Rettegés - Five Nights at Freddy's teszt

Rettegés öt éjszakán át egy fülkében, miközben vérszomjas plüss robotok kelnek életre és kóborolnak az étteremben, friss húsra vadászva. A jobb félni, mint megijedni aranyszabály példaértékű feldolgozása.

Bizony, a Five Nights at Freddy’s ezt a komolynak egyáltalán nem mondható ötletet veszi alapul, amiből sikerült a megfelelő körítéssel egy roppant félelmetes horror játékot csiszolni.



Egy egyszemélyes indie fejlesztéssel szemben nem sok elvárással indul neki az ember a játéknak, mégis alaposan meglepett az, hogy a röhejesnek ható koncepció mögött mekkora élménytöltet lapul.

Adva van egy fülke, amiben öt éjszakát kell eltöltenünk, éjféltől egészen reggel hatig, túlélve az étteremben életre kelő plüssrobotok támadásait, akik már ki vannak éhezve a friss falatokra és minden pillanatot megragadnak arra, hogy a fülkénkbe szökjenek. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, egy kamerahálózat áll rendelkezésünkre, aminek segítségével minden egyes helyiséget nyomon követhetünk, vagy üzemzavar esetén hangjukat hallhatjuk. Ehhez társul további védelmi eszközként a fülke két ajtajában található egy-egy lámpa és ajtó, a kellő pillanatokban élve a fényforrás és a zárt felület nyújtotta biztonságérzettel.

Igen ám, de minden eszköz használata energiát használ fel, és abból bizony limitálva áll rendelkezésre, így minden egyes mozdulatunkat alaposan megfontolva kell felmérni a terepet és élni a fenevadaknak gátat szabó lehetőségekkel, nem túlterhelve a rendszert, különben energia híján kiszolgáltatottá válunk az éjszaka hátralevő részében.

A játék tökéletes balansszal rendelkezik. Az utolsó pillanatáig ki van mérve a lehetőségek tárháza és az azokkal való taktikázás, hogy a kiszolgáltatottságot maximálisan átérezzük. Csupán füllel érzékeljük, hogy valami megmozdult a sötétben, de a nesz elég távolinak tűnik ahhoz, hogy még ne kukkantsunk bele a kamerákba és türelmesen várakozunk az újabb jelre, ami hamarosan meg is érkezik egy halálos hörgés formájában. Türelmetlenül kapjuk magunk elé a monitort és vizslatjuk a képkockákat, hogy vajon a két irány melyikéből közeledik ellenfelünk, hol lassú csoszogó léptekkel, hol pedig őrült, fejvesztett tempóban indítva rohamot életünk ellen.

Ha sikerül is kameravégre kapni a szörnyszülöttet, a hidegtől rázva szemléljük, ahogy az vérszomjasan közeledik irányunkba, gyorsan eszmélve, hogy védtelenül hagytuk a másik oldalunkat, így sebesen abba az irányba mutató kamerára kattintunk. A tiszta terepet pásztázva visszakapcsolunk az előző állásra, de megfigyelt lényünknek nyoma veszett, mire sebesen váltogatni kezdjük a képeket, de sehol sem lelhetjük a groteszk kreatúrát, így a kamerát félrehajítva a villanykapcsoló után nyúlnánk, hogy a küszöböt vegyük ellenőrzés alá, de mire a képernyőt elhagyjuk, a fenevad már őrült mohósággal vicsorít és üvölt képünkbe, mi pedig az áldozatává váltunk.

A játék legerősebb pontját, a kiszolgáltatottság érzetét nyújtó kötött mozgásterünk mellett, a kiválóan kevert hangeffektek jelentik, melyek életszerűségükkel és hirtelen felzendülésükkel az infarktust is képesek az emberre ráhozni, amiért ajánlatos is egy fülessel játszani azt végig…garantálom, hogy az első hibánál üvöltve téped le magadról.

Az öt éjszaka, öt szintet jelent. Amíg az első kettő bemelegítésnek nevezhető, addig a harmadiktól már bekeményít a játék és minden idegszálunkkal megfeszülve kell résen lenni, ha túl szeretnénk élni mind az öt éjszakát. Sajnálatos módon szintenként rögzített támadásokkal operál a játék, azaz scripteket használ, így az 3-4 hibázás után kitanulhatóvá válik, ám így is 2-3 rettegéssel teli órát képes biztosítani mire a végére érnénk az összes műszaknak. Amennyiben elég stabil idegrendszerrel rendelkezünk és teljesítettük ezt, megnyithatunk egy bónusz hatodik éjszakát. Ennek próbáját kiállva érkezik az igazi meglepetés, egy szabadon állítható nehézségi szinttel rendelkező éjszaka, ahol saját magunk állíthatjuk be a kreatúrák veszedelmi szintjét, újabb kihívásokkal sokkolva magunkat és további órákra elegendő tartalmat nyújtva ezzel, amivel már végképp megéri az 5 eurós árcédulát.

Egyedül a figyelemelterelés lehetőségét hiányoltam a játékból, ami alkalomadtán jól jött volna az állatkákkal szemben, viszont ők előszeretettel élnek ezzel a megoldással és kötik le figyelmünket, miközben a másik irányból indítják az ostromot. 



A különféle neszeken és zörejeken kívül, nagyon sok köszönhető a prezentációnak, mint további hangulatfokozó. A félhomályba burkolózó fülke és a zavaros kameraképek, a beteges külsejű, groteszk designnal megkreált lények mind képesek a félelmet tovább élezni. Egyedül az élsimításra lehetett volna kicsit jobban odafigyelni, valamint a minden éjszaka elején beletelefonáló főnök irritálóan hat, de ezt el lehet némítani szerencsére.

A Five Nights at Freddy’s egy nagyon élvezetes…khm, hátborzongató játék. A remek koncepciónak köszönhetően képes az emberben rejlő elementáris félelmet megragadni, főként azt követően, hogy egyszer már megijedtél, mert többet már nem fogod kívánni azt az érzést és inkább rettegve kapcsolgatsz mindent orrba-szájba, minek következtében ugyanúgy meg fogsz halni. De előtte berosálsz…

8 pont

Műfaj: túlélő horror
Megjelenés éve: 2014. (PC)
Fejlesztő: Scott Cawthon

Zerko