Gondolkodtató - Objektivitás a videojáték sajtóban

Ez egy majd minden cikk alkalmával felmerülő kérdés, hogy hova veszett az a hőn áhított objektivitás, melyre a válasz tömören elmondható: sosem létezett.

A miértje annál érdekesebb, engem legalábbis elgondolkodtatott olyan alkalmakkor, amikor veszett kutya módjára habzik be a fórumozók szája egy-egy cikk, pontszám, esetleg hír olvasata (adott esetben nem olvasata után).



Gyakran én sem értek egyet egy-egy játék minősítésével, de ettől még nem érzem sértettnek magam, csak úgy, mint az olyan esetekben, amikor más számára az adott kedvencem egy halom ipari hulladékkal ér fel. Ízlések és pofonok, és itt az objektivitás veszte.

Mivel különálló személyiségek vagyunk, ebből következik az ízlések eltérése, ami egy adott termék értékelésénél a legmérvadóbb. X teljesen más oldaláról közelítené meg az adott terméket, mint Y, és személyiségéből fakadóan más momentumok is ragadnak meg benne élmény formájában, más motívumok égnek be elméje rejtett zugaiba. A legjobb példa erre, hogy két iskolapadban ücsörgő gyerek akár teljesen másképp fogja fel az adott óra tananyagát. Na, már most az olvasó elvárná, hogy az adott játékot tesztelő személy tegye félre személyes érzelmeit, élményeit, tapasztalatát és minden egyebet, mellyel a tesztalany nyújtott számára, és öltözzön egy kollektív köntösbe… az objektivitásba.
A probléma ott keletkezik, hogy a cikkíró teljesen más tapasztalatokkal rendelkezik, mint bármely más egyén. Más a játékos múltja, ebből következően más a viszonyítási alapja, ami csupán egy tényezőt alkot. A másik jelentős elem az élmény, elvégre egy játékban is elsődleges szempont az általa nyújtani képes élmény faktora. Ezt ismételten egyénenként másképp lehet megélni, tetszhet, nem tetszhet, lehet rajongani, lehet könnyeket csorgatni és bele lehet állítani a kontrollert a képernyőbe…ha az egy adott játék által kiváltott érzelmeket kívánnánk ábrázolni, egy diagramon, melynek értékeit minden játékos adná, akkor az hullámzana, mint a tajtékzó tenger.

Ilyen szempontból csak egy gép lenne képes az objektivitásra, ebben az esetben viszont mondjunk le arról, hogy értékeli számunkra a nyújtott élmény dózisát. Megkapjuk a grafikai felbontás és képfrissítés értékét, valamint a hangeffektek, zene tisztaságát, változatosságát. Igen, mert egyénenként ezt is másképp értékelhetjük, viszont itt már egy lényegesen könnyebb dolga van a teszternek, kivéve, ha nem süket, vagy esetleg vak. Ezen a téren fel lehet állítani konkrét etalonokat, amíg azokat nem váltja le egy trónfosztó alkotás.
A pontrendszerek egy általános eligazodást hivatottak mutatni a játékos számára, hogy mégis be tudja skatulyázni az adott terméket egy skálán. A valóságban még ez a skála is erősen szubjektív, és egyes személyeknél a legalja az 5 pontot képviseli, másoknál a 7 már szemétnek számít, a 10–es csak tökéletes lehet, magyarán nem létezik…


Más személyiségek, más gondolatok, más érzelmek, más tapasztalatok, de még a játék körülményei is mások…az abszolút objektivitás megvalósíthatatlan. Lehet törekedni egy közízlés megcélzására, de azt megint ki definiálná, hogy mit jelent. Mellesleg ismét csorbul a személyes tapasztalás ereje és elvesznek a belső mércék, melyek a viszonyítás alapjait képezik. Persze felállítható a játékmechanikára vonatkozó kötelező elem tartalmak, melyek élmény fokozó hatással rendelkeznek, de megint bele kell lépjünk a kiből-mit vált ki kérdésbe. A pontok szapulása pedig egy passzió, csak úgy, mint egy-egy játék, vagy konzol szidalmazása esetében, azon egyének esetében, akik szűk látókörűek. Nincs objektivitás, minden teszt szigorúan szubjektív, mert egy külön álló egyén véleményét hivatott megfogalmazni.

Általában azt kezeljük objektívként, ami közel áll a szubjektív véleményünkhöz.

Zerko