Robert Jordan - a spanyol polgárháborúba önkéntesen jelentkező amerikai tanár - megérkezik a hegyekbe, hogy a területet ellenőrző partizánokat összefogva, segítséget kérjen tőlük megbízatása teljesítéséhez. Három nap áll rendelkezésére, hogy a két antifasiszta csoportból összeszedjen minden használható embert, hogy a szomszédos város ellen intézendő támadás során, egy hídrobbantással elvágja az ellenség utánpótlási vonalát, ám a feladat jóval nehezebbnek ígérkezik, mint az elsőre tűnt.
Pablo a csoport vezetője megkeseredett a vérontásban és legszívesebben letelepedne a hegyek közt, főként azok után, hogy a csendőröktől zsákmányolt lovak szerelmesévé vált, és megfogant benne a magántulajdon érzete, megingatva kommunista eszméit, melyért harcát ez idáig vívta. A két férfi ismerkedése hamar feszült pillanatokba csap át, felmérve a helyzetet, hogy valamelyiküknek lépnie kell a másikkal szemben, ha nem akarja életét elveszíteni.
Robert egyre kevesebb reményt fűz az akció sikerességéhez, ráadásul egy nem várt személy alaposan felkavarja lelkivilágát. Maria - a fasiszták kínzásai alól kiszabadított fiatal lány - és Jordan között az első pillanattól kezdve megpendülnek az érzelem húrjai, mígnem fékevesztett szenvedélybe csap át, további kockázatot emelve be a közelgő ütközet tervei közé. A támadás napja egyre közeleg, Jordannek pedig a lelkében is meg kell vívnia egy háborút, hogy áttörje az eléje gördített akadályokat és érzelmeit félretéve, megkedvelt bajtársai élén lerohanják a hidat…de minden téren elkésik és az eseményen nem várt fordulatot vesznek, melyben kétségessé válik a köztársaság ügyének sikere.
Ernest Hamingway haditudósítóként vett részt az 1936-ban kirobbant spanyol polgárháborúban, ahol a köztársaságért küzdő katonák és partizánok lelkes híradósának, és buzdítójának szerepét vállalta magára. A spanyolok közt eltöltött évek alatt alaposan kiismerte e nép szokásait és jellemét, melyet hűen ad vissza regényének cselekményében és karakterei közt.
A mű tipikusan hamingway -i stílusban íródott, szinte minden szépirodalmi eszközt nélkülöz, mellyel a történetben felgyülemlett érzelmeket és feszültséget képes lenne a finom ábrázolással kicsúcsosítani, helyette az írótól megszokott puritán ábrázolás és kifejezések vannak jelen, ami ellenére a regény mégis rendelkezik azzal a láthatatlan bűverővel mely magába szippantja az olvasót és az utolsó sorok megléte után katarzist szabadít fel lelke mélyéből.
A spanyolok polgárháborúja és maga a nép, tökéletes talajt ad az író érzelmeinek és gondolatainak kifejezésére, hogy a megfogant töltést képes legyen átadni, miközben nem egy alkalommal kalandozik vissza a múltba, hogy akként lássuk az eseményeket és motivációkat, mint ő maga, egy tökéletes korrajzba helyezve. A nyers ábrázolás mód már helyenként olyan egyszerű hétköznapiasságba csap át, hogy szinte szemünk láttára zajlanak az események, olyan hitelességgel övezve, ami bevonzza a lapokat forgató személyt a nyomasztó háborúval övezett régmúlt világba.
A kötetet bátran ajánlom mindenkinek. Annak, aki szereti Hamingway műveit, és annak is, aki kevésbé kedveli stílusát, őnekik tanácsolom a megbarátkozást vele, mert meg fogja érni a társaságában töltött órákat. Ajánlom annak, aki szereti a háborús műveket és annak, aki nem, mert tartalmilag még definiálható, de érzelmi töltete, annak színessége végett, már kevésbé.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése