Folytatódik a túlélőjátszma, amiben továbbra sem a vadon fenyegetései jelentik a legnagyobb veszedelmet, hanem azon túlélők csoportosulása, akik körében sosem lehet tudni, hogy ki kerül majd következőként a terítékre.
Akinek kimaradt volna az első két évad megtekintése és az arról szóló ismertető, annak feltétlenül ajánlom figyelmébe a spoilermentes kedvcsinálót, hogy utána ismételten itt találkozzunk a harmadik felvonás firtatásánál, továbbra is a lehető legszigorúbban kerülve a legapróbb fordulatnak akár csak részleges említését is, de pont ebből fakadólag elég komoly bajban vagyok ennek a bemutatónak a megírásával, mert magáról a történetről és cselekményről alig-alig tárhatok fel bármit is, hogy megőrizzem mindenki számára ennek a lebilincselő misztikus thrillernek az élményeit. Hát akkor vágjunk bele a misztikum további ködösítésébe!
A második évad végén egy komoly cliffhangerrel engedtük el a vadon fogságába esett focicsapatnyi tinilányt, hogy tűkön ülve várjuk minden idők legfelkavaróbb sorozatának újabb tíz epizódját, egyben az egyre meredekebb és brutálisabb formát öltő túlélési küzdelmük további fejleményeit. Ez volt az a pillanat, amikor a csontig hatoló fagyok közepette, térdig érő hótakaróban szemlélték a lányok azt a jelenetet, ami a kannibál szektájuk életre hívására végérvényesen feltette a pecsétet, ezzel teljes egészében átadva magukat annak az ismeretlen misztikus erőnek, ami újabb és újabb áldozatok bemutatását követeli tőlük az életben maradásuk reményében. Meg persze a frissen sült húsért.
Feltéve ha egyáltalán van ilyen erő a végeérhetetlen rengeteg rejtekében, mert az írók továbbra is mesterien játszadoznak a vadonban jelenlévő és a lányokat megszólító gonosz erő, valamint a pusztán önmagukból fakadó brutalitás közt, miszerint nem-e csupán az általuk elkövetett embertelen tettek legalizálását és az önfelmentésüket szolgálná az a fajta vakhit, amibe a civilizációtól elszakadva belevetették magukat. Márpedig a papnő szerepében tetszelgő Lottie vezénylete alatt, egyre inkább híveivé válnak az erdőt uraló démoni erőnek, egyre szélsőségesebben mélyítve el rítusaikat, amiből a lefektetett törvényeik is építkeznek, a leváltott csapatkapitány helyébe került Natalie számára súlyos erkölcsi aggályokat vetve fel, viszont képtelen féken tartani a bosszúra szomjazó hordát, hogy a halálra ítélt Scott edző ne essen a karmaik közé az újabb pecsenye reményében. Mindeközben a haza vezető út kezd derengeni a horizonton, csak a lehető legrosszabb időben toppanva be, ami a falka kettészakadásához és az indulatok elszabadulásához vezet a távozni vágyók és maradni kívánkozók között.
Már megszokhattuk, hogy a sikeres sorozatok újabb évadai lagymatag módon rajtolnak, ahogy az apró-cseprő dolgokon elidőzve építkeznek egy visszafogott tempóban és csupán a szezon feléhez érkezve kezdenek pukkadozni az itt-ott elhelyezett, és az álmatagság közepette a néző figyelmét akár el is kerülő petárdák, ezzel begyújtva a cselekmény egyre fokozódó tempóját, hogy az utolsó három-négy epizódra egy fejkapkodósan feszes tempóra váltva szórják a kreátorok az epizódonként felbukkanó fordulatok tömkelegeit, zárásképp valami Tyson kaliberű gyomrossal szolgálva az utolsó lepergő képkockákra, az ilyesfajta cliffhangarrel erősen megalapozva a sajnálatos módon csak 1-2 év elteltével érkező újabb epizódok számára. És ez a Yellowjackets harmadik felvonása esetében sincs másképp, ahogy több részen keresztül kissé álmatagul rajtolva próbálja szedelőzködni hacukáját az ismételt fellépésre, csupán az apránként kibontakozó, viszont remekül építkező konfliktusaival tartva fenn a figyelmet, egyben altatva közönségét az egyre nagyobb méretekre gerjesztett és ismét elborult formát öltő felkavaró jelenteire és fordulataira, miközben mesterien emeli még magasabb szintre a korábbiakban megtapasztalt pszichológiai thriller árnyalatokat.
A tízszeres szundit nyomó bágyatag ébredése ellenére sem ez volt a legfőbb problémám a folytatással, mert az évad feléhez közeledve, az írók hirtelenjében megtalálták azt a bizonyos gázpedált, amivel újfent prezentálták, hogy mesterien értenek a több szálon futó cselekményben zajló konfliktus labirintus szövögetéséhez, amikor a műsoridővel történt játszadozást követően berobban az intenzíven misztikus, drámai, és horrorisztikus sztori, a fennmaradó epizódokat már kényszeresen zabáltatva szemlélőjével, ahogy az események sodrában elveszve követi az egyre felkavaróbb formát öltő fordulatokat. Számomra inkább okozott csalódással vegyült értetlenkedést - amit az évad egyedüli, de oltári nagy hibájaként tudnék felróni -, maga a nyitányban felbukkanó csúsztatás, ugyanis a télvíz kellős közepén tettük le a fonalat, viszont a nyár derekán vesszük fel azt, amikorra a Yellowjackets csapata már felépítette a maga kis falvát, gyűjtögetéssel és vadászattal igyekezvén életben tartani magukat, a karámban tartott elenyésző számú haszonjószágaik mellett. Érdekes lett volna demonstrálni, hogy miképpen jutottak el idáig, azaz a túlélési küzdelmeik legkeményebb pontján hogyan vergődték át magukat anélkül, hogy ismételten egymás felzabálására kényszerültek volna, és persze ugyanez vonatkozik a csonkolt lábú Scott edzőre is, olybá tűnve, mintha ezen a körülményes ponton átsiklottak volna az írók.
A Túlélőjátszma remek történetvezetését ismerve, nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben lesznek még visszacsatolások és flashbackek erre az időszakra, mert ahogy az írók mesterien gördítik a történetet és a cselekmény apró mozzanatait, ennek az időszaknak a prezentálása cseppet sem okozhatott volna feladványt számukra, ezért is van egy sanda gyanúm, hogy inkább kívántak egy fekete foltot kreálni, amibe még a későbbiekben számos történést plántálhatnak. Mint ahogy tették ezúttal is, kiválóan felhasználva a sztori azon mozzanatait, melyek a néző szeme előtt zajlottak le, mégis masszív bizonytalanságot keltettek, vagy kettős jelentéssel bírtak, és azon fekete foltokat, ahova utólagosan a történetet alaposan megbolygató gócpontokat csempésztek, továbbra is kiválóan játszadozva a misztikummal és feszült thriller vonallal, gördülékenységével azt a hatást ébresztve, mintha az egész sztori már több évad terjedelemben kidolgozást nyert volna - mint a finálé kiváló visszacsatolása az első évad, első epizódjának, első perceihez -, ez márpedig az írók tehetségét dicséri továbbra is.
Egy olyan jellemzője vált még szembeötlővé a kimértebb tempó közepette, amikor a szemlélőnek akad bőségesen ideje megfigyelni a részleteket, hogy kifejezetten előnytelenné vált a direktori szék temérdek személy közötti passzolgatása, nem egy esetben felfigyelve olyan jelenetekre, ahol a határozottan jó színészekből nem passzírozták ki a maximumot, de lehetett volna még mit bíbelődni a jelenetek beállításával, a kamerákkal, és így az apró írói bakikat sem sikerült elkenni, mert helyenként a hatásvadászat felfokozásával, életszerűtlen történések alakultak ki (baltás támadás, szén-monoxid mérgezés).
Nüansznyi bakik, amik becsúsztak a folytatásba és csupán az olyan T-800-as tekintetű szemlélőnek fognak feltűnni, akik ennyire részleteiben pásztázzák a képernyőt, mint ahogy szokásom, ezzel némi kapkodás szagot is kiérezve a harmadik felvonás munkálataiban, ami valójában inkább nevezhető jelentéktelen ügyetlenkedésnek, mert a sorozat továbbra is szolgáltatja azt a feszültséggel teli lebilincselő hatását a felkavaróan brutális, fordulatokkal teli misztikus történetével, mint amit a korábbiakban megismerhettünk, sőt alaposan rápakoltak a továbbra is drasztikusan domináló múltban játszódó szálra, miközben a jelen idővonala egyre érthetőbbé teszi az eddig sokszor zavarosan működő szereplőket, akik ismételten egy olyan hajszába vetik magukat, amiben egy újabb zsarolóval kell szembenézniük, aki kiteregetné mocskos titkaikat, miközben valaki elkezdte a túlélőket is ritkítani. Mégis a legnagyobb érdeme, hogy továbbra is mesterien hozza azt a pszichológiailag felépített cselekményt, ami kiválóan demonstrálja, hogy a civilizációtól elszakadva, egy kiszolgáltatott helyzetbe kerülve, a mindennapi túléléséért küzdő emberből, hogyan képes feltörni a zsigereiben szunnyadó vadállat, ezzel visszataszítva magát ebbe az alantas sorba, miközben a kissé mögöttesebb tartalomban ügyesen játszadozik a "törvény", "vallás" és "erkölcs" fogalmainak boncolgatásával, és ebből bizony lehetett volna több is a precízebben felépített történetmesélés esetén.
A Yellowjackets/Túlélőjátszma harmadik évada felfokozva hozza az előzmények stílusát és színvonalát, egyszerre nyújtva tömény misztikus pszichológiai thrillert, drámát, és némi horrort is, ezek egyvelegéből pedig folyamatosan kerekíti azon mozzanatait, amik révén teljes kiszámíthatatlanságba taszítja a közönségét. Számomra továbbra is a number one sorozat a jelenlegi bőséges kínálatban, mert ez egy lebilincselő, ízig-vérig misztikus túlélő thriller, aminek történetét mesterien vezetik az írók epizódról epizódra, és évadról évadra, éppen ezért továbbra is azt tudom csak mondani, hogy a műfaj kedvelőinek kihagyhatatlan, kötelező darab. Mindenki másnak pedig erősen ajánlott egy próbát tenni vele, mert hamarjában el fog dőlni - azért 3-4 epizódot érdemes hagyni neki -, hogy leköti a szemlélőt, vagy sem.
Műfaj: misztikus túlélő thriller dráma
Műsoridő: 10 x 54-60 perc
Debütálás: 2025.
Rendező: Eva Sørhaug, Daisy von Scherler Mayer, Karyn Kusama, Ben Semanoff, Bille Woodruff, Anya Adams, Jeffrey W. Bird, Jennifer Morrison, Bart Nickerson, Deepa Mehta, Jamie Travis
Forgatókönyv: Ashley Lyle, Bart Nickerson, Katherine Kearns, Elise Brown, Karen Joseph Adcock, Rich Monahan, Liz Phang, Sarah L. Thompson, Libby Hill, Emily St. James, Terry Wesley
Főszereplők: Melanie Lynskey, Christina Ricci, Tawny Cypress, Warren Kole, Kevin Alves, Sophie Nélisse, Jasmin Savoy Brown, Sophie Thatcher, Samantha Hanratty, Courtney Eaton, Steven Krueger, Ella Purner, Simone Kessel, Elijah Wood, Peter Gadiot, Liv Hewson, Alexa Barajas, Sarah Desjardins, Nia Sondaya, Jenna Burgess, Lauren Ambrose, Mya Lowe
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése