Jon Favreau ismét bebizonyította, hogy a Jediket nélkülözve, valójában mekkora potenciál rejlik a Star Warsban, és egyben jobban is működik.
Gyanítom nem csak számomra szolgált meglepetésként Boba Fett felbukkanása a Mandalóri sorozat második évadában, mert az utolsó 1983-as jelentében, A Jedi visszatérben szemtanúi lehettünk, ahogy elnyelte a gigantikus és feneketlen gyomrú Sarlacc homokféreg. Ennek apropóján akad egy olyan érdekesség, hogy már negyven évvel korábban is úgy szólt az eredeti forgatókönyv, hogy Fett megmenekül a szörnyeteg gyomrából, ám Lucas úgy döntött, hogy snitteli a jelenetet, mert vélekedése szerint elterelte volna a figyelmet a főszereplőkről, hisz ekkorra már az egyik, ha nem a legnépszerűbb karakterré vált a Star Wars univerzumon belül a maga némaságába és a Joe Johnston tervezte páncélzatába burkolózó mivoltával. Ezt a történetet ismervén, már annyira nem is meglepő, hogy a Disney komoly potenciált látott egy hasonszőrű karakter - mondhatni Boba Fett kistestvére -, de annak jellemében egy szöges ellentétet mutató főhős, Din Djarin, azaz Mandalóri megalkotásában.
Még kevésbé, hogy a második évad folyamán beköszönt pár epizód erejéig a páncélzatát kutató Boba Fett, ezzel a Disney megvalósítva az eredeti elképzeléseket és teret engedve a karakternek a Mandalóri sorozatot színesítő személyével és missziójával - valamint a korábbiakban már megismert és melléje szegődött Fennec Shand számára -, hogy nem sokkal később már egy spin-off sorozatot nyerve ismerhessük meg Fett szabadulásának körülményeit, és hogy mi történt vele a Tatooine sivatagában amikor a Tuskenek (buckalakók) fogságába esett, miközben a párhuzamosan futó jelen szálon visszatér Jabba palotájába és átveszi az alvilág vezetését, egyben próbálja megszilárdítani pozícióját a területre szintén igényt tartó Hutt Ikrekkel szemben, hogy ezt letudván egy sokkalta nagyobb fenyegetéssel nézzen szembe, amihez már számos szövetségesre is szüksége lesz, hogy megfékezze a könyörtelen Pyke szindikátus terjeszkedését a bolygón, akik a fűszerük számára kívánnak új piacot szerezni.
Favreau tolla nyomán Boba Fett karaktere egészen megváltozott és átalakult - így már vehetjük egyfajta önkritikus easter eggnek is a Mandótól elhangzó kételyeket személyét illetően, amikor felbukkant - és ennek az átalakulásnak remekül ágyazott meg a múltban játszódó cselekményszállal, melyek álmok formájában kísértik Fettet, miközben a Bacta-tartályban igyekezne regenerálódni, ha éppen régi partnere nem törne az életére, aki már egészen más személyeknek a szolgálatában áll. Ennek az átalakulásnak van egy másik igencsak pozitív hozománya, mivel ez a folyamat a buckalakók fogságában megy végbe, így a Star Wars univerzum nagyon érdekes és a Tatooine-on őshonos, viszont mellőzött mivoltuk végett csak alkalomadtán felbukkanó nomád törzset is sokkal behatóbban ismerhetjük meg, és márpedig akad bőségesen mit mesélni róluk.
Elsősorban a csalódások elkerülése végett emeltem ki Fett karakterének az átalakulását, mert a történet és annak cselekménye, amihez idomul, szintén erősen Favreau hajmeresztő kalandokkal és látványos akcióval átitatott stílusában kerül tálalásra, az eredeti trilógiától igencsak távol eső, sokkal frissebb és mesélőkésebb formában illusztrálva Boba Fett hatalmának megszilárdítását, nagyon erősen a régi Fighting Fantasy (Kaland Játék Kockázat) kötetek elbeszéléseit idézve fel, mintsem amikor a veterán trilógiában Jabba szolgálatában állt, és személy szerint ezt kifejezetten előnyösebbnek is tartom, hogy a Mandalóri sorozat stílusához igazítva legyen képes egy hasonszőrű beszipkázó hatást elérni. Ennek hátulütője viszont, hogy bármennyire is érdekfeszítő és izgalmas a Favreau által előadott mese, szembeötlően egy biztonsági játékot űzött a forgatókönyvével, ahogy a temérdek klasszikus elemre építkezve a sztori nem igazán tartogat fordulatokat és nagyon esetlenül próbálta a Star Wars univerzumot minimálisan bővíteni az ettől igencsak idegenül ható implantátumos motoros bandával, valamint, ha már Lucas élt a Dűnéből nyúlt elemekkel, hát akkor ő már miért ne tette volna meg.
Mivel nem erőltette agyon magát ezzel a lebilincselően szórakoztató, de faék egyszerűségű történettel, ezért még Mandót is segítségül kellett hívnia, hogy gyakorlatilag az ő személyes jelenléte és Grogu felbukkanása legyen képes csúcsra pörgetni a nagyon rövid műsoridőre építkező és szolid epizódszámmal rendelkező évadot, amit a címszereplő képtelen lett volna elvinni. Ez az a momentum, amit felvetettem zavaros pontként még A Mandalóri 1-3. évad ismertetőjénél, hogy a második és harmadik évad között volt egy hatalmas szakadás, egy a kettő között terebélyesedő fekete folt, amit ezúttal felfedezhettem, hogy a vezető író nagyon ügyetlen módon a Boba Fett könyvében ágyazott meg és kötötte össze a két évad cselekményét, mivel a címszereplőre képtelen volt a társaival közösen kellő tartalommal rendelkező történetet írni, ezért hosszas kikacsintást tesz - több epizódon keresztül - Mandó és Grogu párosára.
Azt a korábbiakban már említettem, hogy én nem kedvelem a Star Warst és amióta a Disney átvette - bocs, megvette bagóért - azóta szemlélem feszült érdeklődéssel, mert ez sosem szólt másról, minthogy egy mese. Elsősorban felnőtteknek, de egyaránt gyerekeknek. Mese mindenkinek. Márpedig szerintem Lucas messze nem rendelkezett a kellő mesélőkével - erről az Új remény forgatása kapcsán, de a további epizódok esetében is lehet sok érdekességet olvasni, hogy a saját elképzelései mennyire esetlenek voltak és számos vonásában a stáb tette azzá az eredeti „űr western” trilógiát, amiért nem kevesen rajonganak -, Favreau viszont bármennyire is a Manadalóri harmadik évadán szeretett volna inkább dolgozni, csak leszóltak neki a legfelső emeletről, hogy „Lenne itt egy Boba Fett sori is, írd már meg nekünk Pubi!” - mert márpedig szemmel látható, hogy csak összedobta az egészet, mint Móricka a technika órán a papír Trabantját, amikor elfogyott a technokolja és ezért a taknyával ragasztgatta össze, de mégis egy magával ragadó, izgalmas, látványos és lebilincselő sorozatot volt képes szolgáltatni csuklóból, ami még a klisékből építkező elemeivel is jobban muzsikál, mint Lucas bármelyik epizódja, és ez Favreau mesélőkéjének köszönhető.
Az igazat megvallva, ez egy gyenge eresztés volt a fő író részéről és egyben kellemetlen húzás is, hogy kényszer szülte áthidalóként szolgált egy egészen más sorozat évadai között, mégis azt kell mondjam, hogy ettől rosszabb sose kerüljön ki a keze közül, mert a maga egyszerűségével is nagyszerű, ahogy beszipkázza és magával ragadja a nézőt ennek a pár órácskának az erejéig és odabilincseli a képernyő elé. Azt nem tudhatom, hogy a veterán Star Wars fanok hogyan s miként lehetnek vele, de nyilván közülük is sokakat megnyert magának az író tehetsége, ami új kultkaraktereket volt képes teremteni, így bátran ajánlom az ő számukra is, de még inkább azoknak, akiktől távol állt a Star Wars, viszont kedvelik a pergős tempóban előadott kalandos és látványos sci-fiket, vagy pusztán egy különleges világgal rendelkező sorozatot tekintenének meg, ami páratlan a maga nemében, mert Favreau korunk egyik legnagyobb mesélője.
Műfaj: akció sci-fi
Műsoridő: 7 x 39-59 perc
Debütálás: 2021-2022.
Rendező: Robert Rodriguez, Dave Filoni, Steph Green, Bryce Dallas Howard, Kevin Tancharoen
Forgatókönyv: Jon Favreau, Noah Kloor, Dave Filoni
Főszereplők: Temuera Morrison, Ming-Na Wen, Frank Trigg, Collin Hymes, Robert Rodriguez, Pedro Pascal, David Pasquesi, Carey Jones, Sophie Thatcher, Jordan Bolger, Wesley Kimmel, Joanna Bennett
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése