Bármennyire is sikeresek és sok tekintetben újítóerejűek a Blizzard játékai, a háttérben mindig van egy biztonsági játék, hogy meglévő, már ismert alapokat csiszolnak tökélyre, adott esetben már oly mértében, hogy rá sem ismerni a kiinduló pontra, és ebben rendkívül tehetséges a stúdió.
A Hearthstone esetében sincs ez másképp, mert alapul veszik a fizikai gyűjtögetős, stratégiai kártyajátékok szabályrendszerét, majd azt átültetik a Warcraft világába, amiről nem feltétlenül gondolná az ember, hogy ilyen terebélyes, amíg kezébe nem veszi a digitális mivolta ellenére is színes-szagos, pompázatos lapokat, melyekből minden egyes újabb megszerzése élménnyé válhat, de ettől fokozottabb élvezetet nyújt a finomhangolt játékmenet.
Túl sokat nem kell részletezni a szabályokat, egyfelől a stratégiai kártyajátékok hosszas múltja végett bizton találkozhatott vele, legalább felületesen mindenki, másfelől egy sokkal egyszerűbb, felesleges bonyolításokat nélkülöző játékmenettel bír, mint a The Elder Scrolls: Legends, ahol ugye az egyediség jegyében a remek formulába is belepiszkáltak, bár meg kell hagyni, hogy ez csak további mélységet kölcsönzött a lehetőségeknek, mert sikerrel vitték végbe, csak kevésbé kézreálló a szabályrendszer.
Akik az egyszerűbb, hamarabb elsajátítható játékokat preferálják, azoknak mindenképp a Hearthstone ajánlott, a megfelelő logikai készségek meglétével, hamarjában profi szintre zúzhatjuk fel magunkat, amiben a játék magába szippantó bűvereje is segítség lesz az örökösen jelen lévő „még egy parti” lobogásával. Mint minden kártyás játék, ez is a lapok gyűjtögetésére épül, kezdő paklinkkal elindulhatunk a kampányban, hogy további lapokra, vagy paklik vásárlására használatos aranyra tegyünk szert, majd idővel már kevergethetjük a lapokat, hogy egy saját csomaggal induljunk harcba más játékosokkal szembe.
A kettéosztott térféllel rendelkező asztal egyik helyét elfoglalva terülnek el kezdő lapjaink, melyek kiosztásánál még visszadobhatóak, hogy a játékstílusunknak megfelelőbb lapokkal gyarapodjunk szerencse esetén (mert minden kártyajáték esetében ez is kell), majd következhet a kezdő lépés, amit a rendelkezésre álló mannából tehetünk meg. Ez körönként eggyel növekszik, jelentősége pedig abban rejlik, hogy minden lapnak megvan egy manna idézési költsége, ez pedig erejének függvénye, ugyanis másik két tulajdonsága a támadó erő és az életerő, mert a kiválasztott és a válaszvonalhoz helyezett lapokkal két lehetőségünk van: vagy az ellenfél lapjaira, vagy pedig hősére támadunk, és utóbbiban rejlik a győzelmi feltétel, mivel életerejét nullára kell redukálnunk.
Roppant egyszerű kis szabályrendszer, ami már a rengetegféle tulajdonsággal és képességgel bíró (hőst levédő, annak támadási bónuszt nyújtó, idéző lapok, több lapot -vagy ledobásnál azonnal támadó lények, támadás, életerő buff és nerf stb.) karakterekkel válik komplexé, hogy az időre szabott körökben eltöprengjük a következű dobásunkon, a lapok sokszínűsége (nem csak küllemben, hanem tulajdonságban is) egészen összetett stratégiákat eredményezhet, persze annak függvényében, hogy milyen lapokat sikerült összegyűjtenünk, hogyan állítottuk össze a paklinkat és mi lett kisorsolva egyáltalán abból, mivel túlhalmozni nem lehet az erősebb lapokat a korlát végett, maga a pakli viszont terebélyes, így egy előre alaposan átgondolt játékstílussal kell rendelkeznünk, hogy az egymást kiegészítő tulajdonságokból állítsunk össze egy variációt a kismillió közül.
Ennek jelentősége alaposan megmutatkozik, amikor - a Legendsszel ellentétben -, a játékosok rangjának megfelelően sorsolja a random ellenfeleket a program, majd sorozatos vereségeket követően nekiállunk feltúrni a pakli menüt, hogy átböngésszük újabb szerzeményeinket és azokat egy szisztémának megfelelően rendezzük össze, mert az átgondolt és ennek megfelelően rendezett lapokkal, és az ehhez igazított stílussal, hirtelen fordítunk a kockán és sorozatos győzelmeket arathatunk, tehát folyamatos agymunkát igényel a játék, fokozott érdekfeszítő feszültséggel övezve a számos kiélezett helyzetnek köszönhetően, amiben az az igencsak kiváló, hogy egy remekül felépített stratégiával, alaposan fordíthatunk egyet a játék állásán, az addigi kiélezett fej-fej melletti csatározásban elkenhetjük az erősebb lapokkal rendelkező ellenfelet, vagy a folyamatos támadásai által redukálódott életerőnk mellett is lendülhetünk olyan ellentámadásba, hogy az ő avatárja mellett szerepeljen a nulla, de ez fordítva is igaz, hogy amikor már a biztos győzelembe ringattuk magunkat, fény derül ellenfelünk valódi stratégiájára, hogy nem csak az asztalon, hanem a kezében is felhalmozott olyan lapokat, hogy 1-2 kör alatt, buffokkal kombinálva leradírozza hősünket.
Mert igen, mint minden gyűjtögetős kártyajátékban, előnyre tesz szert az, aki valós pénzt tol a játékba és vásárolja a paklikat, mint a lassú tempóban lapokat szerző, ingyenesen játszó személy, viszont - szintén a Legendsszel ellentétben - ezt remekül kompenzálja a játék a szabályrendszerével és a lapok tulajdonságaival, hogy effektíve pénzkidobássá váljék a lapvásárlás, illetve kimerül a tényleg nagyon szép színes, de ízléses és szépen kimunkált grafikákkal rendelkező (itt megtekinthetőek), az erejük alapján különféle ritkasági csoportokba kategorizált lapok gyűjtögetésében, az újabb darabok beszerzésében, de lehet maradi vagyok, mert ha már ilyenre adnám a fejem, akkor a kézzelfogható verziót választanám.
Összességében egy kiváló alkotás kerekedik a Blizzard játékából, ami méltán vált népszerűvé és ihletett meg más stúdiókat, hogy beinduljon a kártyajátékok új hulláma, de sorban próbálgatva őket, arra kell következtessek, hogy egyik sem ér fel ezzel a tökéletesre csiszolt alkotással, tehát a stúdió megint meglépte a tőle elvárható színvonalat és a meglévő keretrendszert ültette egy remek digitális változatba, megfűszerezve egy-egy saját elképzeléssel és a Warcraft univerzumával.
Teljesen ingyenesen játszható mivolta ellenére a tartalmában is jeleskedik, mert az ingyenes kiinduló kampány mellett folyamatosan érkeznek az újabb és újabb fizetős tartalmak, melyek mindegyikének egy-egy fejezete térítésmentesen kipróbálható, mielőtt vásárlásra adná valaki a fejét, ezzel szintén tovább bővítve pár jutalomlappal a paklit, de akadnak szintén bárki számára elérhető kihívások is, amíg a többjátékos módok között a random ellenféllel vívott kártyacsaták, a random paklira szorítkozó aréna mód egy bajnokság formájában, és ebből még további variációk, még túlélő mód is rendelkezésre áll. Azt feltétlen hozzáteszem, hogy akik a mobilos verzió mellett tennék le a voksukat egy hordozható verzióval, egy az egyben ugyanazt a játékot kapják, csak kicsit lassabb a meccs generálás, de arra nem árt felkészülni, hogy mobilos szinten roppant terebélyes helyet fog elfoglalni a tárhelyen, közel sem azt, ami fel van tüntetve és a folyamatos frissítéseket kötelezőérvénnyel kell telepíteni, ami néha napján keresztbe vág a „lejátszok egy meccset” gondolatnak, miközben a játék csak egyre hízik a tárhelyen, amiből eredően előfordulhat, hogy más már nem fog ráférni, főleg androidon… ugye.
A Blizzard letette az asztalra a lapjaival, világával, játékmenetével és szabályrendszerével a leginkább vonzó gyűjtögetős, stratégiai kártyajátékot, egy kiválóra, majdhogynem tökélyre csiszolt digitális formában, aminek kapcsán csupán cseppnyi hiányérzete marad a játékosnak a fizetős kontra ingyenesen játszók oldalon (de ne feledjük, hogy mi azért játszhatunk ingyen, mert mások fizetnek), valamint elfértek volna ötletesebb játékmódok is, illetve a sztori is megkövetelt volna több fantáziát, ha már jelen van, de valójában ezt a hiányérzetet próbálom alátámasztani, mert a Hearthstone-on hibát keresni, olyan, mint a kákán csomót, tehát inkább hiányosságról beszélhetünk csupán, mert egy kivételesen jó játékról beszéltem mindvégig, amit bátran ajánlok bárkinek legalább egy próba erejéig, a műfajhoz vonzódók pedig habozás nélkül csapjanak le rá.
9 pont
Műfaj: stratégiai gyűjtögetős kártyajáték
Megjelenés: 2014. (PC, Mac, iOS, Android)
Fejlesztő: Blizzard Entertainment
Kiadó: Blizzard Entertainment
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése