Érdekes cím választás, mégis remekül leírja Ted Bundy jellemét, ami a film végére bontakozik ki egy sokkhatás formájában, bebizonyítva, hogy egy Netflix filmnek is van helye a mozikban, bármennyire is tiltakoznak ellene az ipar nagyobb nevei.
Egészen észbontó cikkek jelentek meg a film premierjekor, olyan fals következtetéseket boncolgatva, minthogy Joe Berlinger, azaz a rendező, nőgyűlölő és szimpatizál Bundyval, aki megrengette Amerikát szörnytetteivel. Bizton állítom, hogy aki leírta ezeket a mondatokat az legfeljebb az előzetest tekintette meg, de hogy a filmet nem nézte végig az garantált, mert a végkifejletre beérik az a hosszas folyamat, ami Ted Bundy életét mutatja be az élettársával történő megismerkedésétől véve fel a fonalat, mely kiindulópont nem véletlen.
A roppant téves következtetés annak is betudható, hogy Michael Werwie nem a szokványos sablont vette alapul, hanem az érdekesség kedvéért egy egészen más perspektívába helyezte a történetet, ami meglepő módon Bundy letartóztatásától veszi kezdetét, felcsigázva a nézőt, hogy ettől fogva mi sülhet ki a többnyire csattanónak szánt momentumból. Nos, egy nagyon érdekes és lebilincselő film, ami nyomokban még feszültséges is tartalmaz, a végére pedig egészen felkavaróvá válik, de mindvégig megmarad a dokumentarista jellegénél, a stáblistán legördülő archív felvételekkel igazolván, hogy mennyire ragaszkodtak a könyörtelen pszichopata életének egy szeletének a visszaadására, bőven engedve a cselekménynek teret az erős indítás ellenére is, mint a börtönből történő szökés, csakhogy egy példát említsek, de az igazi érdekessége, hogy még a nézőt is képesek bizonytalanságba helyezni az erősen Bundy szemszögére és az ő ártatlanságára fókuszálva.
Éppen ezért jelenthető ki, hogy a felelőtlen szöveg szerzője a közelébe sem szagolt a filmnek, mert a záró képsorokra szépen beérik minden, a biztosan ismert történetből mégis egy meglepetés hatást faragva. A műfajtól idegenkedők kedvéért emelném ki, hogy semmiféle erőszak nem szerepel a filmben, a rémtettek csupán szóban kerülnek említésre (ezzel is a napjaink egyre brutálisabb filmjeitől eltávolodva) és ez bőven elegendő is, hogy megrázó erővel sújtsanak le a nézőre, mert Manson megtanította Amerikát, hogy zárják az ajtókat, Bundy pedig, hogy ne bízzanak senkiben.
Minden várakozás nélkül ültem a film elé, ami óriási meglepetéssel szolgált, mert egy remek alkotás lett, annak ellenére is, hogy a téma iránt passzívaknak is lerágott csont Ted Bundy, és legfeljebb csak kételkedhetett az ember, hogy mit lehetne kihozni ebből a történetből. Bátran ajánlom mindenkinek - műfaj kedveléstől függetlenül -, ha egy érdekes és feszült filmet tekintene meg, negatívumot egyedül a magyar szinkronra tudok felvetni, Zac Efron bármennyire ügyesen evezett át a főiskolás parkett ördögéből egy elmebeteg gyilkossá (a stáblistán üt át igazán, hogy mennyire jól elsajátította Bundy gesztikulációit), a magyar szinkronhangja sajnos el lett baltázva, így aki érzékeny erre, annak javaslom a feliratos verziót. Továbbá egyéni ízlés kérdése, de a film hagy némi űrt maga után, hogy Bundyt alaposabban is megismerte volna a néző (gyerekkora, késztetések és indíttatások), de feltételezem, hogy nem akartak A ház, amit Jack épített stílusába keveredni.
Műfaj: életrajzi thriller, dráma
Műsoridő: 110 perc
Debütálás: 2019.
Rendező: Joe Berlinger
Forgatókönyv: Michael Werwie
Főszereplők: Zac Efron, Lily Collins, Angela Sarafyan, Alan B. Jones, Haley Joel Osment
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése