2022. november 19., szombat

Mozgókép - The Boys 3. évad kritika


A második évad végére elérkezett a pillanat, amikor a The Boys összecsapott Hazafi és Viharfront szövetségével, hogy megfékezzék az új világrend kialakítására tett kísérletüket. Az egyre felfokozottabb cselekményt, ami a szezon végére csúcsosodott ki, nehéz überelni, az írok viszont ismét odatették magukat és a harmadik évad visszatér az első formulájához a tempó felpezsdítésével, miközben a második cselekményét a négyzetre emeli, de ez színvonalbeli áldozatokat is követelt.
A Hazafi fiáért folytatott küzdelemben Viharfront megsemmisült, méghozzá a gyerekből kiszabadult erőnek köszönhetően, bebizonyítva, hogy az első örökletes képességekkel rendelkező szupi hatalmasabb erővel bír az apjáétól is. A Hetekből érkezett, nem várt segítségnek köszönhetően Hazafit sikerült egy rövid időre sarokba szorítani, hogy ne végezze ki a Fiúkat, ám a fegyverszünet rövid életű, a Hetek vezetője egy lapra tesz fel mindent és a város elpusztítását tűzi ki céljául, amennyiben a közvélemény előtt leleplezik igazi jellemét a repülő balesetnél készült videóval.
A nárcisztikus szupi ennyivel nem elégszik meg, és új szövetséget kötve eltávolítja a Vought igazgatóját, mindennemű vezetői és üzleti készséget nélkülözve véve át a hatalmat, erőszakos fenyegetéssel építve ki önkényuralmát, miközben a Fiúknak tudomására jut, hogy az Oroszok rendelkeznek egy fegyverrel, amivel a szupikat el lehet pusztítani, de a laborba történő betörés komoly rizikóval jár, így Butcher a Hetekből nyert támogatójuk segítségével hozzájut a Vought legújabb fejlesztéséhez, ahhoz a szerhez, ami ideiglenesen szupivá alakítja az embert. Butcher morális kérdéssel néz szembe, hogy a vegyületet bevetve, azzá fog válni, akikre vadászik, mégsem habozik, hogy Hazafiéhoz hasonló képességekre tegyen szert, majd ennek mámorában a szer függőjévé válik, csakhogy a vegyületnek nem várt mellékhatásai vannak, Butcher pedig nem lát más kiutat, miután a laborból egy Hazafitól is veszedelmesebb lény szabadul ki, minthogy feltegye életét a szer használatára.

A második évad kissé visszafogottabb, inkább a karakterek kibontakoztatásának teret engedő formulája után, az írók visszatértek az első évad pergősségéhez, meglepő módon, annak feszes tempóját is tovább fokozva, hogy a néző csak kapkodja a fejét az egyre gyűrűző konfliktusok, a sorozatos csavarok és fordulatok, valamint az események sodrában, minden korábbitól látványosabb akció fergeteggel tálalva, így az újabb évad mind történetében, mind feszültségben is jelenlegi csúcspontjára érett be, viszont több tekintetben is áldozatokat nyújtva korábbi vonásaiból, méghozzá olyan téren, amiért igazán szerethető volt a sorozat.
Példának okáért, a már második évadnál elvesztett humort, igencsak erőltetett és primitív, alpári formában hozták vissza, nem csekély ízléstelenséggel is vegyítve az évad eseményeit, sok helyütt a történet még hajmeresztőbb forma öltésére felhasználva. Furcsa mód a karakterek és azok személyiségei is csorbultak, holott a második évad kifejezetten ügyesen volt erre kihegyezve, hogy még inkább közelebb hozzák a nézőhöz a korábbiakban az eseményekbe belesimuló jellembontakozásokat, ezúttal kifejezetten a konspirációs fonalak egyre tempósabb csévélésére fókuszáltak, amit szintén nem tökéllyel sikerült végbe vinni, hisz hiába szolgál folyamatosan lebilincselő eseményekkel és nagyokat csattanó fordulatokkal, az írók már elvesztették a korábbi kreatív formájukat és néhány logikai bukfenc is becsúszott a történetbe, ami leginkább a végkifejletnél érhető tetten.
Persze, joggal merül fel a kérdés, hogy egy ilyen kerettörténettel rendelkező alkotás esetén milyen logikai fonalat vár az ember, vagy kér számon, de hát éppen ez az, ami minden fiktív alapokon nyugvó filmen számon kérhető, egyfelől a saját szabályrendszere, másfelől a józan logika, és semmi több (Spoiler!: hogy pontosítva legyen a legnagyobb baki, Maeve a befejezésnél kizuhan a toronyházból, kb. az 50. emeletnél veszíti el a képességét, majd ilyen magasságból történő zuhanást él túl.), ez meg márpedig szembeötlő, hogy az írók vagy elsiklottak fajsúlyos momentumokon, vagy egyszerűen nem akartak tudomást venni róla, hogy az adott látványos jelenet megszülessen. Ez az, amit a második évad kritikájánál említettem, hogy kevés író képes azzal a szabadsággal ilyen jól élni, mint a The Boys alkotói, ám ezúttal cseppet belezavarodtak ebbe a szabadságba.
Mindezek ellenére bátran kijelenthető, hogy továbbra is erősen ajánlott bárkinek a sorozat, a harmadik évad ismét egy más formát öltött, és ezúttal a pergős cselekményen, a folytonosan felbukkanó csavarokon és a látványos jeleneteken volt a hangsúly, hogy minden percével a fotelbe szegezze a nézőt, ismét különleges, páratlan élményt szolgáltatva. Viszont itt-ott hátrányára változott, és az írók sem voltak kellő figyelemmel és kreativitással a történet irányába, ami ennek ellenére licitál rá a korábbi évadokra, de immár nem csak a humora veszett ki és váltott át polgárpukkasztásba, hanem a társadalomkritika megfogalmazásába is belefáradt, miközben a moralizálás húrjait éppen hogy csak megpendíti és nem mer játszani rajta, és azt a fajta báját, ami jellemezte a korábbi évadokat, nagyon is elveszítette, kissé sterillé és nyerssé vált, amit csak fokoz a korábbiaktól is sötétebb hangulata, túlzottan is a brutalitásra hegyezve ki jelenteket, feltűnően kegyetlen és vérgőzös évaddá formálva.

Műfaj: akció vígjáték
Műsoridő: 8 x 60 perc
Debütálás: 2022.

Rendező: Philip Sgriccia, Sarah Boyd, Stefan Swartz, Frederick E.O. Toye, Nelson Cragg, Julian Holmes
Forgatókönyv: Eric Kripke, Ellie Monohan, Craig Rosenberg, Rebecca Sonnenshine, David Reed, Anne Cofell Saunders, Anslem Richardson
Főszereplők: Karl Urban, Jack Quaid, Antony Starr, Erin Moriarty, Jessie T. Usher, Laz Alonso, Tomer Capone, Chace Crawford, Karen Fukuhara, Elisabeth Shue, Nathan Mitchell, Dominique McElligott


Zerko 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése