Telepesek - The Settlers

A Dune 2 óriási sikere, a valós idejű stratégia műfajának megteremtésével, számos fejlesztőcsapatot arra sarkalt, hogy ringbe szálljanak a zsáneren belül, mégis valami egyedi, az alapköveket lefektetőtől jelentősen különböző játék megalkotásával. Minden esetben az alappillért képezi az a világ, melyben elkalandozhat a játékos, így születethetett meg a német fejlesztésű The Settlers, mely a középkori gazdasági menedzsment és stratégia részleteibe kalauzolta el az arra vágyókat, szöges ellentétet képezve Frank Herbert univerzumával.

Akik a későbbiekben kapcsolódtak be a sorozat epizódjaiba, azok nem kis mértékben lepődhetnek meg azon, hogy már a kezdetekben nagyon komplex játékmenettel rendelkezett a Settlers, tartalmazva mindazon lényegi elemeket és a lehetőségek széles skáláját, melyek az évek alatt elkophatatlanná tették a címet.

Az első rész grafikai világára még nem volt jellemző az a fajta karikatúraszerű ábrázolás telepeseink körében, ami a későbbiekben annyira bájossá és szerethetővé tette a játékot.



Ennek oka a technikai korlátokban keresendő, de már itt léteztek kisebb szárnypróbálgatások az ellenfelek profilképeinek ábrázolásában, ahova igyekeztek némi humort csempészni az alkotók. Ebbe rögvest bele is botlottunk, amint a játék 6 küldetésből álló kampányát elindítottuk, melyek csupán azt a célt szolgálták, hogy a játékost bevezessék az összetett játékmenet rejtelmeibe, először az alapokat tárva fel az építkezés és a gazdaság menedzselésének frontján, majd pedig a sorozatra mindig is jellemzően háttérbe szorított hadászat részleteit.

Mivel a fejlesztők elsődlegesen az építkezésben, a városunk terjeszkedésében és a gazdaság szakszerű irányításban képzelte el a birodalomépítést, ezért az akkori játékokhoz képest egy roppant komplex tartalmi szerkezettel állt elő a program. Első lépésünket mindig az jelentette, hogy a terjedelmes térkép egy tetszőleges pontján elhelyezzük kastélyunkat, mely nem csupán főstruktúránkat képezte, hanem otthont adott a kezdő létszámmal bíró telepesek számára és egyben raktárként funkcionált.

Az egységeinket közvetlenül nem irányíthattuk, hanem építkezési parancsokat adhattunk ki, aminek megtörténtekor, lakosaink rögvest megindultak annak elkészítésére, melynek első lépése az volt, hogy a megfelelő számú nyersanyagot a helyszínre hordták a raktárból, ami korlátozott kapacitása végett, folytonosan ellenőrzést igényelt a készletek tekintetében, ami nem elhanyagolandó feladatot jelentett, mivel, ha úgy adódott, hogy erőforrásunk kimerült, a raktárak pedig kongtak az ürességtől, akkor épületeink visszabontásából nyerhettünk csupán megfelelő nyersanyagmennyiséget, hogy újabb termelő struktúrákat húzzunk fel a hiány pótlására.

Ezek közé tartoztak az elsődlegesnek tekintendő fa és kő kitermelők, melyek elengedhetetlenek voltak, hogy további tervezésbe vágjunk. Munkásaink a telepesekből kerültek ki automatikusan, amint az adott épület elkészült, majd rögvest nekiláttak az erdő, vagy kősziklák irtásának, hogy szabad embereink elszállítsák az alapanyagokat a raktárba. Munkájukat az úthálózatok építésével könnyíthettük meg, mely funkcióban külön érdekesség, hogy a program rendelkezett egy útvonalszámító algoritmussal, azaz mindig a lehető legrövidebb földutat választották embereink a hálózatból.

Amint rendelkeztünk kellő mennyiségű nyersanyaggal, újabb lakóházakat építhettünk, hogy újabb telepesekkel gyarapodjon feltörekvő birodalmunk, majd belevághattunk az élelmiszertermelésbe, kezdve a halászattal, mely pofon egyszerűen nyújtotta az ételt bányászainknak, ám a kenyér elkészülte ennél már jóval bonyolultabb feladatott jelentett, komolyabb infrastruktúrát megkövetelve a gabonatermeléssel, malommal és pékséggel. Az első rész még nem tartalmazta a vadászat lehetőségét, így csupán a farmerra hagyatkozhattunk a hús előállításban, akinek már ekkor is szüksége volt egy hentesre, aki feldolgozza a leölt jószágokat. Az élelmiszeripar összessége, egyetlen iparhoz, a bányászathoz vezetett, ugyanis szén, vas és arany bányászaink, kizárólag élelmiszer fejében voltak hajlandóak az ásványkincseket a felszínre hordani, hogy onnan egy magasabb fokra, a kohókba, majd onnan a szerszám és fegyverkovács műhelyekbe kerüljön megmunkálásra az immár új formába öntött nyersanyag. Értelemszerűen a szerszámkészítőnél választhattuk ki, hogy mely eszközökből, hány darabot készítsen a kovács, melyek elengedhetetlenek voltak a bányászok, földművesek és a különféle munkások számára, amíg fegyverkovácsunk legyártotta az ekkor csupán egyedüliként szereplő fegyvert, a kardot, hogy a kiképzőtelepen felfegyverezzük katonáinkat, elérkezve ezzel a legmagasabb szinthez, a hadászathoz.

A térképen kizárólag olyan területen építkezhettünk és termelhettünk nyersanyagot, melyet már az uralmunk alá vontunk, azaz a saját színünkkel jelzett bójákon belül található. Birodalmunk bővítésére az igen költséges őrkunyhók és őrtornyok építései szolgáltak, melyek egy nagyobb sugarú területet csatoltak birodalmunkhoz, amennyiben azt a határra helyeztük. Ezek a birodalmunk bástyáiként is funkcionáltak egyben, hisz az ellenséges betörés esetén, a területet csupán ezek elfoglalásával tudták megkaparintani ellenfeleink.

A komplex gazdaságot még olyan elemek színesítették, mint az erdész, aki fa palántákat ültetgetett zónájában, hogy a fakitermelőnk ne maradjon munka nélkül, melyet a fűrészmalom képes volt deszkákká alakítani, hogy a csónakkészítő abból ladikokat faragjon, minek következtében a tavak felszínén is ki tudtunk jelölni útvonalakat telepeseink számára. A bányászat sem csupán annyiból állt, hogy tetszőleges helyen felavattuk új tárnánkat, hanem előzetesen geológusokat kellett a hegyekre kiküldenünk, hogy ott feltárják a fellelhető nyersanyag fajtáját. Az aranynak a szerepe már a katonaságnál lép fel, ugyanis a kohóban kiöntött aranyrudak számával, alaposan megdobhattuk seregeink morálját.

Az igazat megvallva, nehéz is felsorolni minden apró részletet a lehetőségek roppant széles tárházából, mely megalapozta a Settlers sorozat sikerét, valamint felfokozta a 4X (explore, expand, exploit, exterminate - felderítés, terjeszkedés, kiaknázás, likvidálás) játékok sikerét. A cél viszont mindig ugyanazt képezte, elpusztítani az ellenfelet, melyre a Settlersen belül számos stratégiai lehetőség kínálkozott az ügyesen ötvözött városépítgetésen, a gazdasági menedzsmenten és a roppant puritán hadászaton keresztül. Külön érdekesség, hogy a program képes volt egy időben, akár 65.000 egységet is kezelni, hogy terjeszkedésünk végképp ne ütközzön korlátokba.

Az egyszerű, lényegében oktató módnak megfelelő kampányon túl, lehetőség kínálkozott szabad játékra, ahol 1-3 gépi ellenfél ellen mérkőzhettünk meg a véletlenszerűen generált térképen, míg opponensünket 10 különböző „személyiség” közül választhattuk ki, melyek különféle stratégiai és gazdasági képességekkel rendelkeztek.



Amennyiben mégis jobb szerettünk volna emberi játékos ellen csatározni, lehetőség kínálkozott erre osztott képernyőn, illetve társunkkal összefogva lehetett megvívni a küzdelmet két gépi ellenfél ellen.

A játék sikerét nem szükséges bemutatnom, jól bizonyítja azt, hogy napjainkig él a sorozat, míg számos riválisa hibernálva van, vagy már sajnálatos módon fejfa díszeleg logoján. A The Settlers, az idő előrehaladtával számos változáson esett át, de lényegi eszenciáját a mai napig egyedülálló módon képes megőrizni. A játék eredetileg Amiga platformra jelent meg, mely technikailag előremutató volt, mind prezentációjában, mind pedig a fülbemászóan kellemes, a középkor hangulatát remekül megidéző lant dallamaival, addig az egy évvel később érkező PC-s port már csúnyácskább képet mutatott a játékról, ám igazi értékéből mit sem veszítve.

Műfaj: valós idejű stratégia

Megjelenés: 1993. (Amiga) 1994. (PC)

Fejlesztő: Blue Byte Software

Kiadó: Blue Byte Software

Kapcsolódó olvasmány:
Böngészde - The Settlers Online bemutató 

Zerko