A Dead Space annak idején remekül keverte a modernkori túlélő-akció horror hibridek elemeit, emlékezetes és tartalmas rettegést biztosítva a félelemre kiéhezett játékosoknak, így sikeréből borítékolható volt a folytatás.
A kérdés az, hogy sok játék második epizódjának, csupán felszámozott folytatásával ellentétben, képes-e többet, vagy legalább ugyanazt az élményt nyújtani? Már első pillantásra is egy teljesen más horror kalandba keveredhetünk, hisz a Dead Space 2 csupán szolid felvezető filmmel ágyaz meg a hirtelen előrobbanó feszültségnek, amikor is Isaac egy kényszerzubbonyban kénytelen menekülni az űrállomáson, ugyanis minden irányból nekromorfok törnek elő, melyek átvették az uralmat a népes bázis fölött, sorra gyilkolva le személyzetét és lakosságát.
Már a felütés is egy igazi adrenalin bomba, ahogy a félig cselekvésképtelen Isaacet igyekszik az ember kimenekíteni a folyosókon minden irányból előtörő szörnyetegek elől, mellőzve az első rész remekül megrendezett és kimért felvezetőjét, de egyben feltárva az első percekben, hogy mire is lehet majd számítani a játék folyamán, mert a korábbiakban tapasztalt precíz ellenfél adagolás és a pangó folyosókon felharsanó zörejek keltette félelmet, felváltotta a tömény túlélés, mivel alaposan megemelték a nekromorfok jelenlétét, amik gyakorta a hátunk mögül bukkannak fel nesztelenül.
Az egekbe szökő pulzusért, főként a több irányból támadó ellenfelek gondoskodnak, amikor is jelentős túlerővel szemben kell kiverekednünk magunkat a szörnyek karmai közül, melyek ráadásul roppant szívósnak bizonyulnak az elpusztítások során.
Az egekbe szökő pulzusért, főként a több irányból támadó ellenfelek gondoskodnak, amikor is jelentős túlerővel szemben kell kiverekednünk magunkat a szörnyek karmai közül, melyek ráadásul roppant szívósnak bizonyulnak az elpusztítások során.
Persze nem maradhattak ki a műfajtól elengedhetetlen scriptelt hang és videó effekt rémisztgetések sem, amire csak a főtörténetként szolgáló Nicole, Isaac halott barátnőjének váratlan felbukkanásai és az általa életre keltett víziók képesek még rápakolni egy lapáttal, minek eredményeképpen olyan érzése támadhat a játékosnak, mintha egy remekül megtervezett hullámvasút pályára ült volna fel, ami csak azért enged lélegzetvételnyi időt, hogy később még nagyobb frászt hozzon az emberre. Ennek következtében, minden egyes lépésünket alaposan meg fogjuk fontolni, hisz minden zug, válogatott borzalmakat rejteget.
Ezek a borzalmak ráadásul most tovább bővültek, újabb különféle torzszüleményeket vonultatva fel, teljessé téve a parafaktort, némelyikük szívósságukkal, a másik egyedi támadásával, váratlan felbukkanásával, sebes mozgásával, vagy éppen torz küllemével fog stresszhelyzetet teremteni, amikor előtör rejtekéből, főleg, hogy a megfelelő arányban vannak vegyítve, ráadásképp körbeveszik a játékost, ahonnan csak a megfelelő arzenál sebes bevetése jelenthet menekülő utat. Fegyverzetünk jó része az előző részből köszön vissza, de megjelentek olyan újdonságok, mint az aknavető, amivel csapdákat helyezhetünk le a távolabbról rohamozókkal szemben, vagy a szigonyfegyverrel falnak szegezhetjük az életünkre törőket, de akad, amelyikkel erősebb zoom lehetőséget kapunk, hogy a távoli savköpködőket szedjük le.
Isaac páncélzata sem maradt érintetlenül, immár több ruha közül is válogathatunk, melyek mindegyike rendelkezik egy-egy bónusszal is az alapértékein túl, de mindegyiknek kötelező felszerelése maradt a sztázis, amivel lassítani tudjuk a szörnyetegeket, néhol pedig a továbbjutáshoz nélkülözhetetlen, csakúgy, mint a kinézismodul, amivel a Slasherek leszakadt végtagjait is felhasználhatjuk fegyverként, a különféle tereptárgyak mellett. Természetesen ezek összessége továbbra is fejleszthető a munkapadoknál, amennyiben a kellő mennyiségű gócokkal rendelkezünk, de megjelent újdonságként az Isaac ruhájára szerelt fúvókák is, ugyanis nem kevés időt az űrben és gravitációmentes térben is tölteni fogunk, hogy roppant pozitív módon, feladványokat oldjunk meg, vagy éppen egy ügyességi szakaszon verekedjük át magunkat.
A Dead Space 2 számos folytatással ellentétben tudott tovább fejlődni, és ez nem csak az arzenál és ellenfelek skálájának megemelésében mutatkozik meg, hanem a korábban említett fejtörőkben is, de leginkább az alapmechanizmusában, a küzdelemmel teli túlélésben, hisz hiába is emelték meg az ellenfelek számát jelentős mértékben, és egyben szívósságukat is, remekül ülteti a túlélő elemeket a játékba, mert roppant szerényen méri a lőszert, elsősegély pakkokat, valamint a valutát, melyen utánpótlásokat tudnánk vásárolni a kijelölt helyeken, éppen ezért a kiszolgáltatottság és a játék kiszámíthatatlanságának félelme, örökké ott fogja kísérteni a játékost minden percében, főleg, hogy egyre brutálisabb dolgok bontakoznak ki a kaland folyamán.
Ami sajnálatos, hogy vannak olyan vonásai, amiket már nem tudtak az előző részhez viszonyítva szinten tartani, ilyen a történet, ami annak ellenére, hogy érdekes és lebilincselő, mégsem tudja azt az újszerűséget nyújtani, mint elődje, azaz nem tesz hozzá sokat az előzményhez, de említhetném a helyszínek egyhangúságát, ami szintén a korábbi epizód tudtában ütközik ki, ugyanis az szépen váltogatta a fantáziadús színtereket. Félreértés ne essék, még így is az állomás változatos pontjait járjuk be, csak immár egy szerényebb palettán mozogva, kevésbé emlékezetes helyekkel és dizájnnal.
A kevés változáson átesett dolgok közé kell sorolnom a grafikát is, hisz a Dead Space annak idején egy áll leejtősen szép, időtálló prezentációval társult, most ez kevésbé mondható el, hisz csak finomításokat végeztek rajta, de még ennek ellenére is remekül fest a játék, csak a helyszínek kialakítása fantáziátlanságot tükröz. Amire panasz továbbra sem lehet, azok a térhatású hangeffektek és zenei betétek, ezek továbbra is erősen őrzik színvonalukat, de megkockáztatom, hogy előbbiek - melyek fontos kellékei egy horror játéknak -, további csiszoláson estek át a parafaktor növelése érdekében, nem mellesleg Isaac végre szinkronhangot kapott, és nem ragadt meg a néma főhősök korában.
A kevés változáson átesett dolgok közé kell sorolnom a grafikát is, hisz a Dead Space annak idején egy áll leejtősen szép, időtálló prezentációval társult, most ez kevésbé mondható el, hisz csak finomításokat végeztek rajta, de még ennek ellenére is remekül fest a játék, csak a helyszínek kialakítása fantáziátlanságot tükröz. Amire panasz továbbra sem lehet, azok a térhatású hangeffektek és zenei betétek, ezek továbbra is erősen őrzik színvonalukat, de megkockáztatom, hogy előbbiek - melyek fontos kellékei egy horror játéknak -, további csiszoláson estek át a parafaktor növelése érdekében, nem mellesleg Isaac végre szinkronhangot kapott, és nem ragadt meg a néma főhősök korában.
Tartalmában szintén egy kellemes kötelezőt nyújt a játék, 9-10 órás rettegést biztosítva, amit tetézhetünk a nehezebb szintekkel, alapos izzasztásnak vetve alá magunkat, mert, még ha a tuningolt fegyverekkel is vágunk neki, alaposan meg fognak szorongatni a nekromorfok, de az elvetemültek számára akad hard core szint is, ahol csupán 3 alkalommal lehet menteni a játék folyamán.
A Dead Space 2 mert változtatni a bevált recepten és megbolygatta az alapokat, hogy egy még félelemmel telibb formában térjen vissza, emlékezetes rettegést szolgáltatva a kalandba merészkedők számára, ám sajnálatos módon akadnak olyan pontjai, melyek valamivel több fantáziát és kidolgozást érdemeltek volna. Ettől függetlenül bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, mert garantáltan a frász töri ki majd őket, és alaposan leizzadhatnak, mire a túlélő-akció hibrid horror történet végére érnek.
8 pont
Megjelenés: 2011. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Visceral Games
Kiadó: Electronic Arts
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése