Mellékszálas tévelygések a The Boys univerzumában.
Várom már nagyon a The Boys negyedik évadát, elég soká tart mire összekalapálják az újabb folytatást, az Amazon pedig úgy gondolta, hogy addig sem ereszti a széria kedvelőit és meglepi őket egy spin-offal, amire lelkesen kaptam fel a fejem a sorozat nagy kedvelőjeként, aztán koppantam is egyet, mint a tizedik emeletről az aszfaltra érkezve, mert két öklendezés között, inkább emeli meg az ember vérnyomását, hogy erre fordították az időt és az erőforrásokat, ahelyett, hogy a fő széria érkezne hamarabb. Ezúttal még erősebben szembe kell mennem a kritikusi fősodorral és formálok meg egy különvéleményt - már, azzal szemben, ami egyáltalán született, mert érthető módon inkább kerülték a sorozatot -, ugyanis nem tegnap volt, hogy megnéztem, kissé (nagyon!) eltelt az idő, mert hosszas ideig úgy voltam vele, hogy szót sem érdemel ez a V generációs baleset, de aztán, ahogy emésztettem a látottakat és sikerrel túltettem magamat ezen a környezetszennyező produktumon (na, így sem jellemeztem még filmet), úgy gondoltam, hogy megérdemel egy figyelmeztető jellegű cikket, főleg azok számára, akik hozzám hasonlóan, nem feltétlenül naprakészen darálják a sorozatokat és eltévednének böngészés közben.
Na, igen… ennek gondolata megvolt, a baj az, hogy valahol el is kellene kezdeni és lehetőleg a digitális nyomdafestéket tűrő szinten maradva, hogy véletlenül se csússzon a jellemzés abba a mélységbe, amilyen a sorozat színvonala, mert tetszik tudni, még egy bódhiszattva is egy mae gerivel padlóra küldené a tévékészüléket pár epizód szemlélését követően, sőt annál hamarabb. Szóval, van ez az egyetem a titokban kitenyésztett szupik számára, aminek szerepe inkább abban leledzik, hogy kontrollt gyakoroljanak felettük és a Vought irányítása alá vonják őket, a legtehetségesebb és irányíthatóbb egyedekből nyerve a folyamatos utánpótlást. Ennek válik tagjává a menstruációs zavarokkal küszködő Marie, aki első menzeszével kiirtotta a családját, ugyanis az a különleges képessége, hogy a vérét pusztító fegyverként tudja használni… Meséljek még? Mert ettől a plafonig mindent beborító menstruációs vérfürdőn kívül akadnak nagyobb baromságok és undorítóbb dolog is, bőségesen, hogy ez csak csepp a tengerben, pusztán a sorozat nyitányában történő bemelegítés. Szóval, ez a vérzékeny Marie belecsöppen ebbe az egyetemi világba, ahonnan úgy tűnnek el a diákok, mint Magyarországon a becsületkasszás termékek, hogyha cseppet is labilisnak mutatkoznak annak tekintetében, hogy a Vought nem fogja tudni kordában tartani őket és nem az üzleti céljaikat szolgálják.
Hűha! Hát hova tűnhetnek ezek a deákok?! A nem éppen az évszázad talánya hamar megoldódik, amikor a hosszas és unalmas semmittevésből, hirtelenjében (és a semmiből) kiderül, hogy van ez az Erdő, ami valójában az iskola alatti labor, majd egy emelettel lejjebb liftezve, minden megvilágosodik (Mert, mi más lehetett volna még?), úgyhogy csetepaté, aminek folyamán a Balaton medrét feltöltő vérmennyiség ömlik és robban (mert itt, csak úgy robbannak a végtagok és koponyák, fröcskölő, retina égetően gagyi, de ennek kompenzálására hektoliter számú véreffekttel), majd stáblista. Csak annyira merülve bele ennek jellemzésébe, mint amennyire a forgatókönyvírók vették a fáradságot egy történet megírására, mert inkább fókuszáltak arra, hogy egy szinte sztorival sem rendelkező, rém egyszerű (értsd: debil) keretekbe foglalt, kivételesen primitív, alpári és obszcén sorozatot hozzanak össze „The Boys spin-off” címkével, ami ha nem lenne rajta, akkor lehet, hogy el sem tudták volna adni.
Nem vitás, hogy a The Boys harmadik évada is elkezdett két, nem feltétlenül kívánatos irányba indulni, ami egyben a legnagyobb hibáit is szülte, az egyik a túlzottan brutális és véres vonása, másik pedig az obszcén jelenetei (igen, halottam róla, hogy a forrásanyag, azaz a képregények is ilyenek, illetve durvábbak), de mindkettő esetében elmondható volt, hogy az írók mederben tartották a dolgokat és sikeresen tartották a jó ízlés határán belül, pusztán kellékekként fokozva a nem éppen rózsaszirmokkal telehintett univerzumot, hatásvadász módon sokkolva a nézőt, és persze ne feledjük a széria fókuszát, miszerint a szuperhős filmek és a sztárság parodizálása és gúnyolása zajlik a képkockákon. A Gen V viszont nem szól másról, mint erről a kettőről: öncélú, véres erőszak, obszcén jelenetek, és grátiszba az erre éhezők számára rádobták a fokozott vulgaritást is, miközben elfelejtették ezt történetbe foglalni, és az a minimális cselekmény is pusztán a kivételesen primitív jelenetek és párbeszédek összekötését szolgálja.
Már a korábbiakban említettem (szintén valami szenvedős szériánál), ha elkezdek egy sorozatot, akkor azt végig szoktam nézni, és a V generációnál kellett belátnom, hogy ez egy nagyon rossz tulajdonság (valójában fatális hiba értéket produkált), mert legkésőbb az első epizódnál kiviláglik, hogy ebből sok jó nem fog kisülni és kizárólagos időfecsérlésről szól az egész, miközben temérdek baromságnak a szemlélésével gyarapodhat az ember, és még a dobhártyáját is felsérti ez a tömény vulgarizmus, időközönként némi gyomrot felkavaró émelygést is ébresztve. Utóbbit csak fokozza, hogy könyörtelenül bűzlik az izzadságtól, valami borzalmasan erőltetett módon van ez a töméntelen primitív tartalom belesnittelve a szériába, éppen ezért lettem egyre kíváncsibb, hogy ezeken a narkotikumok hatása alatt született aberrált fantazmagóriákon kívül, visz egyáltalán bárhova is ez a történet, fog ez szólni bármiről is, és lesz-e bármi végkifejlete, meggyőződve arról, hogy igen, és az egy harminc perces rövidfilmbe bele is fért volna, és akkor még helyet kaphat benne a The Boys két nehéz fiújának beköszönése a záróakkordra, szintén roppant erőltetett, kényszeredett módon. Mégis, ez a pár másodperc volt a legjobb jelenet a sorozatban.
Van egy furmányosabb oldala a szériának, amire szintén pár szót fecsérelek (bár, nem érdemelné), mielőtt beköszöntene a végítélet, az pedig a szimbolikus rendszere, amivel kapcsolatban, furcsa mód, nem futottam bele egyetlen méltató ismertető cikk tartalmában sem, hogy bárki is kiemelte volna (ál)érdemeként, vagy hivatkozott volna az átvittségére, ami menthetné a menthetőt. Szóval az egész gyomorforgató tartalom mögött meghúzódik egy szimbolika, elvégre a főszerepben a felnőtté válás küszöbén álló fiatalok és az őket foglalkoztató dolgok és problémáik vannak, természetesen szélsőségesen görbe tükörként sarkítva ki és fújva fel minden lehetséges dolgot, mint Marie esete az első menstruációval, vagy a többi szereplőn keresztül demonstrálva a tömegmédia szerepét, a népszerűségre vágyást, az áldozati bedrogozást, az önértékelési problémákat és megfelelni vágyást, a testkép zavart, mentális problémákat, és persze jelen van a streaming szolgáltatóknál a forgatókönyvírók számára kiadott kisokos tartalma is az lmbt témákkal kapcsolatban, főképp a kétnemű szupi esetében, aki tetszése szerint váltogatja, hogy éppen hím, vagy nőstény (Gender van basszuskulcs, itt nincs nő, meg férfi, megyünk vissza az állatvilágba!) formában jelenik meg szülei előtt a bosszantás céljából, akik képtelenek ezt elfogadni. Ilyen dolgokra szoktam volt mondogatni, hogy ez legyen a legnagyobb bajotok az életben, ti is unatkozhattok rohadtul.
Utóbbinál, aztán már nagyon megerőltették magukat az írók a szimbolikus rendszerükkel, mit ne mondjak, főleg, amikor Marie belegabalyodik a hím végtagjába, de reggelente egy nőstény mellett nyílik a csipa. Kellemetlen. Felér egy alternatív dimenziós tájföldi kiruccanással… vagy inkább, izé, akarták mondani a szerzők, hogy egyre megy, ömbör, oszt ömbör... Azt hiszem kissé eltértem a tárgytól, visszakanyarodva kicsit komolyabbra, a probléma megint ott leledzik, hogy ebbe a visszataszító és primitív csomagolásba helyezve, teljesen tartalom mentesen, ebben a mesterkélt és erőltetett formában, pusztán nagyon primitív gúnyt űznek ezekből a dolgokból, és teszik ezt egy kivételesen undorító és abszolút humortalan módon, lehetőleg minél magasabb fordulatszámon produkálva olyan jeleneteket, amivel kicsaphatják a nézőnél a biztosítékot.
Van egy olyan dolog emberek, hogy jó ízlés, és ez sok mindent magába foglal, de a prűdséget semmi esetre sem, hanem inkább ad helyet annak a bizonyos emberi „jó érzésnek”, amire szokás apellálni, ha valaki, valamilyen gaztett elkövetésére készülne, vagy a rosszabbik esetben, már megtörtént a ballépés, márpedig ez a széria messzemenőkig túllépi ennek a határait és fellövi magát a (khm... veres) csillagos égbe, hogy már csak a Hold felszínen történő apró, villanó pukkanását látni a végkifejletre. Ha Jeff Bezos azzal a töpörödött kopasz fejével venné a fáradságot és rápillantana, hogy mi zajlik a csatornáján, el tudom képzelni, hogy akkor már arra sem lenne rest, hogy besétáljon a legközelebbi oviba, megkeresse Mórickát a nagy csopiban, aki már az ákombákom birtokában áll, oda nyomna neki egy A4-es papírt, egy ceruzát, a szükséges kulcsszavakat, és akkor a második évadra egy különb forgatókönyv kerekedhetne a cselekmény tekintetében, de esélyesen a párbeszédek és jelenetek szintjén is emeltebb színvonalat produkálna, mert Móricka szókincskészletében még nem állnak rendelkezésre a válogatott vulgáris kifejezések és nem rendelkezik aberrált fantazmagóriákkal sem.
Én ezt nem merem ajánlani senkinek sem, mert az a kellemetlen érzés kerülget, hogy a pokol fenekén kötnék ki, ami, mint tudjuk Dante Alighieri óta, hogy be van fagyva, én meg nagyon nem csípem a hideget. Már egyáltalán nem várom a The Boys negyedik évadát.
Műfaj: sci-fi akció tinidráma
Műsoridő: 8 x 40-60 perc
Debütálás: 2023.
Rendező: Steve Boyum, Nelson Cragg, Rachel Goldberg, Sanaa Hamri, Clare Kilner, Phillip Sgriccia
Forgatókönyv: Seth Rogen, Eric Kripke, Garth Ennis, Evan Goldberg, Chelsea Grate, Lauren Greer, Darick Robertson
Főszereplők: Jaz Sinclair, Chance Perdomo, Lizze Broadway, Maddie Phillips, London Thor, Derek Luh, Asa Germann, Shelley Conn, Alexander Calvert
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése