Valami ismeretlen szabadul a világra, ami tömegesen szedi az áldozatait, mert ha az emberek megpillantják, leküzdhetetlen vágyat éreznek rá, hogy válogatott kegyetlenséggel végezzenek önmagukkal.
Na… Bőrd boksz. Ebbe most jól belenyúltam, mert van mit filozofálnom még az előzetes töprengést követően is, hogy komplett bekezdéseket törölgetve fogalmazzam újra a film egyfelől bemutatóját, másfelől pedig a hibáira rámutatva, kritikáját. Rég botlottam ilyen filmbe, ami annak ellenére tetszett, hogy roppant felszínes klisékből építkezik, kidolgozatlan a cselekmény és hemzsegnek a papírmasé figurák, de valahol, mégiscsak van benne valami, ami magával képes ragadni az embert, ez márpedig pont a láthatatlan veszedelem forrása, ami végigsöpörve a világon keríti hatalmába az embereket, hogy aki megpillantja, ellenállhatatlan késztetést érezzen önmaga elpusztítására. Esélyesen ez lesz a kulcs, hogy miért nyert meg magának sokakat ez a film (a Netflix első film kasszasikere, ami minden idők harmadik legnézettebbje a teljes kínálatban) hemzsegő hibái ellenére is, mert valami zsigeri félelmet képes megragadni szemlélőjében, ahogy az ismeretlen és láthatatlan fenyegetés bűvkörébe kerülve vetik el az áldozatok a túlélési ösztönüket. Márpedig ezek lesznek a kulcsszavak: bárhol ott van, láthatatlan, és egy pillantással a hatalmába keríti az áldozatot, aki brutálisan végez önmagával, és ezekből fakad az is, hogy a film is hatalmába tudja keríteni a nézőt.
Emlékeztek még Shyamalan Az esemény című filmjére? Már, aki látta. Szeretem az író-rendező alkotásait (kivétel A sebezhetetlen trilógiáját [Eastrail 177 trilógia]), Az esemény című alacsony költségvetésű posztapokaliptikus, vagy inkább a világvége egy formáját bemutató katasztrófa filmje pedig különösképp tetszett, amikor a természet megelégeli az emberi pusztítást, amit végbevisz a bolygón, a növények fellázadnak és együttes erővel mérgező gázokat eregetnek a légkörbe, amivel önvédelemből ki akarják irtani a kártékony fajt, mert öngyilkosságba taszítják azt, aki belélegzi, azt követve nyomon, ahogy kisebb-nagyobb csoportosulásokban zajlik a menekülés és túlélés, hogy átvészeljék a hullámokban zajló támadásokat, mert egyszer a populáció ritkításának be kell fejeződnie. A Bird Box ugyanez, csak itt az emberek számára teljesen láthatatlan entitás settenkedik a városokban.
Ez gyerekek… ez a 2014-ben megjelent regény alapján készült film… ez szóról szóra ugyanaz, mint Az esemény, annyi különbséggel, hogy Mark Wahlberg helyett Sandra Bullock viszi a főszerepet (mert terhes, Wahlberg nem tudott volna terhes lenni, ahhoz már Schwarzenegger kellett volna, az pedig sokba kerül), és valami láthatatlan és eredetében meg nem magyarázott entitás szedi az áldozatokat, mert az író szemrebbenés nélkül dobta be ezt a testetlen, alaktalan, láthatatlan „valamit”, és az ég világon semmilyen formában sincs magyarázat körítve hozzá, így márpedig roppant könnyedén szabadjára lehet engedni a fantáziát és lehet bármilyen világvége katasztrófa történetet írni, hogy azt sem tudni valójában mi okozza azt, és az honnan származik. A film érdekességét az adja, hogy amíg Az eseményben a gázt belélegezni nem lehetett, úgy jelen esetben az entitásra nézni nem szabad - márpedig manipulációval mindent elkövet egy röpke pillantás eléréséhez -, és ennek teljes elkerülése érdekében, szemkötővel járnak kelnek az emberek, amikor éppen járni-kelni kell.
Márpedig fog kelleni, mert a klisés indítást követően, miszerint egy hatalmas házban gyűlnek össze a pusztítás túlélői, idővel az élelmiszer fogyatkozni kezd, tehát nem árt a közeli boltba kiugrani, ekkor dobja be a történet az egyedüli frappáns és izgalmas szituációs elgondolását a lefestett ablakú kocsival, amiben kizárólag a GPS-szel lehet tájékozódni. De mindezt a múltként szemlélhetjük, ami a film jelentősebb terjedelmét teszi ki, a jelenben pedig Szandi két gyerekkel a nyakában kel hosszú útra a folyón, hogy egy biztosnak hitt, végső menedéket leljenek… igen, bekötött szemmel. Itt futhatunk bele először azon személyekbe, akikkel kivételezett a láthatatlan entitás, és életüket megkímélve kerítette őket hatalmukba, hogy felkutassanak a számára további túlélőket, nem csekély mértékben dobva fel a történetet ezzel a húzással, mert a fő konfliktus is pont evégett robban ki, amikor megbomlik a békesség a házban. Ezzel nem lövök le semmi csattanót, mert mint említettem, egy ötven éve pörgetett kliséhalmaz: katasztrófa - menedék - élelemszerzés - a fő konfliktus kirobbanásával sipirc mindenkinek, aki túléli - a végső menedék felkutatása.
És mindezek ellenére egy kifejezetten kellemesen ható katasztrófafilm, csekély horrorral meglocsolva, ami az egydimenziós karakterektől elhangzó, semmitmondó párbeszédek és ezer éves panelekből építkezve, számos ülepedési pontja ellenére is elkapja hangulatával a nézőt és szippantja be ebbe a fikcióba, hogy a kifejezetten szokatlan végítélettel hullámvasútra pakolja őt, nem kevés izgalmat szolgáltatva a számára, csak sajnálatos, hogy ezt tartani nem tudja a stáblistáig, mivel az alibi jeleneteivel a szükséges műsoridőn túlfut, a háromnegyedére pedig elveszíti nézőjét az elcsépeltségével, hogy egy összecsapott és előre tudható befejezéssel zárja a képsorokat. A világvége filmek kedvelőinek ajánlott, és azoknak, akik szeretik a merész kísérletezéseket, még ha felemás módon is működnek, hozzám hasonlóan jól fognak szórakozni a társaságában, de legalább ugyanannyira keseregni is a kihagyott lehetőségeken.
Műfaj: katasztrófa horror
Műsoridő: 124 perc
Debütálás: 2018.
Rendező: Susanne Bier
Forgatókönyv: Eric Heisserer (Josh Malerman regénye alapján)
Főszereplők: Sandra Bullock, Trevante Rhodes, John Malkovich, Jacki Weaver, Sarah Paulson, Tom Hollander, Julian Edwards, Vivien Lyra Blair, Danielle Macdonald
Bird Box: Barcelona
Nos, ezek után kifejezetten szkeptikusan álltam az idén (2023) megjelent folytatáshoz, erős kétségeim voltak, hogy mennyire érdemes ezzel a történettel újrázni egyet, akár öt év elteltével is, viszont kivételesen az alkotók is jól ismerték fel ezt a nem elhanyagolandó tényezőt, éppen ezért csavartak egyet a cselekményen és a történetet egy olyan személy szemszögéből kísérhetjük nyomon, akit a láthatatlan entitás(ok) - mert, mint kiderül több is van - hajtott uralma alá, hogy felkutassa és a kezére játssza a megmaradt túlélőket, mindezt az európai színtérre, Barcelonába helyezve.
Annak ellenére, hogy a kiszámíthatósági panelektől nem mertek eltávolodni az írók, mégis a képernyőre tapasztja az ember figyelmét, egyfelől az immár posztapokaliptikus, teljesen összeomlott Európában járva, másfelől a történet nem várt szemszögből történő tálalásával, harmadrészt az atmoszférájával és a tempós, a fő momentumok sejthetősége ellenére is kiszámíthatatlan cselekményével, negyedrészt pedig a lényekkel kapcsolatos újabb információkkal, bár utóbbiak esetében sajnos csak teóriákat dobtak be, de mindenképp ügyesen aknázva ki azon lehetőségeket, hogy miképp vezetik meg manipulatív módon az áldozataikat, hogy azok szektákká csoportosulva szolgálják a lényeket.
Ugyanakkor az írók elkövettek egy hatalmas hibát és szembe mentek a Madarak a dobozban első részével, hogy működhessen ez a felállás, ugyanis tudvalevő, hogy a lény kiket hajtott az uralma alá, mert az áldozatok és egyben gyilkosok szivárványhártyája megváltozik, éppen ezért könnyedén kiszűrhetőek. Ezúttal ez nagyon nincs így, és a történet konfliktus vonala sem működne, ha nem írják át ezt a momentumot. Sajnálatos, hogy a kartonfigura jellegű karakterek megmaradtak, csak valamivel élettel telibb formában vannak jelen, a párbeszédek és a cselekmény sincs túlgondolva, néha még logikátlanul is következnek az események, ilyen tekintetben maradt az első rész színvonalán, éppen ezért nem is szabad sokat várni a filmtől, viszont egy érdekesebb és véleményem szerint jobb befejezést nyert, és furcsa is volt szemlélni, hogy lényegében ugyanazt a végkifejletet ezúttal képesek voltak összecsapottság, erőltetettség és csöpögés nélkül előadni, majd még tovább is gondolni, ami akár egy további folytatásnak ágyazhat meg.
Akinek tetszett a Bird Box első része, annak a folytatás is ajánlott, mert ügyesen csavartak egyet a perspektíván, helyezték azt a már elpusztult világba, hogy egy közhelyektől továbbra sem mentes, mégis érdekes és helyenként izgalmas folytatás kerekedjen, ami bizonyos vonásaiban jobb, mint az előzmény, míg más tekintetben alatta marad, viszont hogy működjön az egész felütés, kicsit belepiszkáltak az előzményekbe, ismételten egyfajta írói szabadságnak engedve teret. Akiknek kimaradt volna az előzmény, azok számára is ajánlott, akár így önmagában megtekinteni, ha kedvelik a posztapokaliptikus műfajt minimális horrorral színezve, mert ismét egy kellemes alkotásban lehet részük, annak minden hemzsegő hibája ellenére is, csak sajnálatos, hogy az ajánlgatásban közrejátszik az is, hogy a műfaj képviselői erősen megkoptak, és ha valaki valami frissebbre vágyna, akkor esélyesen csak sokkal rosszabba futhat bele még a szerény kínálatban is. A Madarak a dobozban két felvonása, minden középszerűsége ellenére is, legalább egy kellemes, egyszer megtekinthető film a műfaj kedvelői számára.
Műfaj: posztapokaliptikus horror
Műsoridő: 112 perc
Debütálás: 2023.
Rendező: David Pastor, Alex Pastor
Forgatókönyv: David Pastor, Alex Pastor
Főszereplők: Mario Casas, Georgina Campbell, Diego Calva, Naila Schuberth, Alejandra Howard, Patrick Criado, Gonzalo de Castro, Leonardo Sbaraglia
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése