2016. június 18., szombat

Emberek és elfek - South Park: The Stick of Truth teszt


Nem kérdéses, hogy a South Park sorozat azon szériák közé tartozik, mely megosztja a TV nézőket. Valaki vagy szereti - mindennemű ízléstelenségével együtt, mely elengedhetetlen részét képezi a társadalomkritikának -, vagy éppen ellenkezőleg, zsigerből elveti.
A játékkal sincs ez másképp, mely kizárólag a sorozat rajongóit célozta meg, és ez kézenfekvő, hisz mely más csoportnak tartozna érdeklődési körébe a széria alapján készített szerepjáték, melynek legerősebb vonását az képezi, hogy a rajongóknak engedi felfedezni South Park városát, hogy a hosszú múltra visszatekintő kedvenceikre bukkanjanak.
Sajnos nem is törekedtek ennél sokkal többre a fejlesztők, hisz a játék gerincét ez a pillér képezi, amellett, hogy egy 4-5 epizódnak megfelelő történetet gyúrtak egybe, hogy szórakoztató körítést nyújtson a sorozat kedvelőinek, csak a poénok terén már nem sikerült, az ennek a terjedelemnek megfelelő színvonalat biztosítani. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor egy szerepjátékkal van dolgunk, melynek középpontjában a saját magunk által kreált karakterünk áll, aki frissen érkezvén a városba, igyekszik beilleszkedni a gyermek közösségbe, melyhez az egyetlen utat, az éppen játszott The Stick of Truth szerepjáték jelenti, ahol Cartman és Kyle vezetése alatt áll a két szemben álló csoport.
Már önmagában ez a gyerekek által, házilag barkácsolt szerepjáték rengeteg humorforrást hordoz magában, melyet megismerhettünk a sorozat Trónok harca paródiájából, de persze ezt kiegészítik olyan fejezetek, mint az idegen lények emberrablásai, a gnómok alsónadrág lopásai, és a náci zombik felbukkanása a városban, melyek közöl az univerzum irányítását biztosító Stick of Truth-ért zajló csatározás képezi a fővonalat.
Cartman oldalán kezdve pályafutásunkat, szép lassacskán, a küldetések teljesítésével juthatunk egyre feljebb a ranglétrán, mígnem válaszút elé kerülve kell meghoznunk döntésünket a két frakció között, majd eme vezérszálba illeszkednek be a további történeti fejezetek, miközben South Park városa számtalan felfedezni valót kínál a mellékküldetések és gyűjtögetni valók formájában, melyek elengedhetetlen fegyvereket és kiegészítőket biztosítanak a könnyebb továbbjutáshoz.
Azt hiszem jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a játék szerepjátékos vonalának kialakítása, mint a műfajban veteránnak számító Obsidian, és vitathatatlanul nagyon kreatív és ügyes munkát végeztek a fejlődési és harcrendszer kialakításával, hogy valóban egy ízig-vérig RPG-ben érezzük magunkat, mely tökéletesen illeszkedik a South Park világába. Lényegében a szerepjátékok tulajdonságai köszönnek vissza realizált formában, minek köszönhetően már-már szürreális képet fest az egész játék, éppen ezért számtalan megmosolyogni való momentumra bukkanhatunk csupán itt is, anélkül, hogy a történetbe kukkantanánk. Az elmúlt évek méltán legsikeresebb szerepjátéka, a Skyrim sem kerülhette el, hogy némi paródia alapokat szolgáltasson a Dragonshout képesség és Dovahkiin személyét illetően.
Harcrendszerünk egy pofon egyszerű rendszerre épít, azaz a megfelelő pillanatban megnyomott gombokkal indíthatunk támadást, és védekezhetünk a bejövő sebzések ellen. Ez mindig annak függvénye, hogy ütő-kaszaboló vagy távolsági fegyvert kívánunk alkalmazni, de emellett ötféle kaszthoz (harcos, mágus, tolvaj, zsidó) tartozó, akció pontot igénylő támadást és egy karakterhez tartozó speciális képességet vethetünk be a körökre osztott csaták során. Utóbbihoz, karakterünk esetében idézés (Jézus, Mr. Furkó stb.) tartozik, míg a magunkkal vihető egyetlen társ (Butters, Cartman, Kyle, Stan, Jimmy, Kenny) különféle spéci támadásokat vagy power uppokat kínál.
Minden egyes küldetés vagy küzdelem után, bezsebeljük a tapasztalati pontokat, majd kellő mennyiség esetén szintet lépünk és fejleszthetjük speciális támadásainkat, amíg a perkeket a Facebookon szerzett barátok száma alapján nyithatjuk meg, a történetben való előrehaladással pedig változatos mágiákat oldhatunk fel, melyek titkát nem leplezném le poén tartalmuk végett. Természetesen számtalan potionre is szert tehetünk a chipsek és sütemények formájában, hogy a lemerült életerőnket vagy mannánkat feltöltsük, esetleg elterült társunkat támasszuk fel.
Első pillantásra zseniális ez a finomra csiszolt harcrendszer, a számtalan személyre szabott képességgel, perkekkel és potionokkal, melyek tökéletesen lettek beillesztve a South Park világába, ám a játékidő teltével, elengedhetetlenül ki fog ütközni ennek a monotonitása, érdekes paradox helyzet elé állítva a játékost, hisz ami a játék egyik legnagyobb erényét, az egyben legnagyobb hibáját is fogja jelenteni. A számos képesség változatossága nem feltétlenül fog feltűnni, hisz a játékos csupán pár mozdulatra fog szorítkozni a siker érdekében, olyan hatást keltve, mintha puszta űrkitöltő kellékek sorakoznának a csatamenüben.
Annak ellenére, hogy a sorozat alkotói írták a történetet és részt vettek a játék különféle humoros kialakításában, keveselltem a verbális poént, a viccek nagy része inkább épít a vizualitásra, abból is inkább az ízléstelen fajtából, minek következtében az európai verzió cenzúra alá esett, nem kevés jelenetet kiollózván a játékból, ám a széria rendszeres nézői, így is tudni fogják éppen miről lett volna szó, hisz nem egy jelenet köszön vissza abból, minimálisan önismétlő árnyalatot keltve az egész játékban.
Az elhangzottakból egyenesen következik, hogy ez a játék kizárólag a South Park kedvelőknek készült, mint ahogy azt leszögeztem a legelején. Ettől a játéktól senki nem fogja megszeretni a sorozatot, így a játék teljes élvezetéhez elengedhetetlennek tekinthető a széria kedvelése és ismerete. Erre építették a már korábban említett felfedezés és gyűjtögetés rendszerét, mely képes rabul ejteni a játékost, ahogy rábukkan ismerős arcokra és tárgyakra, melyek visszautalnak egy-egy epizódra. Őszintén megvallva, gyakran jobban szórakoztam a játék ezen részével, mint a harcrendszer nyújtotta változatossággal, mely könnyedségéből fakadóan, ritkán követeli meg a taktikusságot.
Amíg a történet önmagában nyolc, addig a gyűjtögetés további nyolc-tíz órát képes biztosítani, persze elengedhetetlen a kettő kombinálása a jobb fegyverek és az azoknak további képességeket nyújtó rúnák végett, hogy egy-egy boss harcnál ne kenjék el a szánkat. Viszont óriási hátulütő, hogy a játék semmi újrajátszhatósági értékkel nem rendelkezik, mivel minden poén, csupán egyszer üt. Szomorúan tapasztaltam az ismételt játéknál, hogy annak minden elemének ismeretével, roppant unalmassá és monotonná válik.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor kaptunk egy South Park játékot, melyben szabadon felfedezhetjük a várost és rendelkezik egy a sorozattól megszokott humoros történettel és annak tükrében kialakított szerepjátékos harcrendszerrel, mely egész, egy csodás audiovizuális körítésbe lett csomagolva. Az igazi potenciált a széria kedvelői fogják meglelni, ez pedig a város felfedezése és az ismerős arcokkal való találkozás, küldetéseik teljesítése, és felhőtlen órák száma, amit a történet képes nyújtani. Kizárólag ők tudják majd értékelni azt a temérdek kreativitást, aminek köszönhetően készült a játék, mindenki másnak javallott az elkerülése.

7 pont

Műfaj: 2D-s szerepjáték (RPG)
Megjelenés: 2014. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Obsidian Entertainment, South Park Digital Studios
Kiadó: Ubisoft
Zerko   

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése