A Zen Studios a népszerűbb címek közül válogatva, három asztallal örvendeztette meg a Bethesda játékok kedvelőit, így esett a választás a Skyrimra, a Falloutra és a Doomra.
Mindig is szerettem a flipper játékokat, annak ellenére is, hogy nálam a 30-45 perces kikapcsolódáson nem mutattak túl, egy idő után már elkezdem unni a játékot, és ez alól egy-két kivétel volt csupán, főleg a Windows Space Cadet, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy egy régi munkahelyem számítógépén, ez jelentette a fő attrakciót a pasziánsz és az aknakereső mellett, éppen ezért órák tucatjait öltem a játékba, hogy saját rekordjaimat döntögessem, amikor pangás volt az irodában, de az évek során akadt olyan alkotás is, ami száz meg száz játék erejéig volt képes minduntalan visszacsalogatni az ügyesen megkomponált asztalával és a hangulatával, sajnos ez a Bethesda Pinball nem minden gépére igaz.
Az idő távlatában egyre inkább elkezdtek vonzani a flipper játékok, a Bethesda név hallatán fel is kaptam a fejem, főleg, amikor már tudvalevő volt, hogy a legjobb játékaik - egyben személyes kedvenceim -, azaz a Skyrim, a Fallout és a Doom kapnak egy-egy asztalt, így hát tűkön ülve vártam, hogy visszacsöppenjek a rég nem látott műfajba.
A Zen Studios mindig is különösen értett ahhoz, hogy egy adott témát a legjobban ültessen flipper asztalok formájába, így nem tartogat meglepetést, hogy ezúttal is ügyesen ragadták meg a játékok hangulatait és jellemzőit, hogy kedvenceinket a pattogó golyó navigálása közben lássuk viszont.
A Zen Studios mindig is különösen értett ahhoz, hogy egy adott témát a legjobban ültessen flipper asztalok formájába, így nem tartogat meglepetést, hogy ezúttal is ügyesen ragadták meg a játékok hangulatait és jellemzőit, hogy kedvenceinket a pattogó golyó navigálása közben lássuk viszont.
Mindhárom asztal a játékok jegyeit hordozza magán, azok zenei betéteivel és hangeffektjeivel megfűszerezve, valóban frappánsan átültetve, három különböző kialakítású asztalt nyújtva a játékosok számára, a Zentől megszokott remek fizikával karöltve. A palettából a Skyrim nyerte el leginkább a tetszésemet, mind a kialakításnak, mind pedig annak köszönhetően, hogy talán itt sikerült a legjobban elcsípni a hangulatot, még annak ellenére is, hogy egy szokatlanul kis méretű és egyszerű asztalról van szó, viszont a játékmenetet alaposan megfűszerezik a szerepjátékos elemek és felvehető küldetések, generált karakterünket tetőtől-talpig felszerelve és csatába küldve a felbukkanó ellenfelekkel és a sárkánnyal szemben, a feladatok teljesítésével tapasztalati pontokat zsebelve be a szintlépésekhez, mindent látványos animációkkal színesítve, miközben a játékból ismerős dallamok már rég megágyaztak a hangulatnak.
Van azért egy komoly hátulütője is a beültetett szerepjátékos elemeknek - a játék elején történő karakterválasztás kivételével, mert ezt a későbbiekben is felhasználhatjuk -, ugyanis megtörik a játékmenetet, hisz kinek van kedve a hátizsákban turkálni a fegyverek és kellékek között, miközben a golyó pattogására koncentrál minden idegszálával - persze, ilyenkor pause módba lép, de kizökkenti a játékost a ritmusból -, így van egy túlerőltetett autentikusság érzete is, hogy kissé bele lettek erőszakolva a flipperjátékoktól idegen játékelemek, mégis azt kell mondjam, hogy a kisebb zavaró momentumok ellenére is remekül működik és egy egészen különleges élményt képes nyújtani. A Fallout különösebb részletezést nem is igényel, mert tulajdonképpen ugyanezt az elgondolást kapjuk a témának megfelelően kidolgozva, viszont az asztal a nagyobb mérete ellenére sem tartogat több lehetőséget, sőt még kevesebbnek érződik és hagy némi hiányt az emberben a kiaknázatlansága és a nem jól elkapott hangulat végett, kifejezetten fele-más érzetet váltva ki a játékosban, mert az asztal felépítése sem éppen megnyerő, a karakterrel történő bíbelődés pedig már kifejezetten zavaróan hat.
A Doom esetében már letisztultabb a helyzet, itt csupán a fegyverek váltogatásával matathatunk egy gombnyomással, hogy a felbukkanó ellenfelek sorait minél hatékonyabban ritkítsuk a golyóval a magasabb pontszám elérése érdekében, de jelen vannak a felvehető küldetések - több közül válogatva -, valamint a mini-játék is, amíg a felépítése a klasszikus elemeket ötvözi, a teljes képében pedig szintén egy hagyományőrző masinává állva össze, amit a különféle, a témához szabott pályaelemek bolondítanak meg. Az összes közül ez tűnt a legnehezebbnek a klasszikus mivoltából eredően, remekül idézve meg a golyó pályán tartásával történő küszködést is, amit a jól eltalált karakterek, ellenfelek és változó körülmények csak tovább nehezítenek, mert igencsak látványosra, de még inkább hangulatosra sikerült az elgondolás, ahhoz, hogy a játékos a tekintetét ne a pattogó golyón tartsa, mondhatni még zsúfoltra is sikeredett.
Összességében tekintve egy tisztességes adaptációt kapott a három játék, valóban kellemes flipper asztalokat kínálva, de egyértelműen a Skyrim adaptációt találták el a legjobban, annak ellenére is, hogy egy kisebb, lecsupaszított asztalt kap a játékos, mégis az ötletessége egy különleges élménnyel szolgál.
Második helyre tenném a Doom feldolgozást, aminek esetében, bármennyire is remekül sikerült elkapni a hangulatát a jól megtervezett asztallal és annak interaktív lehetőségeivel, maradt egy kevés hiányérzetem, hogy nem kellő mértékben lett kiaknázva a benne rejlő potenciál, de hát ez a hiányosság messze nem akkora, mint a Fallout esetében, ahol véleményem szerint az egész egy újragondolást és tervezést érdemelne, mert olyan hatást kelt, mintha lelketlen módon, egy vázra ráhúzták volna a skineket. Azt viszont le kell szögezni, hogy a játékokra jellemző tulajdonságok, már-már túlerőltetésével, messze nem egy hagyományos flipper csomagot kap a vásárló, de hát a stúdió elképzelésének alapjául szolgálhatott a felépítés során, ezt pedig ügyesen valósították meg a maga túlgondolt formájában.
Második helyre tenném a Doom feldolgozást, aminek esetében, bármennyire is remekül sikerült elkapni a hangulatát a jól megtervezett asztallal és annak interaktív lehetőségeivel, maradt egy kevés hiányérzetem, hogy nem kellő mértékben lett kiaknázva a benne rejlő potenciál, de hát ez a hiányosság messze nem akkora, mint a Fallout esetében, ahol véleményem szerint az egész egy újragondolást és tervezést érdemelne, mert olyan hatást kelt, mintha lelketlen módon, egy vázra ráhúzták volna a skineket. Azt viszont le kell szögezni, hogy a játékokra jellemző tulajdonságok, már-már túlerőltetésével, messze nem egy hagyományos flipper csomagot kap a vásárló, de hát a stúdió elképzelésének alapjául szolgálhatott a felépítés során, ezt pedig ügyesen valósították meg a maga túlgondolt formájában.
Ahogy a többi Zen Pinball csomag esetében, a flipper és az adott téma kedvelőinek készült, a maximális élvezethez elengedhetetlen a kettő találkozása, nem is véletlenül készült ennyiféle változatú asztal, hisz minden egyes adaptációval újabb közönség felé fordulhat a stúdió, ebből következik, hogy azok számára tudom ajánlani a csomag megvásárlását, akik beneveznének a flipperjátékok koronázatlan királyának alkotására, és emellett kedvelik legalább az egyik játékot a három közül. Vitathatatlan, hogy a Skyrim rendelkezik a legnépesebb rajongói táborral, számukra feltétlenül egy jó vételt jelent, amíg a Doom kedvelői is meglelhetik számításaikat, viszont a Fallout esetében, inkább ajánlott videókat nézegetni róla, mielőtt vásárlásra adnád a fejed, ha viszont több játék is bejátszik, annál megnyerőbbé válik majd a pakk.
7 pont
Műfaj: flipper
Megjelenés: 2017. (PC, PlayStation 4, Xbox One, Mac, Android, iOS)
Fejlesztő: Zen Studios
Kiadó: Zen Studios
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése