A nyolcvanas években komoly sikernek örvendett a Péntek 13 című horror filmsorozat, amit az 1980-as első rész alapozott meg, majd a folytatásokkal sikerült ezt fokozni, egészen addig, amíg az elcsépelt széria minősége erősen megzuhant, már csak megnevettetve még a gyengébb idegzetűeket is a borzongás helyett. 1985-ben elég komoly merészségről tett tanúbizonyságot a film alapján elkészíteni egy játékot, amikor a videojátékok között még nem igazán létezett a horror, mint műfaj.
Nevezhetjük első mérföldkőnek is megjelenését, lefektetve ezzel az igencsak ingatag alapokat, de mégis felmérve egy keresleti igényt, hogy a későbbiekben komolyabban is kibontakozhasson ez az irányzat is.
A Friday the 13th: The Computer Game, egy pofon egyszerű és igen rövid játékmenetre épülő túlélő horror játék volt - akkoriban még nem jelölve eme titulussal -, aminek keretein belül a hoki álarcos gyilkosra, Jasonre kellett vadásznunk, miközben ő társainkat tette el láb alól.
A Friday the 13th: The Computer Game, egy pofon egyszerű és igen rövid játékmenetre épülő túlélő horror játék volt - akkoriban még nem jelölve eme titulussal -, aminek keretein belül a hoki álarcos gyilkosra, Jasonre kellett vadásznunk, miközben ő társainkat tette el láb alól.
A kis kiránduló csapat tagjaként fordulunk meg azon a pár helyszínen, amiket a játék felsorakoztatott a még akkoriban is egyszerűnek számító grafikájával. A centrumban egy templom volt található, majd a képernyőről a négy irány valamelyikébe haladva eljuthattunk a temetőbe, szántóföldre, kunyhóba, erdőbe, persze mindezt még scrollozás nélkül, hirtelen képváltásokkal. Az épületek mind bejárhatóak voltak, sőt ajánlott volt ezt tenni, hisz a felderítéssel különféle fegyverekre tehettünk szert, hogy a későbbiekben halálos ellenségünk ellen fordítsuk azokat a győzelem érdekében.
Tehát adva volt egy kicsiny csoport, ami elszórtan fel-alá téblábolt a pályák különböző részein. A csavar ott volt, hogy Jason képes volt álcázni magát, így lehetősége nyílt a kirándulók közé beépülni, éppen ezért a felvett fegyverekkel minden egyes tagot meg kellett ütlegelnünk, mert sorozatgyilkosunk csak ebben az esetben vetette le magáról álcáját, de vigyáznunk kellett, hogy azért mértékkel bántalmazzuk barátainkat, különben belehalhattak a sérülésekbe.
Az idő előrehaladtával Jason elkapott egy-egy kirándulót, amikor is a főmenüben szintén hallható sikoly harsant fel, felváltva a 8 bites orgona muzsikát, ami remek hangulatot szolgáltatott a játék alá. Egy játszma akkor ért véget, ha elkaptuk a halhatatlan gyilkost, vagy ellenkezőleg, ő kapott el kellő számú kirándulót, előbbi esetén a záróképen felbukkant a választott karakterünk, annak a játék elején is látható jellemzése, az életben maradt társaink után járó pontszám, és az egyetlen mondatosra szabott "Jason meghalt... De mennyi ideig?" lezárás.
Az idő előrehaladtával Jason elkapott egy-egy kirándulót, amikor is a főmenüben szintén hallható sikoly harsant fel, felváltva a 8 bites orgona muzsikát, ami remek hangulatot szolgáltatott a játék alá. Egy játszma akkor ért véget, ha elkaptuk a halhatatlan gyilkost, vagy ellenkezőleg, ő kapott el kellő számú kirándulót, előbbi esetén a záróképen felbukkant a választott karakterünk, annak a játék elején is látható jellemzése, az életben maradt társaink után járó pontszám, és az egyetlen mondatosra szabott "Jason meghalt... De mennyi ideig?" lezárás.
Annak ellenére, hogy a játék el volt bagatellizálva, tartalmatlan és igen rövid volt (15 perc), remek instant szórakozást volt képes nyújtani, köszönhetően az akkoriban közkedvelt filmnek, a gyilkos váratlan lecsapásának, valamint, hogy mégis egy új árnyalatot jelentett a játékok között.
Műfaj: túlélő horror
Megjelenés: 1985 (Commodore 64, ZX Spectrum, Amstrad CPC)
Fejlesztő: Domark
Kiadó: Domark
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése