A cikkírónak két esetben van nehéz dolga, egyfelől akkor, ha egy olyan kiváló játékkal találkozik, aminek élményeit nehéz szavakkal átadni, másfelől akkor, ha egy olyan játékról mesélne, ami oly mértékben pofon egyszerű, hogy nincs is mit. Az első Star Wars játék, ami még Atari 2600-as konzolon látott napvilágot, sajnos az utóbbi kategóriába esik.
Leegyszerűsíthetném a dolgot és ideilleszthetnék egy tíz másodperces videót az Empire Strikes Back nevet viselő, legelső és egyben talán a legrosszabb Star Wars játékról, mert azzal már láttatok is mindent a címről, ami még a nagyon régi kor követelményeinek is képtelen volt megfelelni, csupán a trilógia rajongóit szolgálva ki pár pillanat erejéig.
A játékmenet nem állt másból, minthogy az általunk irányított Snowspeederrel (aminek pilótaszékében állítólag maga Luke Skywalker foglalt helyet a leírás szerint) kellett a pályára egyesével bemasírozó birodalmi AT-AT-ket kilőni, miközben azok sem tétlenkedtek, így lövedékeiket vertikális és horizontális irányban kellett elkerülnünk, akár a lépegetők hátába kerülve, aminek gyakorlati haszna nem volt, mivel hátrafelé is ugyanúgy tüzeltek. Legalább ennyire haszontalan volt a képernyő alsó sávjában húzódó radar is, aminek a pályára lépő monstrumokat kellett volna jeleznie, annak ellenére, hogy a fél képernyőt elfoglalták már a felbukkanásukkor, nem mellesleg, nem is volt hova repülni.
Életerőnket a hajó színezete hívatott megjeleníteni a bordó és sárga váltakozásával, mígnem a végzetes találat közelében már villódzásba kezdett a jármű, és ugyanígy az ellenfeleink esetében. A célt, egyedül a minél magasabb pontszám elérése jelentette (egy találat, egy pontot ért, az AT-AT kilövése viszont már százat), mivel a lépegetők kifogyhatatlanul jöttek, mindig egyesével bukkanva fel az egyetlen, pixeles, a recékkel különféle domborzati viszonyokat megjelenítő háttér előtt, ami a talajon ugyanilyen mintázatot festett, de utóbbinál a jelentősége a javításban volt, amennyiben két bucka közé landoltunk, elkezdődött az életerő visszatöltés, hogy tovább tudjuk védelmezni a filmből átemelt jelenet főszereplőjét, a generátort.
A játék prezentációja még az 1982-es viszonylatban is nagyon ronda volt, a fejlesztőknek általánosságban véve nehéz volt a pixelekkel és a szolid színpalettával dolgozni, és ezekkel különféle virtuális világokat életre kelteni, mégis szemkápráztatóan szép és színes alkotások születtek már ekkor is, a játékmenet hordozta élményekről nem is beszélve, ahol a kreativitás a kisebb-nagyobb változtatásokban is megmutatkozhatott, teljesen új elemekként bukkanva fel a kész szoftverben, mivel csak a technikai korlát jelentett akadályt a gyerekcipőben járó ipar alkotóinak. Nos, a Star Wars: Empire Strikes Back aztán egyikkel sem rendelkezett, rém ronda játék volt, ami alig 4-5 színnel dolgozott, a baltával épphogy csak megfaragott prezentációjával, összesen egyetlen ellenféllel és a háttérrel, miközben a hangeffektek idegesítő pityegés és sistergés volt (utóbbival robbantak a lépegetők, olyan hangot képzeljetek el, mint amikor nincs adás a TV-ben), a játékmenete pedig dögunalom volt, és csupán addig kötötte le pár percre az embert, amíg a végére nem járt, hogy bizony ebben a játékban nincs több.
Az első Star Wars adaptáció egy nagyon félresikerült és unalmas játék volt, bizonyosságot nyújtva, hogy az első Pac-Man klón Alien játéknál is van lejjebb, csupán a filmek sikerét kihasználva, a címet pedig felhasználva a pénzszerzésre, ami mögött meghúzódik az az érdekesség is, hogy George Lucas a licencet kénytelen volt átadni a Parker Brothersnek, mivel a később játékok fejlesztésével is foglalkozó cége, a LucasArts ebben az évben alapult. A Parker testvérek részéről pedig érthetetlen volt ez a színvonaltalan adaptálás, ami elsősorban a videojátékokban való tapasztalatlanságuknak tudható be (a gyors profitálás mellett), mert a fennállásuk alatt 1800 kézzelfogható játékot köszönhettünk nekik, köztük olyan címekkel, mint a Monopoly vagy a Risk, mígnem a Hasbro felvásárolta őket. Bárhogy is volt, annak idején is egy percnél többet nehéz volt szentelni ennek a játéknak, mivel társaival együtt egyenes út volt a videojáték krach-hoz, manapság pedig a migrénhez.
1983-ban egy Intellivision portot is nyert a játék - annak ellenére is, hogy a sajtó kevés kivétellel, kíméletlenül, keresetlen szavakkal hordta le a fércművet -, ezzel elérve végállomását, mivel a '85-ben arcade kabinetre, majd '88-ban C64-re is érkező azonos című alkotás, már merőben más, egy belső nézetes akció játékot takart, a későbbiekben pedig további két alkalommal használták fel az Empire Strikes Back nevet, hogy próbálják feledtetni a játékosokban az Atari 2600-as verzió rémes mivoltát. Műfaj: oldalnézetes akció Megjelenés: 1982. (Atari 2600) 1983. (Intellivision) Fejlesztő: Parker Brothers Kiadó: Parker Brothers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése