Eltelt 27 év, Az pedig tartja magát az ígéretéhez és visszatér.
Visszatér, hogy újabb áldozatokat szedjen, de főképp, hogy bosszút álljon azokon, akik egykoron mély álomba szenderítették, visszacsábítva őket a szülővárosukba. Mike erre készült közel három évtizede, egy látszólagos megoldással szolgálva a végleges elpusztítására, így hát összecsődíti a Losereket, hogy ismét felvegyék a harcot a rémmel.
Az alkotók ismételten remek munkát végeztek Stephen King klasszikus regénye folytatásának vászonra vitelével, a probléma inkább a forrásművel van, amiből egyszerűen nem lehetett többet kihozni. Időnként remekül visszaköszön az első részre is jellemző hátborzongató hangulat, mégis, hogy a korábbi szereplők immár felnőttként térnek vissza a történetbe, ezzel az egyik legrémisztőbb eleme, a gyerekek kiszolgáltatottsága veszik oda, ezzel alaposan csökkentve a borzalmakat. Persze így is akad belőle bőségesen, King az első kötetben bevált sémára húzta fel az egész történetet, így van egy erős önismétlő érzete az egésznek, rémisztgetései viszont kifulladtak és egy-egy igazán jól eltalált jelenettől eltekintve, nevetségbe hajlanak a rémségek, tetézve ezt az egykori ellenlábas, Bowers visszacibálásával az elmegyógyintézetből, akinek megperzselődött társa szintén roppant mulatságosan veri tönkre a horror hangulatot, mert ami könyvben még működött, vásznon már nem.
Nem kevésbé rongyolja az atmoszférát a főképpen átemelt, erőltetett és alpári poénok, és a szintén beerőszakolt rejtélyesség a szerelmi szálban, amivel sikerül belefutni a már az első rész által keltett hibába, mivel a Ben által küldött képeslapnak az alján szerepel a neve az előzményben, de ez már ott bakiba fordult, amikor ennek ellenére Beverly keresgéli a feladóját. Annyira nem is lenne utóbbi lényeges, mert tényleg betudható figyelmetlenségnek, csak az ember akkor kezdi el ilyesmire felkapni a fejét, amikor az apróságok sorozatosan kizökkentik a filmből, ami nem képes teljes egésszé összeállni és elveszik a hangulat, ami immár csak nyomokban érhető tetten.
Az egészet megfejeli Stephen King aduásza, az örökös magyarázat valamire, amit nem feltétlenül kéne megmagyarázni, mert az csak tönkre teszi a képletet, főleg ha ilyen esetlenül van beleszuszakolva a történetbe. Aki ismeri a regényeit, annak nem árulok el nagy titkot - aki cseppnyi, semmitmondó spoilert sem szeretne, az ugorjon a következő bekezdéshez -, Kingnél két opció van: földönkívüli vagy indiántemető. Nos, vannak indiánok meg földönkívüli is.
Az első rész tükrében ez harmat gyenge lett, aminek oka a forrásanyaggal van, de mivel az első rész sikeres lett és a könyvet is ismételten előtérbe helyezte, muszáj volt rájátszani a Chapter Two megfilmesítésével, amit kizárólag azoknak ajánlhatok, akiknek nem annyira kedvencük az előzmény, inkább csak tetszett, esetleg nem is látták, vagy hébe-hóba néznek csak horror filmeket, őket biztosan szórakoztatni fogja. Viszont, akik hozzám hasonlóan nagyon szerették az első részt, vagy nagyon tetszett nekik, hagyják ki bátran, semmit sem veszítenek, sőt csak nyernek, mert a folytatás alaposan belerondít az összképbe. Erőltetett, önismétlő, helyenként röhejes, egészében pedig esetlen bukdácsolás.
Műfaj: horror
Műsoridő: 169 perc
Debütálás: 2019.
Rendező: Andy Muschietti
Forgatókönyv: Gary Dauberman
Főszereplők: Bill Skarsgard, James McAvoy, Bill Hader, Jessica Chastain, Isaiah Mustafa, Jay Ryan, James Ransone, Andy Bean, Teach Grant
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése