Öt történet, ami a mára hétköznapi elmezavarnak nevezhető betegségekbe igyekszik elkalauzolni a nézőt. A cél nem is az alaposabb ismeretek átnyújtása, vagy a betegségek érdekességének boncolgatása, hanem inkább tárja elénk a négy személy drámai küzdelmét a skizofréniával, a bipoláris személyiséggel, a depresszióval és a poszttraumás stresszel szemben.
Az öt történet közül hármat Lucy, a skizofréniában szenvedő joghallgató karaktere köt össze, bemutatva szenvedését a betegségtől, majd annak elfogadását és az abból való kitörést, húgával való konfrontációját, később pedig felbukkan a poszttraumás stresszben szenvedő katona nő életében, a küzdelem sikerének zálogaként.
A második kisfilmben az egyedülálló anya történetét ismerhetjük meg, valójában lánya gyötrelmeit, aki igyekszik a külvilág elől titkolni és együtt élni anyja bipoláris személyiségével, mely a depresszív letörtségből, élénk hiperaktivitásba csap át.
A történet negyedik szereplője Eddie, aki humoristaként képtelen kilábalni mély depressziójából, mely megkeseríti mindennapjait. Fellépéseit követően, az élettől elhagyatottan ül hosszas órákat kocsijában, majd nagy nehezen hazatalálva veti bele magát ágyába, hogy meredt tekintettel bámuljon a semmibe, egyetlen érzésnek, az őt emésztő fájdalomnak engedve utat, mígnem eljut az öngyilkosság gondolatához, melyben egyedül felesége lenne képes megállítani, aki nem kellő súllyal kezeli betegségét.
Érdekes elgondolást képez a film, amiben négy személy hétköznapjait követhetjük nyomon, miként próbálnak meg élni és küzdeni elmezavaraikkal. Kissé nehezen, vontatottan indul be a történet, az első, Lucyt bemutató film tökéletes alkalmat szolgáltathat a nem eléggé figyelmes személyeknek, hogy bealudjanak rajta, az ezt követő bipoláris anyával küzdő gyereket középpontba helyező történet pedig szintén kissé nyögvenyelős tartalommal bír, ám a későbbiekben annál inkább leveti magáról a film a lassú vontatottság és érdektelenség érzetét, majd fordul át érdekes drámai történetbe, bár sajnos rövid időre.
A harmadik rövidfilm során, a konfrontációs jelenetben, amikor is Lucy visszatér otthonába és ott szembesül a húga általi gyűlölettel, már egész szépen kibontja az egyre kerekedő történetet, remekül megválasztva Lucy karakterét az összekötőkapocsra, ám sajnos nem képes ezt a fajta életszerű, érdekes helyzetet tovább vinni, Eddie történeténél még éberen várja a néző, hogy mi is fog következni, amire ráérez, hogy ismételten nem kellőképpen lett kibontakoztatva sem a betegség mivolta, sem pedig maga a történet, amit némileg kompenzál a női katona által hordozott poszttraumás stressz bemutatása, melynek befejezése szép, kerek egésszé teszi a filmet, bár jelentős hiányérzettel.
Mindenképp csak a dráma műfaj kedvelőinek tudom ajánlani. Megvallom őszintén már engem is az elmezavar kerülgetett bizonyos pontokon, mert annyira eluralkodott rajtam a „lehetett volna jobban is” és „lehetett volna többet is kihozni, érdekesebben” érzés. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy egy jó filmről van szó, ami persze lehetett volna még jobb, de mindenképp csak annak ajánlanám, aki valami nagyon komoly darabra vágyik, valamint előnyére válhat, ha csupán felületes ismeretekkel rendelkezik a fent felsorolt betegségekről, az érdekesebbé teheti a filmet.
Műfaj: dráma Műsoridő: 85 perc Debütálás éve: 2013.
Rendező: Laura Dern, Bryce Dallas Howard, Bonnie Hunt, Ashley Judd, Sharon Maguire Forgatókönyv: Stephen Godchaux, Howard J. Morris, Deirdre O'Connor, Jan Oxenberg, Erin Cressida Wilson Főszereplők: Brittany Snow, Sarah Hyland, Jennifer Hudson, Melissa Leo, Mitch Rouse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése