra sikerült szert tenni a vásárlással, vagy a nehezebb utat jelentő gyűjtögetéssel.
Mert, aki nem akar pénzt költeni, annak marad a kemény tápolás, persze csak apránként, mert minden győzelem és vereség után, egyaránt jár tapasztalati pont, kellő mennyiség után pedig szintlépés, a szintlépéssel pedig nyerhetünk lapokat, kristályokat (a lapok fejlesztéséhez, mert többszintűek) és aranyat, ami a játékbeli fizetőeszköznek felel meg. Mindezt roppant szűkmarkúan osztja a program, pedig bőven van mire költekezni, hisz a béta alatt elérhető egyetlen ingyenes kampány (aminek teljesítése elengedhetetlen a betanuláshoz és az alap pakli megszerzéséhez), továbbiakkal bővült, de ezek mindegyike már fizetős, amihez rengeteg győzelemre és gyűjtögetett aranyra lesz szükség (6000 forint egy semmit mondó, állóképekben elmesélt történettel rendelkező kampány, aminek legalább a kihívásai tartogatnak némi érdekességet), ezzel alaposan lekorlátozva a játékos mozgásterét, egyenes utat mutatva a PvP irányába, ahol már a brutális lapokkal felfegyverzett játékosok, tárt karokkal várják őt, hogy újabb trófeát szerezzenek.
Sajnos jól tetten érhető a pay-to-win rendszer, és alaposan felborítja a csak gyűjtögető játékosok szórakozását, mert hiába megy a Casual PvP-be a ranglistás helyett, ha vásárolt lapokkal bíró játékossal fut össze (aminek nagy az esélye), akkor csak bámulhatja, hogy söprik le pakliját az asztalról. Innen el lehet ballagni még a gép elleni csatározásba, ahol nem meglepő módon az ügyes, taktikus játékosok máris képesek győzelmet aratni, pedig nagyon is helyén van az MI esze, ezt már a kampányban is felvillantja. Ezen kívül belépőjegyet válthatunk (igen, ezt külön meg kell venni aranyért) a humán, vagy gépi ellenfelek elleni arénába, ahol már több opponenst kell legyűrni a jutalmak fejében. Jóval a végleges verzió kiadását követően jelent meg a Puzzle opció, ami a sakk feladványokhoz hasonlatos rejtvényeket kínál, azaz egy kör alatt a kezünkbe adott lapokkal kell legyőzni az ellenfelet. Ebből szintén egy fejezet, azaz tíz feladvány szabadon játszható, a többi mind fizetős. Ahol komolyabb fejlődést lehet elérni, az a korábban említett ranglistás küzdelem, itt a megszerzett győzelmek után gyűjtjük a pontokat, egy a Skyrimból is ismert csillagképhez, majd annak meglétével osztályt lépünk, a hét elteltével pedig elnyerjük a helyezésünknek megfelelő jutalmat.
Apropó Skyrim, nem csak a lapok lényeit ihlette a játék, hanem az egész látványvilágot, ami roppant sajnálatos, mert minden színtelen, szürke és kopottas kinézetű, magyarán szembe megy a többi játékkal, így ezt vagy el tudja fogadni valaki, vagy egyenesen taszítani fogja, de még az asztal és annak környezete is élettelen, és csupán pár skiccre futotta a béta óta, hogy legyen valami háttér. Ugyanez a helyzet az effektekkel is, akadnak bőven és parádésak, de minden fakó és színtelen, biztosra is veszem, hogy már ez önmagában sokakat elriaszt, de ott van még a túlbonyolított szabályrendszere is, ami vitathatatlanul nagyon komoly mélységgel és taktikai lehetőségekkel rendelkezik, de egyfelől mindhiába, amikor jönnek a több ezer euróért vásárolt lapokkal az ellenfelek, másfelől pedig felesleges, mert több tucat meccs után is még mindig a lapokat bogarássza mindenki, hogy melyik, milyen buffal bír, mert van amelyiken egy egész kisregény szerepel. Erről jut eszembe, hogy a körre szabott időt vehették volna lejjebb, mert egy-egy passzív játékos esetén nagyon vontatott tud lenni a meccs, sőt vannak, akik a másik türelmének kijátszására utaznak.
A matchmaking viszont remekül üzemel, 10-20 másodperc alatt összehoz egy partit, ami annak is köszönhető, hogy sokan játsszák (többnyire már a fizetős profik, mert a többieknek már elment a kedve tőle, az újaknak pedig nem sok esélyük van megmaradni), másfelől pedig annak az óriási hibának, hogy nem az azonos, vagy közel azonos szintű játékosokat rakja össze a program, magyarán bárki összekerülhet bárki ellen. Jómagam eltöltöttem pár tucat játszmát mire megfogalmazódtak bennem tapasztalataim, miszerint a hetedik manna pont, azaz kör elérésére tudható, hogy ki az, aki pénzt nem kímélve zsebeli be a sorozatos győzelmeket, és ehhez nem kellenek ritka lapok birtokába jutni, sőt gyakran hasznavehetetlenek a magas manna pontjaik végett, sokszor el sem juthat odáig a játékos, hogy kijátszhatja ezeket. Ettől sokkal jobb taktika a gyengébb, buffos lapok megtoldása további bónuszokkal, majd még rájuk dobni további mindenkire ható bónuszos lényt, az ellenfélre pedig negatívat hozó lapot, aztán már mozdulni sem lehet, éppen ezért is válnak egyre sablonosabbá a meccsek, mert sokan ráálltak erre. Mert hiába van három darabra korlátozva a meccsre vihető azonos lapok száma, sok a hasonszőrű tulajdonsággal bíró lap, mint említettem, ezeket pedig ontja magából a program a vásárláskor, így ezekből hamar fel lehet halmozni egy paklira valót. Amikor egy-egy jó meccset játszik az ember - még, ha nem is győzedelmeskedik -, érezhető a kiegyensúlyozottság, mert a véletlenszerűen sorsolt lapok a pakliból, komoly fejtörést okoznak a megfelelő taktikázáshoz, éppen ezért szembeötlő, amikor valaki sorozatosan csak jó lapokat kap, annak ellenére, hogy túlzottan is bőségesre szabták ezzel az 50 kártyával.
A The Elder Scrolls Legends sok újdonságot hozott a kártyajátékok világába, egy egyedi szabályrendszert fektetve le, mely jól működne, és kifejezetten élvezetes lenne, ha nem menne át az egész pay-to-win formába, azaz, aki vásárol paklikat, komoly előnyre tesz szert, és lényegében ezek a játékosok uralják a szervereket, ami végett még a jó pontszám végett sem merem ajánlgatni a játékot, mert hamarjában fejfájás lehet a vége. Az egésznek egy olyan hatása van, mintha egy demóval játszana az ember, a kampányok, feladványok és paklik megszerzéséhez pedig egy átlag játék árának többszörösét kell kicsengetni, hogy elérjük a teljes játékot. Mindenesetre egy egyensúlyozott rendszerrel, a látványvilág frissítésével és a feleslegesen túlbonyolított szegmensek ollózásával, egy kiváló játék lehetett volna, így csak szimplán jó.

7 pont

Műfaj: stratégiai kártyajáték
Megjelenés: 2017. (PC, Mac, iOS, Android) 2018. (PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch)
Fejlesztő: Dire Wolf Digital
Kiadó: Bethesda Softworks
Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése