A kissé felemásra, de mindenképp elcsépeltre sikerült negyedik epizód után, a rocksztárok kénytelenek valamit villantani, hogy visszaszerezzék a sorozat egykori nimbuszát (nem mintha akkorát zuhant volna), éppen ezért is nyúltak az aduászhoz, és térhetünk vissza a sorozat egyik legnépszerűbb területére, San Andreasba, ahol immár három elvetemült gengszter irányításával kell megfúrni a bankok széfjeit.
Már a kezdeti képsorok is sokat sejtetnek az adrenalinnal átitatott játékmenetből, pedig még csupán a tutorialon belül járunk, mégis magával ragadja a játékost a pergős akció, a végre valahára részletekben kidolgozott karaktertextúrák és animációk, melyek élettel teliséget sugároznak magukból, majd a szabad térbe jutva, tovább fokozódik a káprázat, a kopársága ellenére is elragadó téli táj látványától.
Gépjárműbe pattanva pedig meggyőződhetünk a San Andreas világára jellemző fantasztikus fizikáról, melyről már másfél évtizede álmodoznak a széria kedvelői, és ízelítőt kaphatunk a fantasztikus rendezésben készült jelentekből. És akkor most tegyük fel a kérdést: mindennek ára van? Természetesen. A Rockstarra mindig is jellemző volt, hogy az adott hardvert teljes mértékben az uralma alá hajtja, kompromisszumokat nem ismervén préseli ki a maximumot, és ez most sincs másképp, ám amíg jobbra-balra ámuldozunk, egyik pillanatban arra kapjuk fel a fejünket, hogy legördül a stáblista.
Gépjárműbe pattanva pedig meggyőződhetünk a San Andreas világára jellemző fantasztikus fizikáról, melyről már másfél évtizede álmodoznak a széria kedvelői, és ízelítőt kaphatunk a fantasztikus rendezésben készült jelentekből. És akkor most tegyük fel a kérdést: mindennek ára van? Természetesen. A Rockstarra mindig is jellemző volt, hogy az adott hardvert teljes mértékben az uralma alá hajtja, kompromisszumokat nem ismervén préseli ki a maximumot, és ez most sincs másképp, ám amíg jobbra-balra ámuldozunk, egyik pillanatban arra kapjuk fel a fejünket, hogy legördül a stáblista.
Az egykori San Andreasra nehezen fogunk ráismerni, nem csak avégett a részletekbe menően káprázatos és változatos látványvilág miatt, melybe csomagolták a várost, hanem egy negatív oldala végett is. Ezúttal nem egy egész államot, benne három várost (Los Angeles, San Francisco, Las Vegas) kapunk, mint anno, hanem csupán egyetlen metropoliszban, a Los Angelesről mintázott Los Santosban, és annak környező kis falvaiban, valamint a területet körbeöleli pusztaságokon, erdőségeken és hegyvidéken fogunk garázdálkodni. A roppant méretes terület, elsőre biztatóan hat, ám annak lassú feltérképezésével rá kell döbbennie a játékosnak, hogy ezúttal szolidabb keretek közé lett szorítva a homokozó, minden terebélyessége ellenére is.
Ennek előnye viszont a filmszerű látványvilág mellyel rendelkezik, hisz bármerre fordulunk, járunk-kelünk a városban, mindenhol káprázatos részletességgel és látványelemekkel van kimunkálva az utolsó szeglet is, egy roppant változatos színteret nyújtva, az ismételten keretek közé szorított gengszterkedésnek. A játék első számú újítása - mellyel a negyedik epizódban tapasztalt vontatottságnak és elcsépeltségnek vették sikeresen elejét -, hogy immár három karakter van szerepeltetve, azaz nem csak a főtörténeti küldetések, hanem a mellék missziók is külön személyekre oszlanak, kimondottan karakter specifikus feladatokkal rendelkezvén, melyek csak az adott főhőssel vehetőek fel. A három rosszfiú Michael, a veterán bűnöző, aki nyugdíjba vonulva élvezi vagyonát, amíg zűr nem keletkezik körülötte; Trevor, Michael egykori bankrabló társa, aki egy… pszichopata állat, folytonosan gyermekkori sérelmeivel takarózva, míg harmadik társuk Franklin (nem, nem a teknős), a csendes kezdő, egyedüliként a ranglétra legalján, becsatlakozva a nagymenőkhöz, hogy profitáljon a szervezett bűnözésből.
Mindegyikük más-más szinten áll a rendelkezésre álló képességek terén (kitartás, célzás, vezetés, erő, lopakodás, repülő vezetés és tüdőkapacitás), és mindegyikük rendelkezik egy speciális képességgel is. Amíg az elmebeteg Trevor, terminátorrá képes változni (értsd: szinte immunis a sebzésre egy rövid időre), addig Franklin a vezetésben kamatoztatta képességeit és az eseményeket lelassítva képes gyorsulni az adott járművel, Michael pedig bullet time módba kapcsolhat, azaz belassítja az időt a pontosabb, precízebb célzáshoz, vagy lopakodásos kivégzéshez. Amint rendelkezésünkre áll a három jómadár, rögvest szabadon váltogathatunk közöttük, tetszés szerint választva a játékos számára szimpatikus egyént, vagy éppen azon feladatot, melyet teljesíteni kívánna. Roppant ügyesen oldották meg ezt a váltást, hisz a GTA V-re jellemző filmszerű élményhez igazítva, egy pár másodperces töltőképernyő keretén belül, a kamera madártávlatba vált a város felett, majd fokozatosan zuhan vissza az adott karakterhez, aki éppen valamely szabadidős tevékenységét végzi, azaz látszólag éli életét a történet hátterében.
Az ilyen apró finomhangolások, melyekben megmutatkozik a GTA V valódi szépsége, ezzel a gördülékennyé tett játékmenettel, mely körbeöleli ezt a szimulált világot, amit megannyi apró momentummal igyekeztek minél eredetibbé tenni, mint a korábbiakban már megismert mobil használat, az újdonságnak számító tőzsdézés, TV nézés, web böngészés számos tartalommal és vásárlással, a temérdek márka felbukkanása, frappáns paródia jelleggel, de leginkább az NPC-k, immár mindennemű bolondéria mentes viselkedése, a látszólagosan céllal rendelkező járókelők és sofőrök, melyek csupán nagy ritkán vétenek hibát és zökkennek ki szerepükből. De ez a fajta finomra csiszoltság jellemzi immár a rendőrséget is, ha a negyedik epizódban keménynek találtad a zsaruk fellépését, akkor itt keményen szitkozódni fogsz, oly mértékben agresszív, ám mégis taktikus intelligenciával rendelkeznek. Persze ennek van egy olyan hozománya is, hogy a korábbi sandbox marhulásokat részben el lehet felejteni, mert szigorúan büntet a játék minden gaztettet, hisz majd mindig akad egy járókelő, aki kihívja a rendőröket.
Minden részletesség ellenére, a játéknak ezen részében, mely körítésül szolgál a díszletek életre keltésében, roppant sovány tartalommal bír, hisz hiába vannak tetováló szalonok és fodrász üzletek, alig lehet bármiből is válogatni, és karakterenként jó, ha háromféle frizura rendelkezésre áll, amíg a strandon fellelhető kondigépek, teljesen használhatatlanok, és eltűntek az éttermek is, pedig nem egyszer lettek volna hasznosak az életerő visszatöltése miatt (meg kirabolni őket), amire ezúttal a nehezen észrevehető italautomaták szolgálnak. Jobb a helyzet a ruha üzletekkel és a járművekkel, valamint azok tuningolásával kapcsolatban, ahol tényleg széles repertoár áll a játékos rendelkezésére. De persze, utóbbi kivételével, nem ezért szeretjük a GTA-kat, de nem árt e felett sem elsiklani a szemlélődés közben, hogy a korábbi generációs záráshoz képest, szerényebb a kínálat, és ez sajnos vonatkozik más területre is, jószerivel mindenre.
A játék másik óriási dobása, hogy a küldetések között felbukkannak a szervezett rablások, amikor is a banda negyedik tagja, Lester az agy, felvázol két lehetőséget a célpont megközelítésére, melyek a csendes vagy éppen az agresszív taktikára épülnek. A szabad választást követően, be kell válogatnunk a lehetséges alvilági figurák közül továbbiakat a bandába (hacker, sofőr, fegyveres), képességeik és az általuk kért jutalék alapján szelektálva, majd ezután be kell szereznünk a rabláshoz szükséges eszközöket. Utóbbiak jó párszor kimerülnek a vásárlásban, mint az álarcok vagy füstgránát beszerzése, de néhány esetben katonai járműveket vagy egy tűzoltóautót kell eltulajdonítani a terv érdekében, vagy éppen egy menekülésre szánt autót kell egy kietlen helyen elrejteni, esetleg fényképeket készíteni az épületről.
Vitathatatlanul óriási újdonságnak számítanak ezek a bank és ékszerüzlet rablások, vagy éppen az FIB irodába való betörés, adrenalin pumpáló, látványos és hajmeresztő akciót kínálva, csak ezekből megint lehetett volna többet is produkálni, arról nem is beszélve, hogy a korábbiakban is bejáratott üzletrablásokat (amikor fegyvert szegezünk az eladókra), csupán a közérteken hajthatóak végre, ezek pedig alig akadnak.
Vitathatatlanul óriási újdonságnak számítanak ezek a bank és ékszerüzlet rablások, vagy éppen az FIB irodába való betörés, adrenalin pumpáló, látványos és hajmeresztő akciót kínálva, csak ezekből megint lehetett volna többet is produkálni, arról nem is beszélve, hogy a korábbiakban is bejáratott üzletrablásokat (amikor fegyvert szegezünk az eladókra), csupán a közérteken hajthatóak végre, ezek pedig alig akadnak.
De ezzel bele is ütköztünk a következő tartalmi hiányosságba, ugyanis alig-alig akad bejárható épület a játékban, a pár üzleten kívül egy-egy speciális épületbe (kocsma, nightclub) tévedhetünk be, még egy árva kaszinó se akad, mely gyarapíthatta volna a szabadidős tevékenységeket, de érthetetlen módon még a megvásárolt épületekbe sincs bejárásunk, lakásunkat leszámítva, ami automatikusan jár, minden karakternek egy. A több irányítható antihősből eredő daraboltság vetít rá igazán, hogy mennyire szerény küldetés kínálattal rendelkezik a játék, az éppen rendelkezésre álló missziók végett, ide-oda kell ugrálni a személyek között. Bármekkora prezentációs újítás érte a sorozatot ezzel a szimulált világgal, ahol ritka a két egyforma NPC, és reálisan, minden korábbi tébolyultságtól mentesen élik hétköznapi életüket, mintha egy film statisztái lennének, ez az egész jelentős mértékben a tartalom rovására ment, nem egyszer ütközve olyan pillanatokba, hogy éppen egyetlen karakterrel lehet csak, egy darab küldetést felvenni, és előtte sem tobzódhatott a játékos a választási lehetőségben, amiből következik, hogy a korábbiakban megszokott jópofa mellékszereplőket, erősen nélkülözi a játék.
Persze akad itt rengeteg szabadidős tevékenység és vállalható mellékes feladat, ami már nem feltétlenül érdekel mindenkit, és a hagyományos küldetések hiánya mindenképp felüti a fejét, hisz még a vásárolható épületek is jó esetben gyűjtögetős feladatot adnak, vagy éppen nagy ritkán érkezik egy SMS, miszerint szerezzük vissza az ellopott bevételt, szállítmányt, vagy számoljunk le a bárt ostromló bandával, de ezek is roppant szűkös határidővel rendelkeznek, még ha azonnal autóba pattanunk sem feltétlenül érünk oda időben, belefutva ismét egy hibába, miszerint a program, a korábbiakhoz képest nagyon hamar lelövi a missziókat, ha egy pillanattal is késlekedünk.
A történet végére érve, vagy akár még előtte is, válogathatunk a jet-ski, terep és gyorsulási versenyek között, vásárolhatunk küldetés nélküli ingatlanokat a fix bevételért, bázisugrásban vagy éppen triatlonon vehetünk részt, már, ha utóbbi esetében szeretne valaki 28 percen keresztül, egy gombot nyomkodni. A bázisugrás kivételével, ezek szintén szerény számban képviseltetik magukat, hogy utána már csak olyan szabadidős tevékenységek maradjanak, mint a tenisz, golf, jóga (!), vagy a darts, esetleg városnézésre indulhatunk a turista járattal és hasonszőrű dolgok. Megszokott már, hogy mindig valami újdonság érkezik a játékba és nem feltétlenül érhetőek el a korábban megismert melléktevékenységek, de akkor is érthetetlen, hogy ha egyszer van biliárdasztal, akkor miért nem lehet azt használni, ugyanígy az arcade kabinet esetében, melyre egy minijáték sem futotta, szemben a GTA: San Andreasszal. Ugyanígy tűntek el a rendőr, mentő és tűzoltó küldetések, és örülhetünk neki, hogy taxizhatunk egyáltalán, ami mellett - a korábbi munkagépes és kamionos mellékküldetések helyett -, akad még roncs elvontatás. Ezek a dolgok abszolút érthetetlenek a számomra, főleg, hogy többnyire már kidolgozott elemekről volt szó, melyeket át kellett volna ültetni, ha már az a meglévő 100+ küldetés, roppant sovány formát mutat, főleg, hogy ezek is több kategóriába esnek.
Vannak a hajmeresztő és pergős tempójú missziók, minden korábbi látványparádéra és akció fergetegre köröket verve, melyek mellett megbújnak a főszereplők magánéletével kapcsolatos feladatok, sokszor szórakoztató formát mutatva, de a 75 sztori küldetésből, nem keveset tesznek ki a pár perces beszerzési feladatok egy adott rabláshoz. Ezek roppant változatos formát mutatnak a kreatív megvalósításnak köszönhetően, de főként az autólopásra, bérgyilkosságra, és autós üldözésekre építenek, a szervezett rablásokkal kiegészülve. Más kategóriába esnek, a különféle furcsa alakoktól felvehető feladatok, melynek keretén belül ismerkedhetünk meg például a vadászattal, vagy csatlakozhatunk egy szektához, de felbukkantak a fejvadász küldetések is. Mindezek mellett akadnak még random események, a Red Dead Redemptionhöz hasonlóan, mint egy ellopott jármű vagy pénztárca visszaszerzése, esetleg a szökött fegyenc kisegítése vagy elfogása. Soknak hangzik, így felsorolva? Elhiszem, hogy igen, de a gyakorlatban 25-30 óra alatt, a sztori végére érhetünk könnyedén (persze, ha nem használunk taxit, mert akkor ennek töredéke), a 40. órára mindegyik küldetéssel végezhetünk, hogy utána versenyeknek, pilótaképzésnek, célbalövésnek és egyéb korábban már ismertetett szabadidős feladatoknak hódoljunk, hogy 50-60 óra elteltével, ne nagyon találjunk feladatot… csak a sokadik gyűjtögetős feladványt. Viszont pozitív módon, szintén a Red Dead Redemption rendszeréhez hasonlóan, bármikor, bármelyik missziót újrajátszhatjuk egy jobb értékelés reményében, így még új játékot sem kell kezdeni.
Ezt igyekszik kompenzálni (vagy éppen az egyjátékos mód rovására készült) a GTA Online, ahol több játékos veheti át az uralmat a város felett, folytonosan érkező, ingyenesen elérhető tartalombővítésekkel, melyek miatt le a kalappal a Rockstar előtt, főleg, hogy évek teltével is érkeznek újdonságok. Mindenesetre azon meglepődtem, hogy a korábbiakban tapasztalt és igencsak illúzióromboló bugok, ezúttal nagyon ritkán fordulnak csak elő a játék során. A tipikus GTA hibának számító késleltetett városelem betöltés - ahogy a játékos szeme láttára kerültek le a tereptárgyak, hogy száguldozás közben, garantáltan beléjük akadjunk -, teljes mértékben megszűnt, viszont belefuthatunk olyan momentumokba, hogy egy-egy jármű beleolvad az aszfaltba és ott rángatózik, vagy az NPC-ket az asztal tetejére tölti be a program, esetleg be sem tölti, és láthatatlan személyekkel folyik a dialógus.
Az elhangzottakból szerintem remekül tükröződik, hogy egy kissé felemás játék lett a GTA V, ami nyomon követhető abban, hogy említek egy pozitív újdonságot, de kapásból tudok mellé mondani egy negatívumot is, vagy éppen egy hiányt felróni, éppen ezért kicsit távolodjunk el a részletektől és szemléljük távolabbról a dolgot (én olyan távol mentem, hogy a teljes sorozatot felidéztem magamban, hogy konkrétan hol a helye ennek az epizódnak egy értékelésnél).
Ha tömören akarok fogalmazni, akkor kapunk egy minden korábbinál látványosabb, akciódúsabb, változatosabb küldetésekkel bíró, élettel telibb, és kreatívabb GTA-t, mint bármelyik korábbi epizód, melyből következik, hogy élvezetesebbet is, amikor is nem túlzás a kifejezés, hogy nem egy alkalommal állunkat fogjuk keresgélni egy-egy pillanat láttán, ám ezzel szemben vannak tartalmi hiányosságai, melyet kompenzál az online játékmód. Élmény kontra tartalom helyzet áll fenn, mely esetben az előző akkora súlyt nyom a latban, hogy nem vitás a kérdés, ez az a GTA, amit mindenkinek feltétlenül ki kell próbálnia, mert azt se felejtsük el, hogy a sorozat történelmében, először kínál több alternatív befejezést a játék.
Ha tömören akarok fogalmazni, akkor kapunk egy minden korábbinál látványosabb, akciódúsabb, változatosabb küldetésekkel bíró, élettel telibb, és kreatívabb GTA-t, mint bármelyik korábbi epizód, melyből következik, hogy élvezetesebbet is, amikor is nem túlzás a kifejezés, hogy nem egy alkalommal állunkat fogjuk keresgélni egy-egy pillanat láttán, ám ezzel szemben vannak tartalmi hiányosságai, melyet kompenzál az online játékmód. Élmény kontra tartalom helyzet áll fenn, mely esetben az előző akkora súlyt nyom a latban, hogy nem vitás a kérdés, ez az a GTA, amit mindenkinek feltétlenül ki kell próbálnia, mert azt se felejtsük el, hogy a sorozat történelmében, először kínál több alternatív befejezést a játék.
A GTA V új alapokra helyezi a szériát, ahol már az aprólékos kidolgozottság és az élmény dominál a tartalommal szemben, valamint az online opció megalkotása, kötelező kellékké válik. Azt hiszem egy játék által nyújtott élmény, feledteti annak hiányosságait, és ennek az epizódnak az esetében, töményen kapja a játékos az adrenalin dózist, ami elnyomja a keserű szájízt, a korábbi generációs záróakkord bőséges tartalmához viszonyítás közben, hisz elvégre, változnak az idők. Több évtizedes játékos múlttal, már rég tapasztaltam, hogy egy program ennyire kikapcsolt és pihentetett volna, ennek is köszönhető, hogy a GTA V, a második kedvenc epizódommá vált a Vice City után.
9 pont
Kapcsolódó olvasmányok:
New York, New York... - Grand Theft Auto III
Welcome to Miami... - Grand Theft Auto: Vice City
Livin' in a gangsta's paradise... - Grand Theft Auto: San Andreas
Kapcsolódó bejegyzés:
GTA V kódok (Xbox 360, PlayStation 3, Xbox One, PlayStation 4, PC)
Műfaj: külső és belső nézetes sandbox akció
Megjelenés: 2013. (Xbox 360, PlayStation 3) 2014. (Xbox One, PlayStation 4) 2015. (PC)
Fejlesztő: Rockstar North
Kiadó: Rockstar Games
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése