Sid Meier játékai mindig is tartalmaztak valami újat, valami egyedit esetleg forradalmit és ez így volt anno az első Civilization megjelenésével is, mely az évtizedek alatt a legkomolyabb körökre osztott stratégiai játék sorozattá nőtte ki magát, miközben sorban hullottak ki mellőle vetélytársai. Pofon egyszerű, ám annál nehezebben megoldható dolognak köszönheti ezt: a remekül megkomponált játékmenet kiváló, részletekbe menő civilizációépítgetési élményt képes nyújtani. És ki ne szeretne építgetni, főleg világbirodalmat?
A jelenlegi epizód kizárólag konzolokra látogatott el és ennek megfelelően egy egyszerűbb verziót vehetünk kézbe.
A térképek kisebbek (jelentősen), a gazdasági és katonai menedzsment egyszerűbb (lényegesen), ezekből következően az egy térképen töltött játékidő is csökken (a kezdetekben, amire kiismerjük 5-6 órát elleszünk, majd később 2-3 órára redukálódik játékidőnk), de kaptunk egy a kontrollerre kiválóan alkalmazott irányítási rendszert. A szankciók végett sokaknak lefele görbülhet a szája, de már itt az elején leszögezném, hogy erre a legcsekélyebb indok sincs, és mindjárt megnézzük, hogy miért is.
A játék rettenetesen jópofa rajzfilmes grafikával rendelkezik, elnagyolt karakterekkel és városokkal, valamint karikatúrába hajazó segédekkel. Az egész egy olyan mesés bájjal rendelkezik, hogy látványa pillanatok alatt magába szippantja még a legfanatikusabb realizmushoz ragaszkodó stratégia rajongókat is, és minderre még jó néhány lapáttal tesz az a dallomos és kiválóan eltalált zenei aláfestés és hangeffektek. Kicsit beljebb tekintve pedig olyan tartalomra lelhetünk, mely órák százaira képes addiktív játékot biztosítani.
Adva van számunkra 16 náció, akik mind rendelkeznek egy vagy több történelmi speciális egységgel, melyek bizonyos korszakokra vannak osztva, így csak azok elérésével tudjuk alkalmazni ezeket az előnyöket. Azért is említem, hogy történelmi, mivel ezek valóban létező katonai egységek (vagy voltak), így azok előbukkanása is az adott nép történelméhez van rendelve. Példának kedvéért a görögök csupán az ókorban voltak nagyhatalomnak nevezhetőek, így ők csupán ókori speciális egységekkel (pl. hopliták) rendelkeznek, melyek a játék kezdetekor jelenthetnek kiugrási lehetőséget, míg az USA a történelem mezsgyéjén egy friss nemzetnek mondható, így nekik a modern korban jelennek meg speciális egységeik (pl. Sherman Tank). Vannak olyanok, mint japán, akik szinte minden korszakban rendelkeztek valami egyedi harcászati egységgel (pl. szamuráj, Ashigaru lándzsás, Zero vadászgép). Ezeken a bónusz egységeken felül továbbá minden nép rendelkezik egy speciális képességgel is, mint a Rómaiak az olcsóbban építhető úthálózatukkal, mely seregmozgatáskor jelentenek komoly előnyt, de kaphatunk akár olyan államformát kezdésnek, amivel a többiek nem rendelkeznek, maradva a rómaiaknál a köztársaság, de ugyanígy tehetünk szert egy találmányra akár. Ezek szintén az ókor, középkor, újkor és modernkor időszakaira bontva aktiválódnak, megadva ezzel minden egyes nemzet stratégiai jelentőségét és ebből következik, hogy mindenki a maga játékstílusához mérten fog preferálni egy nációt.
A játékot elindítva egy véletlenszerűen generált térképen találjuk magunkat, ahol kiválasztjuk a számunkra szimpatikus helyet fővárosunk megalapítására. Érdemes odafigyelni a szükséges alapvető dolgok meglétére, a mezőkről élelmiszert gyűjthetünk, ami a populációnövekedéshez kell, az erdőkből, hegyekből nyersanyagot, ami az építkezéshez és a tengereken pedig kutató pontokat vagy pedig aranyat szerezhetünk. Ez utóbbi esetében el kell döntenünk, hogy városunkat melyik termelésére kívánjuk állítani, mivel az építkezést (kutatás esetén könyvtár és egyetem, arany esetében pedig piactér, bank, kereskedelmi állomás) ennek megfelelően kell majd folytatnunk. Már ebben a kezdeti momentumban fel fogjuk ismerni, hogy egy város megléte, mekkora hiányokat vonna maga után, így a későbbiekben telepesek képzésével alapíthatunk újabb városokat, vagy a katonaság segítségével foglalhatjuk el a meglévő más nemzetekét.
Az első alapkő letételnél még semmivel nem rendelkezünk, nekünk kell minden egyes épületet, egységet felhúznunk, kiképeznünk egy alaposan megfontolt stratégia alapján, hisz a későbbiekben egy-egy elvesztegetett körnek nagy kárát láthatjuk, és ez kiváltképp igaz a kezdetekre, az i.e. 4000–ben induló alapításra, mivel a körök ekkor még 100 éveket pörgetnek az időben, majd később lassulva 10 éveket emészt fel, amíg a modern kor leértével már csak egy évet jelent egy kör.
Első városunkat mindenképp érdemes a tudomány oltárának szentelnünk, hisz csak a kutatópontok révén tudunk majd új technológiákat kifejleszteni tanácsadónk segítségével. A találmányok egy jól átlátható fastruktúrába vannak szerveződbe és ebből következőleg nem nyithatjuk meg találomra a fejlesztéseket, hanem szép sorjában kell haladnunk a primitívtől a nívósabb kutatásokig. Az épületek két csoportra oszlanak, vannak a kutatások révén megszerzett általánosak, amikkel mind valami pozitív hatást fejthetünk ki városunkra (templom – kultúranövelő, könyvtár – kutatópont növelő, barakk – veterán egységeket képez, fal – védelmet biztosít, gyár – növeli a produktivitást stb.) és vannak a csodák, amik mind rendelkeznek egy speciális tulajdonsággal, amellett, hogy az egyik győzelmi lehetőség feltételei. A játék során véletlenszerűen felbukkannak híres történelmi alakok, akik révén komoly előnyökre tehetünk szert, példának kedvéért Thomas Edison a tudománypontjainkat növelheti meg alaposan, George Stephenson a városunk produktivitását növeli meg míg Lao Tzu humanitárius a populációnkat duzzasztja fel, vagy Agamemnon segítségével kiképzett egységeink mindjárt egy speciális képességgel indulhatnak harcba, de vannak kultúrpont növelő karakterek is, összesen 46 híres személyiség áll majd rendelkezésünkre, hogy eldöntsük élünk e a képességeikkel és letelepítjük őket az általunk kiválasztott városban, vagy azonnal felhasználva őket felgyorsítunk egy kutatást, növeljük lakosságunkat, esetleg pénzt szerzünk az illetőtől.
Katonai egységeinket szintén az egyszerű, szinte kőkorszaki eszközökkel rendelkezőktől fejleszthetjük fel a modern hadviselésig, harcosokból légiókká, lovasokból tankokká, persze ezt a megfelelő idővonalon számos átmenettel. Egységeink a harcok során fejlődnek, támadó értékük növekedése mellett három speciális tulajdonságot is aggathatunk rájuk, mint a Blitz, ami a csaták során támadó lépést növel, az Infiltration, ami a városi ostrom esetén növeli a támadó értéket, a March segítségével további egy mezőnyi lépést kapunk az adott egységre, vagy a Medic–kel önállóan gyógyulnak az egységek, de városi védelemre is szakosíthatjuk őket, vagy hazai területen vívandó csatákra.
Hogy civilizációnkat a legnagyobbá tegyük, a játék megnyeréséhez négyféle lehetőségünk van. A legegyszerűbb módja a Domination, itt csak a hadseregre kell koncentrálnunk és az azt támogató gazdaságra. Ennek feltétele az összes rivális civilizáció fővárosának elfoglalása. A gazdasági győzelemhez már komolyabb stratégiát kell kialakítanunk, hisz a kutatásokra mindig szükség van, de emellett az aranytermelésre kell összpontosítanunk és a hadsereget sem hagyhatjuk el, hisz meg kell védenünk virágzó városainkat. Feltétele a 20.000 arany felhalmozása kincstárunkban és a World Bank csodamegépítése. A kulturális győzelemhez el kell érnünk, hogy összességében 20 híres emberrel és csoda építménnyel rendelkezzünk, melyek arányát mi magunk választhatjuk meg, de mind ezek mellett fel kell építenünk az ENSZ székházat is. A tudományos győzelem feltétele már egyszerűbb ennél, addig kell kutatgatnunk és fejleszteni a találmányainkat, mígnem eljutunk az űrtechnológia szintjére és a városainkba megépített hajóelemeket fellőve az éterbe, ott összeszerelni egy űrhajót és azt útnak indítani azt az Alpha Centauri –ba.
A dominancia kivételével minden egyes győzelemnek, csak ha közelébe is férkőzünk, akkor azt azonnal megszimatolja minden náció és készüljünk fel rá, hogy minden korábbi békeszerződést felrúgva, együttesen esnek nekünk, amikor is több körön keresztül védenünk kell városainkat, hogy utolsó csodánk felépüljön, vagy pedig űrhajónk eljusson célállomásához. Fontos szerepe lesz a játék során diplomáciai döntéseinknek. A többi nációval teremthetünk békés, harmonikus kapcsolatot és kereskedhetünk velük karavánokkal vagy technológiával, de szövetségeseinktől lényeges információkat tudhatunk meg riválisainkról. Egyet viszont soha nem árt szem előtt tartanunk: amint kicsit is úgy érzik, hogy fölénk kerekedtek, el kezdik küldözgetni zsaroló leveleiket, melyekben pénzt vagy technológiát követelnek a béke fejében. Ilyenkor elkezdhetünk alkudozni, de ez nem járhat mindig sikerrel és számoljunk azzal, hogy amit nem adtunk oda nekik, azt el fogják venni erővel.
Nem szabad elfeledkeznünk a stratégiánkhoz legközelebb álló államforma megválasztásáról is. Rendelkezésünkre a despotizmus, monarchia, köztársaság, demokrácia, kommunizmus, feudalizmus, de lehetünk vallási alapokra berendezkedő állam is. Mindegyik rendelkezik a maga pozitív és negatív tulajdonságaival. Amíg a kommunizmusban 50%-kal magasabb a városaink produktivitása, viszont csökkenti kultúra pontjainkat, addig a demokrácia 50%-os bónuszt ad a kereskedelmi bevételekre, de nem indíthatunk háborút senki ellen. Stratégiánkat többféle színezettel láthatjuk el, és ahogy több módon győzedelmeskedhetünk, számos eszköz variálásával érhetjük el azt. A kombinációk száma végtelen és mindig akad egy olyan lépés az ellenfél részéről, melyre nem számítottunk, mindig képes a legbiztosabbnak hitt elképzelésünket is romokba dönteni, ha nem vagyunk kellő figyelemmel a lépéseinkre.
Ez a játék tökéletesen megfontolt stratégiát és cselekedetet követel meg és állandóan készen kell álljunk terveink módosítására, hogy reagálni tudjunk a gép akciójára. Nem elhanyagolandó, hogy Xbox Live–on keresztül humán játékosokkal is felvehetjük a harcot, ahol egy-egy térkép megnyerése rettenetesen hosszú időbe is elnyúlhat, de képesek leszünk azt is akár végigülni, mert a Civilization Revolution játékmenete annyira tökéletesre csiszoltan összehangolt, hogy nagyon erős addiktív vonásokkal rendelkezik. Egy-egy megkezdett 3-4 órás térképet képes lesz a játékos egy ültő helyében végigjátszani, mert mindig benne lesz a mozgató erő, hogy csak még egy kört hadd nyomjon le, csak megnézi, hogy mit lép a gép, csak kíváncsi, hogy az az épület milyen hatással lesz és mi érhető el általa, csak kipróbálja azt az új egységet, csak még azt az egy technológiát megszerzi…és ez így megy addig míg véget nem ér a játék, sőt a századik megkezdett térképre is érvényes, hogy egyszerűen lehetetlen a játék mellől felállni.
A rengeteg variáció és lehetőség mellett egyet demonstrálni kívánok, hogy mindenki előtt tisztán látszódjon egy térkép játékmenetének alakulása. Kiválasztjuk a németeket nációnknak (később megmondom miért) és úgy döntünk, hogy dominanciával szeretnénk azt megnyerni, de mivel nehéz fokozatra állítottuk a gép ellenfeleket, így megfontolt stratégiára lesz szükségünk. A kezdetben seregképzésre állunk rá, hisz még épületeink sincsenek, mivel alacsony populációnk miatt nem rendelkezünk kutatópontokkal és így nem rendelkezünk technológiával. Első csapatunkkal megkezdjük a barbár hordák likvidálását az aranybónuszokért, amik a későbbiekben építkezésgyorsításnál komoly hasznot jelentenek majd, és ne feledkezzünk el csapataink edzettségéről sem. Majd mikor elértük, hogy három alakulattal rendelkezünk, egyesítjük azokat egy sereggé, mellyel az ekkorra már megismert egyik gyengébb szomszédunk városának esünk és elfoglaljuk azt. Erre ő békét fog ajánlani a továbbiakban, amit elfogadunk, és igyekszünk fenntartani, mivel a városfoglalással évszázadokat nyertünk.
Ezek után teljes mértékben leállunk a seregfejlesztéssel, még csak védelemre sincs szükségünk és magunkra vesszük a gyenge, meghunyászkodó birodalom szerepét és minden erőnket a kutatásokra és építésekre fordítjuk. Erre fel fognak figyelni szomszédjaink és a béke feltételeként elkezdenek követelőzni velünk szemben és mivel tudomány szempontjából fejlettek vagyunk, ezért technológiát kérnek majd, amit mi szíves örömest kiadunk nekik, mert eggyel mindig, de akár több lépéssel is előrébb fogunk járni, főleg, hogy ekkorra már megalapítottuk harmadik városunkat is nagy nehézségek árán, mivel a térkép területe a növekvő birodalmak végett egyre fogyatkozóban van. Fontos a kultúrpontok magasan tartása, hisz lakosaink ettől érezhetik jól (civilizáltnak) magukat és így gyorsabban emelkedik populációjuk. De mivel nehéz szinten játszunk, a riválisok megfontolt stratégiájuk révén gyorsabb fejlődésre képesek, és populációjuk emelkedésével, egyre több mezőt olvasztanak be birodalmukba. Ez a békés terjeszkedés lehetősége, ami ránk nézve komoly elnyomást fog jelenteni, de nem baj, tegyük ezt is zsebre, mert eljön még a mi időnk.
Évezredekig játsszuk szépen a törékeny nemzet szerepét, mígnem a tankok kifejlesztéséhez nem érünk, és ezért kellettek nekünk a németek a maguk Panzer tankjaikkal. Sebtiben elkezdünk hadosztályokat gyártani, ekkor már sietnünk kell, és nem árt pénzmaggal gyorsítani a gyártásokat. Három, négy sereg meglétével áthúzzuk őket a területi határvonalra (komoly előnyt jelent egy Warleader letelepítése a városunkba, ahol gyártunk, mert képességeket ad a tankjainknak, amiket direktbe városi ostromra specializálunk), majd hirtelen Blitzkrieget indítunk a leggyengébb ellenfelünk ellen, időt nem hagyva neki a felkészülésre sorban ostromoljuk városait, míg hátra maradt településeink ontják a tankokat. A technológiai előnynek köszönhetően sorra gyűrjük magunk alá birodalmát és gazdaságát állítjuk át hadjáratunk finanszírozására.
Határozott előrenyomulással és jól megszervezett utánpótlással sorra foglaljuk a városokat és az egyre gyengülő ellenfélnek már ideje sincs a felkészülésre, csak általában az utolsó elszigetelten élő birodalomnak, ami a hosszas békének köszönhetően megerősödött, de az elfoglalt városok révén hosszas ostrom után megdöntjük az ő hatalmát is és az elnyomott nemzet naggyá válva elégtételt vehet történelmi megaláztatásaiért. Szinte minden játékban más és más élményekre fogunk szert tenni, mivel azok a lehetőségek sokasága végett soha nem fognak ismétlődni, mindig más döntésekre és megoldásokra leszünk szorítva, éppen ezért is köszönheti a Civilization a szinte végtelen újrajátszhatóságát, amellett, hogy megtalálhatóak olyan térképek is a játékban, melyekhez már bizonyos körülményeket teremtettek a designerek.
A Civilization Revolutionnel a stratégiai játékok kedvelői óvatosan bánjanak, mert e mesterien megkomponált mű nagyon komoly addiktív tartalommal bír. Akiktől pedig távol állna ez a műfaj, tegyenek vele egy próbát, mert az esetek jelentős többségében őket is beszippantja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése