2014. október 14., kedd

Dante pokla - Dante's Inferno teszt


A klasszikus irodalom és a modern művészet, a videojátékok találkozását élhetjük át a Dante’s Inferno személyében…előrebocsájtom, magas fokon.
Lassan hét évszázad telt el, hogy Dante megalkotta Színjátékát, melyet az utókor méltóan az Isteni jelzővel toldott meg. Dante jelenése, mely a pokol, a purgatórium és mennyek birodalmának 9 körét mutatja be, hosszú évtizedeken át tartó munkájának köszönhető. Nem is kérdéses, hogy melyik szegmens képezné a tökéletes alapanyagot egy adaptációhoz, de azt senki nem merte volna gondolni, hogy ilyen komoly mértékben.
Dante, az elveszett lélek, aki szerelmét, Beatrice-t hátrahagyva keres feloldozást a keresztes hadjáratban, de csak a bűn mételyére lel, ahol megízlelheti a gyilkosság és árulás ősi démonait. Egy ütközetben elszenvedett sérülése végett, váratlanul a halállal találja szemben magát, akit leküzdve, a pokol első körébe csöppen, hogy a Lucifer által elragadott szerelmének feloldozást biztosítson. Ám ehhez kilenc bűnnel, kilenc körrel, és a kilenc kör pokoli démonaival kell birokra kelnie, köztük egykori szeretteivel, hogy legvégül a Sátánnal küzdjön meg saját lelkének megtisztulása fejében.
Nem mehet el szó nélkül az ember amellett, hogy egyértelműen a God of War epikus stílusát és játékmenetét kívánja kopírozni a játék, ebből következik, hogy egy olyan rögzített kameraállással bíró külső nézetes akció játékot kapunk, ahol az epikus jelenetekre koncentráló filmes élmény dominál. Roppant lenyűgöző találmány volt ez annak idején, mely olyan jelenetek megvalósítására adott lehetőséget, amik jelentős mértékben képesek voltak egy játék élményét felfokozni, ám napjainkra ez önmagában kevésnek bizonyul, bármilyen grandiózus jelenet mellett is, éppen ezért kérdéses, hogy Dante Pokla vajon milyen tartalmat szolgáltat számunkra, és az sem mellékes, hogy mennyire aknázza ki az epikus jelzőt.
Dante fő fegyverét kaszája fogja képezni, melyet a Haláltól zsákmányolt pokolba érkezése előtt, és erre fogjuk elsődleges támadásainkat építeni, igen széles kombó skálával. Másodlagos fegyverzetként, a szent sugarakat lövellő kereszt szolgál, mely mellé négy féle, változatos mágia is társul a hatásosabb pusztítás végett, melyre szükség is lesz a túlerővel szemben. Az igazi érdekességet, a kétféle fastruktúrába rendezett fejlesztések képezik, amíg az egyik oldalon a szentségtelen képességeket tudjuk megvásárolni a bezsákmányolt lelkekkel, addig a másik oldalon a szent képességeket nyithatjuk meg. Ezeket ellenfeleinktől szerezhetjük be, melyek megölésekor lehetőségünk van dönteni, hogy elpusztítjuk lelküket, vagy Dante keresztjét felhasználva megtisztítjuk azokat és szabad utat biztosítunk számukra a mennyek birodalmába. A két oldalhoz, két külön szintlépés is tartozik, ennek függvénye, hogy elérhetővé válik-e az áhított támadás megnyitása.
 
Ezt tovább színesítik a különféle történelmi alakok felbukkanása, akikre rálelve, szabadon dönthetünk, hogy mit cselekszünk lelkükkel. Amíg a bosszúval kívánunk élni, csupán egy véres animáció szemtanúi lehetünk, míg a feloldozásnál egy mini játék keretein belül kell a legtöbb bűnt begyűjtenünk a minél magasabb lélekpontok érdekében. Ellenfeleinkkel szemben, ugyanezen módon járhatunk el, azzal az eltéréssel, hogy bármelyik oldalt is választva, egy QTE kombinációval tudjuk a kívánt cselekményt végrehajtani, a’la God of War. A temérdek ellenfélnek és felkutatható történelmi alaknak köszönhetően lehetőség nyílik arra is, hogy a két oldalt párhuzamosan fejlesszük, viszont mindkét képesség oldal kimaxolására már nem fog módunkban állni, éppen ezért érdemes mindig a struktúrát áttekinteni, és annak alapján meghozni döntésünket.
A változatos kombórendszer, kettő, a kaszát használó gombra épül, plusz a védekezés, melyhez kapcsolódik a szintén ezzel a fegyverrel történő ellenfél elkapás gomb, megfejelve a külön gombon található kereszt szent sugaraival, valamint a mágia képességekkel, és mindehhez hozzátársulnak az ugrás és mozgás lehetőségek, melyek összessége egy roppant élvezetes és változatos harcrendszert képez, ami első pillantásra nehéznek és összetettnek tűnhet, de amint belevetjük magunkat a pokol vérgőzébe, reflexből fogjuk előrántani a megfelelő kombót a megfelelő pillanatban.
A képesség struktúrában olyan érdekességeket is találhatunk, mint az életerőnk, mannánk növelése, Dante ellenállásának növelése, vagy Redemption méterének fejlesztése, aminek megteltével Dante pusztító harcossá válik, felfokozott sebzéssel és védelemmel. A fejlesztéseknél bukkanhatunk rá az újabb relikvia slotokra is, mely tárgyakat különféle eldugott helyeken vagy bossoktól szerezhetünk meg és változatos bónuszokkal látja el harcosunkat, a lelkekkel táplálva pedig ezen képességek fokozatosan erősödnek. Egyszóval, Dante Poklának harcrendszerét egy rossz szó sem érheti, lényegesen változatosabb és összetettebb, mint Kratos pusztítása, a kérdés csupán az, hogy sikerül-e a design, történetmesélés és a lenyűgöző jelenetek terén, legalább ugyanazt nyújtania.
Szögezzük le, a Visceral Gamesnél valami hihetetlen kreatív fantáziával bírnak a designerek -amellett, hogy hihetetlen prezentációt képesek összerakni-, elgondolni sem mertem volna, hogy az irodalmi művet ilyen élvezetes, káprázatos, ugyanakkor gyomorforgató módon lehet interaktív vászonra vinni. Olvastam Dante Színjátékát, mégsem mertem volna elképzelni, hogy ebből működő formula valósítható meg. A fejlesztők olyan lehetőségeket pillantottak meg benne és ültették át azt epikus formába -miközben hűek maradtak az eredeti műhöz-, hogy az ember szájtátva mered a képernyőre annak eredetiségén. Egyedül a történeti szálat bolygatták meg oly mértékben, hogy egy élvezetes, kissé elgondolkodtató, mégis az író életrajzába nagymértékben beleillő sztori kerekedjen. Beatrice belekeverése a történetbe, azon a szálon, amin megvalósult, egyszerűen zseniális (érdemes is utána olvasnia mindenkinek a játék előtt, hogy Beatrice mit is jelentett Dante számára).
A mesteri és fantáziadús designak köszönhetően, ténylegesen a pokol elevenedik meg szemünk láttára, beteges démonaival egyetemben, nem kevés szexuális töltetet csempészve a játékba, abszolút kendőzetlenül és naturisztikusan prezentálva a bűnük köreit, melyen Vergilius, az ókori római költő vezet végig bennünket, sorozatosan idézve az eredetei műből, mely további plusz komor árnyalatot biztosít a játék hangulatában. A jelenetek tekintetében a tökéletes kamerakezelés, míg a bossok terén a grandiózusság jellemzi, nem egyszer hökkentve meg a játékost, hogy milyen mértékű kreativitást voltak képesek belevinni Dante víziójába, úgy, hogy ragaszkodtak annak alapjaihoz. A temérdek, özönlő ellenfél és a méretes bossok mellett, rengeteg platform elemre lehet számítani, melyek alaposan próbára teszik ügyességünket és türelmünket, csekély számú fejtörőkkel megfűszerezve, amik szintén a platformokra építenek. És még egy nagyon fontos dolog, a zenei aláfestés, ami káprázatos kórus és szimfonikus művekkel teszi még élvezetesebbé a könyörtelen, ám drámai mészárlást.
A játék első nekifutásra 8 órányi változatos élményt képes biztosítani normál szinten, ami már önmagában komoly kihívással bír, de ezt tovább fokozzák további két nehézségi szinttel, de akár korábbi, már befejezett és feltápozott Dantenkkal is indíthatunk újabb játékot, főként a rengeteg gyűjtögetni való megszerzése végett. Ha viszont ráunnánk már az alapjátékra, akkor lehetőség kínálkozik a Gates of Hell Arena opcióra is, ahol szinteket bejárva özönlenek az ellenfelek az arénába, egyre tömegesebb és méretesebb szinteket ütve meg.
Kissé nehéz a dolgom, mert annak ellenére, hogy a God of War stílusát kopírozó játékról van szó, egy teljesen más környezetet és élményt biztosít a játék, csak némileg kevesebb epikussággal, és ennek hiánya erősen kiütközik. Vitathatatlan, hogy egy mesterien megalkotott adaptációról van szó, példaértékű, sőt a videojáték történelemben egyedi alkotásról van szó, ha figyelembe vesszük a forrás antik mivoltát és annak irodalmi jelentőségét. Mégis, kevés az egyedi ötlet a játékban, és több grandiózusság kellett volna.
Egy hét évszázados irodalmi mű találkozása a modern szórakoztatóipar, már-már zseniálisan kreatív alkotóival, olyan távlatokat nyitott meg, melyről sokan álmodni sem mertek volna. Tényleg a pokol bugyraiban merülhetünk alá, ám ez a pokol amellett, hogy szörnyen beteges, roppant élvezetes. A Dante’s Inferno, egy az utolsó elemében is tökélyre csiszolt játék, finomra hangolva Dante őrült víziójával, viszont hiányt hagyva a játékosban némi egyedi újdonság és epikusabb jelenetek után. A Visceral Games pokla -mint a Dead Space esetében-, megint egy hajszállal maradt el a maximális értékeléstől.

9 pont

Műfaj: külső nézetes akció (hack and slash)
Megjelenés éve: 2010. (Xbox 360, PlayStation 3)
Fejlesztő: Visceral Games
Kiadó: Electronic Arts
Zerko  

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése