Dutch Shaefer és Linn Kurosawa a predatorokkal szövetkezve veszik fel a küzdelmet a játéktermeket ellepő idegenekkel szemben.
A távoli jövő egy szokványosnak tűnő napján, hullócsillagként hasítja ketté a nappali égboltot valami ismeretlen tárgy, ami a kaliforniai San Drad városába csapódik be. 72 óra elteltével a pokol szabadul el, ahogy a Xenomorphok seregei ellepik a várost és halomra gyilkolják a lakosságot, csupán két testében módosított katona, Dutch Shaefer és Linn Kurosawa tartva ki a végsőkig, mígnem az utolsó pillanatban megérkezik a nem várt felmentőosztag. Az űrből alászálló hajó ajtajának leemelkedésével három Yautja lép elő, akik szövetséget ajánlanak a két kiborg számára, hogy együttes erővel számoljanak le a Földet ellepő idegenekkel.
A veterán játékosoknak cseppet sem, viszont az ifjonti olvasóknak újdonságként szolgálhat, hogy a Capcom nem csak a modern játékiparban számít megkerülhetetlen fejlesztő és egyben kiadó óriásvállalatnak, mert patinás nevüket már a játéktermek korszakában megalapozták kiváló alkotásaikkal, valamint az olyan kuriózumnak is tekinthető ötleteikkel és azok remekbe szabott megvalósításával, mint volt 1994-ben az Alien versus Predator játék, aminek alapjait az 1989-es négy részes képregény sorozat, valamint a soha el nem készült, mert végül törlésre került filmes forgatókönyv szolgáltatta. Az eredeti elgondolás szerint a mozi premierrel egy időben érkezett volna a kabinet is a játéktermekbe, de mint ismeretes, a film végül csak 2004-ben látott napvilágot, egy teljesen újragondolt (és alaposan elcseszett) formában, így hát a Capcom vállalt egy merészet és egy mindentől független, teljesen új történetbe ágyazva, egymagában szállította le a Földet ellepő Xenomorphokkal szembeni küzdelmet, ezzel megszületve minden idők egyik legkiválóbb arcade kabinetje.
A játékból kétféle kiszerelést is készítettek, a szélesebb három játékost támogató verziót, valamint egy szokványos méretű kétjátékos gombkiosztással rendelkezőt, mely bőszebben nyelte a zsetonokat a brutális boss harcok során. Az Alien vs. Predator különlegességét nem csupán a káprázatos - és a mai napig határozottan szépnek mondható - grafikába csomagolt idegenekkel szembeni, oldalnézetes, és vertikálisan is bejárható terepet biztosító beat ’em up küzdelmek jelentették, hanem többek között a négyféle választható és tulajdonságaikban igencsak eltérő karakterei dobták rá a végső fűszert, a Capcom által ekkorra már jól bejáratott, változatos játékmechanikákkal kombinálva, mint a rombolható tereptárgyak zsákmány reményében (életerő visszatöltésre különféle ételekért [mert a mekis burgert a Yautják is szeretik és akár fényéveket utaznak érte], bónuszpontokért és fegyverekért), vagy a verekedős játékokra jellemző kombós és gombkombinációs támadások. Két ragadozó, az idősebb és tapasztaltabb Predator Warrior, valamint fiatalabb társa a Hunter szerepelt az űrből érkezett felmentőosztag oldalán, amíg a földi harcosokat a Predator filmből jól ismert, az Arnold Schwarzenegger által alakított Dutch Shaefer, valamint társa, az univerzumba frissen belépő Linn Kurosawa hadnagy képviselték.
Shaefer nem véletlen van még mindig életben, és kifejezetten jó kondiban a távoli jövőben is, mert Linnhez hasonlatosan, és jó katona módjára a testüket implantátumokkal erősítették, hogy kiborg formát nyerve birtokoljanak olyan erőt, hogy képesek legyenek a csúcsragadozókhoz hasonlóan, akár puszta ököllel szétverni a Xenomorphok savat spriccelő koponyáját, Shaefer esetében egy exoskeleton fémkart erősítve a karjára. Mivel a Capcom a képregények jogait vásárolta fel a játék adaptációra, ezért Dutch inkább volt kiköpött mása a rajzolt képkockákon szereplő karakternek, semmint Schwarzeneggernek - Ragadozó, Betondzsungel, Jég és vér, amik ekkorra már megjelentek, mert mint utaltam rá, az AvP képregénynek egészen más, a még távolibb jövőben és csillagrendszerben játszódó története volt -, amíg Linn esetében nagyon erős párhuzam vonható a Street Fighter Chun-Li szereplőjével, csak egy módosított hajviselettel és ruházattal prezentálva.
Persze nem csak küllemükben tértek el az irányítás alá vonható szereplők, legalább ennyire különböztek harci képességeikben, egészen más játékélményt szolgáltatva a különbözőségük által. Kezdve az utóbb említett Kurosawával, aki nem csak küllemében testesítette meg Chun-Li alteregóját, ahogy a - karakterlapon feltüntetett értékekkel ellentétben - legfürgébb és legmozgékonyabb szerepelőként kerülgette az ellenfelek hordáit és támadásait, vagy éppen termett mögöttük egy szempillantásnyi idő alatt hatalmas szökkenéssel, hogy katanájával nyakazza le őket, viszont utóbbi és a távolsági fegyverként szolgáló sorozatlövő pisztolya, már jóval gyengébb sebzéseket osztott társaiétól, ezzel egyértelműen fürgesége jelentve a legerősebb pontját.
Linn szöges ellentettjét képviselte a Predator Warrior, aki a legerősebb karakternek nevezhető a maga kiegyensúlyozottságával, lomhább tempójában, de nagy sebzéssel osztotta a savköptető pofonokat csuklópengéjével, ha a bekapott sérülések következtében elvesztette volna elsődleges fegyverzetét, a nagyon jó ellenfél elérhetőséget biztosító lándzsáját, amit az idegenek gyűrűjéből szabadulva kaparinthattunk vissza. Hogy teljes legyen a Predator filmek első és második részéből ismert fantázia dús arzenál, a távolsági támadásokhoz bevethettük a vállról indítható energiafegyvert, de egy gombkombinációval a kiélezett korongjait is előcsalhattuk, hogy környezetünkben megtisztítsuk a levegőt az idegenek bűzös leheletétől. Hunter társa ugyanezen fegyvereket birtokolta, csak lándzsája valamivel hosszabb volt, ennek köszönhetően nem kellett veszedelmes közelségbe engedni a hordákat a sebzésosztáshoz, de az igazi különbségek inkább az erőteljesebb pofonjaiban mutatkoztak meg, ahogy egy-egy találat esetén valamivel komolyabban apasztotta a Xenók életerősávját, valamint spéci támadása egyensúlyozta ki a Warrior tökéletességével szemben, ahogy egy jóval nagyobb területre ható energiafegyver sorozatot volt képes bevetni, segítségével azonnali menekülő utat nyerve az ellenfelek halálos karmai és marásai közül, de persze ezekkel nem ártott csínján bánni, mert minden karakter esetében az életerősávból kellett fizetni érte.
Dutch Shaefer esetében a leglomhább szereplőt vehettünk irányítás alá, aki ugrásra is képtelen volt, helyette egy rohamtámadást volt képes indítani, ahogy az ellenfelek soraiba vetette magát, miközben a szó szerint acélosított karjaival püfölte gigászi erővel savazásig az idegeneket, ha pedig távolabb akarta tartani őket, akkor a kézre szerelt gépágyúját vethette be pár sorozat erejéig. Ezeknek a lőfegyvereknek közös jellemzőjük volt, hogy a bal alsó sarokban rendelkeztek egy lőszer mércével, ami könnyűszerrel kiapadt pár dörrenést követően, hogy kizárólag vészhelyzetekben tenyereljen a játékos a tüzelés gombra, főleg, hogy csak lassacskán töltött vissza az ismételt bevetésre. Ezt a későbbiekben ellensúlyozta az emberi ellenfelek felbukkanása, akik nem átalkodtak bevetni az Alien univerzum összes ütőképes arzenálját, köztük a tengerészgyalogos gépfegyvert (M41A Pulse Rifle), minigunt (M56 Smartgun), lángszórót (M240 Incinerator Unit), és persze gránátot az M40 HEDP formájában, melyek mindegyike a ragadozók elveszejtett lándzsájához hasonlóan voltak felkapkodhatóak, hogy egyetlen tár erejéig akcióba lendüljünk a társaságukban.
Mert bizony szükség is volt minden egyes bevethető pusztító eszközre, már a legelső pályán is tömegesen rajzottak a Xenomorphok közbakái, hogy vérét vegyék a játékos karakterének, majd apránként felbukkantak erősebb fajtáik is, minden pálya végére boss harcot is tartogatva, először a Xenók vértezettebb fajtáiból, akik később már a pályák ellenfeleiként, majd boss kísérőkként tértek vissza. Kellő kitartással, ügyességgel és zsetonnal a zsebben, a Xenomorph királynővel, valamint egy örökösen láthatatlanná váló rebellis ragadozóval is összeakaszthattuk kiborg karjainkat - utóbbi jelentve a legádázabb ellenfelet, ahol a három játékos könnyűszerrel elvérezhetett, hogy sose érjenek a kaland végére -, végső ellenfélként pedig a kissé csalódást keltő Bush tábornokot és elvetemült seregét szolgáltatva, ám az igazi gépnyúzók felfedezhették a boss harc meglepő fordulatát, amikor a kegyelemdöfést kívánták volna bevinni a tábornok számára, mert azt rögvest elorozta előlük a korábbi összecsapást túlélő alien királynő, aki a boss hátán boss koncepcióban tért vissza bosszút állni a felperzselt tojásaiért. A veszedelmes mozdulataival, támadásaival és magához rendelt könyörtelen csatlósaival, egy méltó lezárást nyert a pályatervezés, ellentétben a történet befejezésével, amikor lelepleződött, hogy döbbenetes módon, ismételten a Weyland-Yutani állt mindennek a hátterében. Ettől sokkalta frappánsabb lezárást szolgáltatott az utolsó párbeszéd, ahogy a Yautják sejtelmesen válaszoltak Shaeferéknek, amikor feltették nekik a kérdést, hogy miért is jöttek a segítségükre.
És lettek is további találkozások, de már a Rebellion fejlesztőcsapatának kezei közül kerülve ki a kiváló Aliens vs. Predator, a Fox és a Sierra terjesztésében nem engedve további teret ennek a történetnek és karaktereinek, ahogy a belsőnézetes akció műfajába átevezve alkották meg a maga modern nemében a legjobbnak tekinthető AvP játékot. Sajnálatos módon az Alien vs. Predator nem nyert átiratot egyetlen konzolra sem, mert az eredetileg betervezett, a SEGA Mega Drive 32X hardveres bővítményére szánt portot is elkaszálták, hogy a mai napig kizárólag a CPS 2 kabineteken érthető el, és pontosan ezért rágják a rajongók hosszú évek óta a Capcom fülét egy remasterelt multiplatform megjelenésért esdekelve, aminek valljuk be, nem sok esélye van, ha az elmúlt évek retro hullámában nem született meg, miközben temérdek más játékukat kiadták a frissebb konzolokra.
Evégett kizárólag emulátorokon és a különféle TV-re csatlakoztatható gamestick kiadásokban érhető el, ha valaki igazán próbára szeretné tenni az ügyességét (és türelmét), ez márpedig nagyon erősen ajánlott, ha valaki nem kívánná kihagyni a játéktörténelem egyik legjobb arcade beat ’em up kalandját, aminek káprázatos grafikájával és kiváló játékmenetével, a Capcom egy csodát szállított le annak idején az Alien és Predator képregények, valamint filmek kedvelői számára.
Műfaj: oldalnézetes akció, beat 'em up
Megjelenés: 1994. (arcade kabinet)
Fejlesztő: Capcom
Kiadó: Capcom
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése