2013. április 4., csütörtök

Viva New Vegas - Fallout: New Vegas teszt


Mit számít egy emberi élet ebben a kietlen, háború pusztította világban, ahol az ember embernek farkasa, akár egy palack tiszta vízért, rosszabb esetben emberi húsáért. Különösen mit számít, ha futárként egy olyan dolog van nálad, mely akkora hatalommal bír, hogy megborítaná a pusztaság bandáinak erőviszonyait és egyeduralkodóvá tenné birtoklóját. Ez a platinum chip. Te pedig a futár, aki sírját ássa, hogy egy közelről becélzott golyó, a biztos halálba küldjön.

Különös, de talán nem véletlen szerencse, hogy épp a temető környékén jár a kisváros robotja, aki kikaparva téged a porhanyós föld alól, elcipel a legközelebbi orvosig, aki szaktudásának köszönhetően hamar helyre pofoz. 



Hálás lehetsz az életedért, de az igazi problémák csak most kezdődnek. Mi volt az a szállítmány, és ki volt az a furcsa öltönyös férfi, aki rátette a kezét? És egyáltalán, meddig leszel képes életben maradni ebben a törvénytelen világban, ahol az erő és a fegyver az úr?
Örvendetes hírnek számított, amikor napvilágra került, hogy a Fallout: New Vegas fejlesztését immár nem a Bethesda csapata végzi el, hanem az ex-Interplay-esekből verbuvált Obsidian, akik veterán Fallout fejlesztőkként képesek lehetnek visszahozni a játékba azon elemeket, melyek után minden rajongó áhítozott a harmadik rész kapcsán, és melyeket nem győztem a teszt során összegyűjteni. Végre eljött a nagy lehetőség, hogy a régi klasszikus hangulat és játékmenet visszatérjen, egy új, modern köntösben.
A modern azért annyira nem az, mivel a játék továbbra is az előző rész Gamebryo motorját használja, mely valljuk be, igen rövid szavatossággal bírt az Oblivion 2006-os megjelenése óta. Ennek ellenére bármennyire is támadás érte a New Vegas grafikai teljesítményét, még mindig szép látványkép fogad bennünket a pusztaságban a kiváló designnak köszönhetően. Más a helyzet a karakter textúrák és mozgási animációk terén, ahol már képtelenség mentséget találni esetlensége számára.
A történet, mint mindig, karakterünk megkreálásával kezdődik, melyet a bennünket kikupáló doktor egészségügyi vizsgálatába ágyaztak bele, oly módon, hogy a legcsekélyebb macerát sem érezzük a részletekbe menő állítgatások során, és megadja a kezdő hangulatot. Ennek meglétével rögvest útra is kellhetünk, hogy az ajtón kilépve egy kicsiny városka látképe fogadjon bennünket a nevadai sivatag közepén, miközben a levegőbe szimatolva egy teljesen más illatot érezhetünk, mint a korábbi epizód alkalmával, a kiteljesedett szabadság illatát.
Ez a kiteljesedés abban mutatkozik meg leginkább, hogy első lépésünktől kezdve arra vesszük utunkat, amerre csak kívánjuk, és akár teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk a főtörténeti szálat. Az irányok száma elsőre végtelennek tetszik, ahogy a térképünkre pillantunk és felmérjük a terebélyes pusztaság méretét, ahol a korábbiakkal ellentétben hosszas mérföldeket kell kutyagolnunk számtalan alternatív útvonalon, hogy lakott területre tévedjünk. Ezúttal megkapjuk a Wasteland igazi érzetét, amit a veszélyek közepette kell átszelnünk, hogy újabb nehezen elérhető városokat leljünk fel, lőszer és gyógyszerkészleteink feltöltésére, megszerzett zsákmányaink eladására.
Nevada sivatagja közel sem az a lankás, messzi távolba belátható terület, ahol egyik városból a másikra látunk, itt hegyláncolatok szelik darabokra a vidéket, gyakran járhatatlan utakba botlunk és veszélyforrásokkal teli alternatívák után kell kutakodjunk, miközben fogalmunk sem lehet arról, hogy mekkora távolság választhat el bennünket a következő lakot területről. Nem csak a távolságok növelése és a domborzat átalakítása fokozza a kiszolgáltatottságot, hanem a nehézségi szint alapos megemelése is. Ezúttal nincs lehetőségünk emberfeletti karakter fejlesztésére, aki fegyvert rántva elsőre leszedi az útjába tévedő legvadabb ellenfelet is. A New Vegasban a legapróbb ellenféllel is alaposan meggyűlhet a bajunk már normal szinten is, és a szintlépésekkor jóval ritkábban jutunk perkekhez, és azok ereje is visszafogottabbra lett szabva. Itt minden egyes töltényre csókot dobunk, hogy a lehető legszerencsésebb találat szülessen belőle, minden egyes stimpak egy méterrel vihet a megváltáshoz, és igyekszünk majd meglapulva közlekedni, hisz ki tudja, mi rejtőzik a következő dűne mögött.
Így már a V.A.T.S. rendszer is értelmet nyert, és a korábbi résszel ellentétben, nem elveti a sulykot, hogy a mérleg nyelve kiakadjon, hanem alapos takarékosságra leszünk kényszerülve még akció pontjaink terén is, hisz a megállított idő alatt, a százalékos találati arányban bevitt lövések nem egyszer az életünket fogják megmenteni. A játék nehézsége bármikor átállítható, viszont a rajongók számára bekerült egy extra opció, a hardcore szint, ahol nem csak brutális erejű ellenfelekkel kell szembenéznünk, hanem oda kell figyelnünk a kellő víz és élelemfogyasztásra, valamint gondoskodnunk kell karakterünk kipihentségéről is, hisz bármelyik hiánya komoly kínokat okozhat, ami előbb-utóbb halálhoz vezet.
A küldetések rendszere szintén alapos felvarráson esett át. A korábbiakban megtapasztalt egy karakter-egy küldetés felállást eltörölték, csak úgy, mint a lineáris városokat, ahol csak olyan emberektől számíthattunk feladatokra, akik mindenképp utunkba estek, és gyakran ezekből is csupán egy volt településenként. Ezúttal a feladatok szálai elképesztően szövevényes méreteket öltöttek, hisz nem csak erőteljesebben ütköznek ki az alternatív (sokszor 3-4 féle) megoldások, hanem azok jó néhányszor szorosan kapcsolódnak is egymáshoz. 



Ha bizonyos helyen jót cselekszünk, akkor számíthatunk rá, hogy a későbbiekben belebotlunk olyan személybe, aki hírét véve a dolognak, hasznunkra lesz, de ugyan ez igaz fordítva is, ha gonoszkodni támad kedvünk, akkor számítsunk arra, hogy a legváratlanabb pillanatokban kaphatunk megtorlást érte, főleg, hogy a legutoljára a Fallout 2-ben működő frakciók és városok általi megítéltséget visszaállították, így cselekedeteink egy egész közösségre vannak kihatással.
Mégis ami a legérdekesebbé teszi a küldetés rendszert, az azok feltérképezése. Ahogy a városokra sem olyan könnyű rábukkanni, mint a korábbiakban, úgy a rendelkezésünkre álló feladatokra sem. Persze jelen vannak a töltelék települések, ahol semmi szerepet nem játszhatunk, a számtalan üres NPC, az egy küldetéses városok, de mégis jelentős számban emelkedett az elvégezhető feladatok száma, melyek hosszas keresgélés és a mindenkivel történő beszélgetések árán kutatható fel a lakott területek kiterjedtsége és felépítése végett, valamint nem árt az elejtett kisebb infókra is odafigyelni, éppen ezért akár a századik órában is bukkanhatunk teljesen új dolgokra minden téren. A fellelhető segítőtársak ezúttal nem csak komoly partnerekként vannak jelen, hanem majd mindegyikük hordoz magában valami titkot, ami hatalmasat dob a játékon, amikor az idő teltével elő mernek hozakodni vele és újabb lehetőségeket tárnak elénk.
Az egyensúly kompenzálásához hozzátartozik, hogy a kereskedők nem állnak rendelkezésünkre minduntalan, pénz és árukészleteik feltöltéséhez időre van szükségük, éppen ezért állandóan rá leszünk kényszerítve az újabbnál újabb útvonalak és partnerek felderítésére és óriási szerencsének érezzük majd, mikor utunk során egy-egy karavánba botlunk.
Újdonságként került bele a különféle gyógyszerek készítésének lehetősége, melyeket a tábortüzeknél hajthatunk végre a megfelelő képzettség és alkotóelemek meglétével. Ezek jelentősége felbecsülhetetlen - nem úgy, mint a korábbi epizódban - főként az újabb kemikáliák, melyekkel akár az időt is lassíthatjuk. A munkaasztaloknál a korábbiakban megtapasztalt egyedi robbanószereket és fegyvereket kreálhatunk, míg a töltényeket átalakíthatjuk speciális változatokká, melyek nagyobb sebzéssel bírnak. A kereskedelmek során szert tehetünk fegyver kiegészítőkre, melyek azok hatékonyságát jelentősen képesek megnövelni. Azoknak sincs okuk a kesergésre, akik a szúró, ütő eszközöket részesítik előnyben, mert ezek hatékonysága jelentősen meg lett emelve, és a megfelelő képzettség fejlesztésével, a lőfegyverekkel lehetnek egyenrangúak.
Az ellenfelek zömét a harmadik részből emelték át, amiket megtoldottak pár újakkal, köztük az igen veszedelmes Cazadorokkal, melyek a fullánkjaikkal támadó rovarok és a láthatatlanná váló mutánsokkal, a Nightkin lényekkel, amik külön horror hangulatot csempésztek a játékba.
Nevada sivatagját több frakció is uralja, melyek között teljes szabadsággal válogathatunk, hogy melyikük szolgálatába kívánunk állni, de a három legfelsőbb hatalom, az NCR (Új Kalifornia Köztársaság katonasága), Caesar légiója (római társadalmat követő rabszolgatartók) és MR. House (New Vegas rejtélyes kilétű irányítója) között mindenképp választásra szorulunk majd, hisz a végső leszámolás, mely a környéket energiával ellátó Hoover gátért zajlik, hárman szállnak ringbe és ők fogják megadni a három alternatív befejezést, melyek további kisebb eltérésekre oszlanak, valamint a záró sorokat karmánk is befolyásolja. Ráadásként szerepel egy negyedik alternatíva, amennyiben úgy döntenénk, hogy egyik frakció csatlósává sem szeretnénk válni, és élni szeretnénk a platinum chip által nyújtott hatalommal.
A játék hangulatában mindenképp a sorozat ’98-as második részhez áll a legközelebb, nem véletlenül lett jó pár küldetés átemelve onnét. A kietlen, kopár pusztaság, az azt uraló bandák, a játék által nyújtott kihívások, a számtalan szövevényes küldetés, a komolyabb felfedezési élmény, a várostervezés, a zenei aláfestés és design mind visszatekint a korábbi epizódhoz és kiváló élményt nyújtó, vérbeli Fallout keretén belül varázsolja el az embert.
Maga a történet akár 15-20 óra alatt is végigvihető, attól függően milyen eszközökhöz folyamodunk a számtalan megoldási lehetőség közül. Ám ezzel a kalandnak koránt sincs vége, hisz további 120-130 órát tartogat még a játék a szövevényes szálaival és eldugott helyszíneivel, karaktereivel, valamint újrajátszhatósága sem elhanyagolandó az alternatív megoldások és befejezések végett, az egyik frakció oldalán való küzdelem kizárja a másik küldetéseit a megoldás és a karakter variációk végett. Természetesen ne feledkezzünk meg Vegasról sem, melynek kaszinóiban temérdek időt lehet eltölteni. A végtelennek tetsző játékidőhöz ezúttal 30 fejlődési szint áll rendelkezésre, melynek tetejére jóval lassabb tempóban lehet felkapaszkodni, miközben a játék kiegyensúlyozottságát egy pillanatig sem borítják meg a temérdek skillpontok és perkek, szemben a korábbi epizód 20, balansz mentes szintjével.
Sajnálatos módon vannak dolgok, amik beárnyékolják a játékot a technikai elavultságon túlmenően. Igen szomorú, hogy számtalan bug maradt a játékban, hol NPC-k, hol pedig mi magunk ragadunk tereptárgyakba, időnként fagyással (ahogy tapasztaltam főleg telepítés esetén) lehet számolni, előfordul, hogy guggolásnál eltűnik fegyverünk és akad olyan, hogy az NPC-k rosszul reagálnak le helyzeteket (főként fegyveres konfliktusok esetén). 



Bármennyire is terebélyes méretű játékról legyen szó, a bugok mértéke túlzás, de az igazság az, hogy a New Vegas minden hibáján felül lehet emelkedni, a benne rejlő élmény tartalomnak köszönhetően, amit a szerteágazó, színes történeti szálak biztosítanak, de a történet befejeztével bezáruló világ, ismét egy megbocsájthatatlan bűn.
Prezentációs elmaradottság és bugok ide vagy oda, a Fallout: New Vegas végre letette modern köntösben azt, amit régi elődjei. Végre egy ízig-vérig Falloutot vehetünk a kezünkbe, mely számtalan élménnyel teli kalandot tartogat a Wastelanden, mely 12 éve nem volt ilyen terebélyes és vérszomjas.


9 pont

Műfaj: poszt-apokaliptikus szerepjáték
Megjelenés éve: 2010. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Obsidian Entertainment
Kiadó: Bethesda Softworks

Kapcsolódó olvasmányok:
A menedéklakó naplója - Fallout 3 teszt
Fallout 3 Add on Pack #1 teszt
Fallout 3 Add on Pack #2 teszt 

Kapcsolódó bejegyzés:
Fallout: New Vegas kódok (PC)
Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése