Polgárok háborúja - North and South

A North and South egy pofon egyszerű táblás játékmenettel rendelkezett, egy kis akcióval megfűszerezve, mégis hatalmas élmény keretében vezette be a játékost az amerikai polgárháború környezetébe, ahol akár a történelmen változtatva hozhattuk győzelemre a déli konföderációs haderőket.

A játék megszületését Stéphane Baudetnek köszönhetjük, még ha nem is egyedül dolgozott rajta, mert az eredetileg egy belga képregényen alapuló, az Infogramesnél félbehagyott fejlesztésű kalandjátékot ő kaparta elő a döglött projektek kupaca alól, hogy egyéb játékelemekkel felrázva hozza végre tető alá. Első meglátása volt, hogy a kaland műfajtól eltávolodva, többet is ki lehetne hozni a témából, így a Risk társasjáték alapjait dolgozva a játékba, egy stratégiai alkotássá változott a North and South, meghintve ezt az időközönként felbukkanó akció-platform részekkel és a valós időben zajló ütközetekkel. A végeredmény Franciaországon belül lényegében ismeretlen maradt, világszinten viszont óriási sikereket ért el, ezzel a játékkal jelenve meg az Infogrames az amerikai piacon és törve be Japánba a még sikeresebb NES porttal, az akkor pénzügyi válsággal küzdő kiadót kirángatva a csávából.

A Riskhez hasonlatos táblát kaptunk a kezdő képernyőn, egy elnagyolt USA térkép nyújtva színteret a megfontoltságot követelő lépéseknek, főképp a feltüntetett államok székhelyeiként szolgáló erődítmények elfoglalásában. A két játékos miután kiválasztotta a számára szimpatikus oldal egyikét - vagy amelyik maradt neki -, ezen a térképen találták szemben magukat, kék uniós, illetve a szürke konföderációs egyenruhában. Kiválasztva egyik egységünket, azonnal láthatóvá vált, hogy mely mezőkre léphetünk át, minél közelebb jutva ellenfelünk városaihoz és a seregeihez, hogy bekebelezzük azokat, ezzel ki is merítve a játék célját.

A térképen szerepelt egy vasútvonal is, amin minden körben elhaladt egy vagon pénzszállítmány, ha sikeresen beérkezett a célba, három pénzeszsákkal lettünk gazdagabbak, két sikeres kör után, azaz hat zsákért, pedig egy új egységet kaphattunk. Persze ha ellenfelünk nem szólt közbe, mert ha egy kis taktikai színt akartunk vinni a játékba, akkor lehetőség nyílt arra, hogy csapatainkat a sínek mentén mozgatva megtámadjuk a vonatot. Ekkor egy oldalra scrollozós akció részen belül kellett a mozdonyig átverekednünk magunkat az irányunkba sereglő ellenfeleket leverve, hogy megkaparintsuk a szállítmányt, az erődítmények elfoglalása esetén, szintén egy ilyen késelős mini játék szolgált arra, hogy összemérjük erőnket az ilyenkor gép által irányított védelemmel.

Külön kis érdekesség a térképen mozgó esőfelhő, melybe ha csapatunk belekeveredett, akkor egy kör erejéig kimaradt a mozgatásból, de voltak random események is, mint például a nyugatról tomahawkját elhajító indián, vagy a dél-nyugati mexikói, aki dinamitot hajigált. Mindkettő esetében véletlenszerűen céloztak be egy államot és az ott állomásozó csapatokat semmisítették meg.

A játék legérdekesebb része mégis a csata volt, amikor a két ellenséges sereg összeakasztotta bajszát, egy rövid ágyúdörrenéses animáció lejátszásával kezdődve a vérontás. Mindkét játékos seregei felsorakoztak a képernyő bal illetve jobb oldalán, mindenkinek rendelkezésére állt hat gyalogos, három lovas és egy ágyús egység (összevont csapatok esetén több is). A csatározás szórakoztató jellege az igen nehézkes és lagos (azaz későn érzékelte a program a joystick mozgatását) irányításban mutatkozott meg, hosszú perceket is el lehetett tölteni egymás kerülgetésével és a másik tőrbe csalásával, főleg amikor már embereink megfogyatkoztak. A gyalogosokkal bármely irányba mozoghattunk és lőtávolságba kerülve, sorozatos pufogtatásba kezdhettünk, míg a lovasok, ha rohamra indultak, még nehezebben voltak terelhetőek oldalirányba, pedig az eredményességhez neki kellett vezetni őket az ellenséges osztagoknak. Az ágyú egy külön ballisztikai mérővel rendelkezett, melyen a távolságot mérhettük be, a megfelelő pillanatban lenyomva a tűzgombot.

A North and South a maga idejében egy remek stratégiai és akció szórakozást volt képes nyújtani, mely egyszerűsége ellenére képes volt több tíz órára lebilincselni a játékost a képernyő elé. A Commodore 64 felhozatalban egy igen komoly színfoltot jelentett a kiemelkedő élménynek, a szép grafikájának és hangeffektjeinek köszönhetően, melyet az Amiga átiratban fejlesztettek tökélyre és sokkal mutatósabb volt a többi 8 bites verzióhoz képest. Itt a csatában harcoló katonák is színessé váltak a fekete figurák helyett, úgy, mint a NES verzióban, csak utóbbiban komolytalanabb, gyermeki grafikai ábrázolásba öltöztették a játékot.

Műfaj: körökre osztott és valósidejű stratégia, oldalnézetes akció

Megjelenés: 1989. (NES, Commodore 64, Amiga, Atari ST, ZX Spectrum, Amstrad CPC, DOS, MSX)

Fejlesztő: Infogrames

Kiadó: Infogrames 

Zerko