2016. szeptember 3., szombat

Harci Teknőc - Teenage Mutant Ninja Turtles arcade (1989)


Akik a ’90-es évek elején élték nagyon fiatal gyerekkorukat, azok tisztában vannak azzal, hogy az akkor létező, csupán két (!) TV csatorna hétvégi reggeli rajzfilm kínálatában, mekkora számba ment a Teenage Mutant Ninja Turtles, magyarul Tini Nindzsa Teknőcök sorozat, mely gyerekek ezreit ejtette rabul.
Teljesen más történettel, karakterekkel és kiválóan megrajzolt világgal bírt ez a remek rajzfilmsorozat, mint a mai változatok, mely egyhamar magába szippantotta a harci kedvvel bíró fiatalokat, hogy a postai kirakatból, rögvest kikérjék az aktuális képregény számot is, tovább fokozva a narkotikumként ható TMNT univerzum hatását.
Több sem kellett a zsebpénzem megfelelő befektetéséhez, mint egy arcade kabinet felbukkanása a környékbeli játékteremben, mely a második TMNT videojátékot hordozta alaplapján, egy oldalra scrollozós akciójáték formájában. Emlékem még elevenen él bennem, amikor felfedeztem a masinát szép festésével, majd rögvest a kijelzőre tapadtam, hogy a demót vizslassam, hogy pár pillanattal később, visszarohanjak a pulthoz, felváltani a zsebemben őrizgetett vagyonomat, ugyanis ez a csodás gépezet, csupán egy darab húsz forintossal működött.
A történet középpontjában April elrablása állt, melyet nem nézhettek tétlenül a teknőcök, így hát a négy karakter közül - melyek mindegyike a hozzájuk tartozó egyedi fegyverzettel rendelkezett -, kiválasztva egyet, rögvest Zúzó nyomába eredhettünk. Persze ez nem ment egy könnyedén, hisz Fekete Pizsamás hadserege (igen ekkoriban még nem Fürge-láb katonák voltak a szinkron szerint) utunkat állták, méghozzá szolid harci repertoárjukat igen agresszívan vetve be, hogy újabb és újabb érméket csaljanak ki a játékos zsebéből, mígnem sikerült a lángokba álló első pályára érni, és megküzdeni az első boss-szal, Rocksteady-vel, akinek hiába vertük bucira rinocérosz képét, Zúzó lecsapott Aprilre és magával hurcolta őt.
A következő szinten már tovább durvult a helyzet az újabb színű egyenruhával bíró harcosok ellen, akik az utcai terepet felhasználva, már nem csak dobócsillaggal és bumerángokkal támadtak, hanem felkapták a csatornafedeleket, hogy az egyszerű kaszabolós és ütlegelő technikával bíró teknőseinket aprítsák. A harcok egyszerű gombpüfölésből álltak, csupán a helyes mozgásra és ugrásra kellett figyelni, hogy úgy kerüljünk az ellenség közelébe, hogy az ne legyen képes megsebesíteni karakterünket, majd a támadás gombot beszakítva, összekaszabolhattuk és elhajíthattuk őket. Persze, amit ellenfeleink felhasználhattak ellenünk, azt kellő gyorsasággal mi is használatba vehettük, így tudtuk a csatornafedelek mellett a parkoló órákat is hozzájuk hajítani, vagy a tűzcsapokat szétverve, vízsugárral ártalmatlanítani őket.
Annak ellenére, hogy csupán a második pályáról volt szó, nem volt egyszerű dolga a játékosnak, és vért verejtékezhetett mire a végére jutva sikerült Bebopot is kiütni, hogy a csatornában folytassuk a kalandot immár robot ellenfelekkel kiegészítve a palettát, hogy a legvégére érve Baxter ellen vegyük fel a kesztyűt. A következő pálya ismételten az utcára vezetett, ám annak végén annál nagyobb meglepetés érte a játékost, amikor a teknőc gördeszkára pattant, majd azt navigálva kellett a következő célállomásra eljutni, miközben helikopterekből támadó ellenfelek leselkedtek minden ballépésre.
Az utolsó pályák már fedett területen, először egy raktárépületben zajlott, ahol az időközben túszul ejtett Szecska mestert kellett kiszabadítani, majd innen Krang bázisára jutva, újabb robotokkal és Fürge-láb katonákkal kellett felvenni a harcot, hogy leküzdésüket követően, az ötödik dimenzió katonáját fektessük két vállra, eljutva ezzel Kranghez, akinek legyőzését rögvest követte Zúzó, méghozzá többedmagával. Kalapot kell emelni azelőtt, aki képes volt az egymásután következő három főellenfelet leverni, és ezzel teljesíteni azt a játékot, melynek nehézségét direktbe a magas számú érmefogyasztásra kalibrálták, éppen ezért volt érdemes kihasználni a kétjátékos lehetőséget, ami deluxe gépeknél, négy főre emelkedett.
A játékot, szintén a ’89-es évben előzte meg egy felül és oldalnézetes NES akciójáték, minek köszönhetően ez az arcade masina, a másodikként szerepel a TMNT játékok sorában, így lehetséges, hogy az egy évvel később érkező, gyengébb minőségű NES port címében ott szerepel a II-es sorszám. A sokkal gyengébb prezentációt, két bónusz pályával kompenzálták, és az osztatlan sikernek köszönhetően, a játék végighódította a platformokat, sőt 2007-ben még az Xbox Marketplace-en is felbukkant. Anno a PlayStation 2, Xbox és GameCube platformokra megjelenő Teenage Mutant Ninja Turtles II: Battle Nexus játékban, szerepelt egy rejtett játékmód, melyet a 9/1-es pályán megszerzett relikviával lehetett feloldani. A relikviát Aprilnek adva, a főmenüben játszható vált a ’89-es arcade játék.

A játék semmivel sem mutatott többet, mint beat ’em up társai, ám a kiváló grafikának, a rajzfilm szereplőinek felvonultatásával, egyszerű kis történetével és nehézségi szintjével, maximálisan kiszolgálta az akkoriban népes tábort kitevő rajzfilm kedvelőket, hogy megtakarított zsebpénzük, a kabinet perselyébe vándoroljon, miközben ők maguk kellemes emlékekkel gyarapodtak.

Műfaj: oldalnézetes akció (beat 'em up)
Megjelenés: 1989. (arcade) 1990. (NES) 1991. (PC, Amiga, Commodore 64, ZX Spectrum, Amstrad CPC, Atari ST) 2007. (Xbox 360)
Fejlesztő: Konami
Kiadó: Konami
Zerko  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése