Sokak kedvenc majma, az 1981-ben napvilágot látó Donkey Kong volt az első olyan játék, mely esetében a történet született meg hamarabb, és azt nem utólagosan húzták rá. A mára nagyon egyszerűnek számító sztorihoz olyan alkotások szolgáltattak inspirációt, mint a Szépség és a szörnyeteg, a Popeye, de leginkább a King Kongra lehet ráismerni személyében.
Ezt a kis történetet egyszerű animációk mesélték el a játékos számára, ahogy Donkey Kong elrabolja, majd a pálya legmagasabb pontjára hurcolja el az eredetileg Jumpman névre keresztelt főhős szerelmét.
A pályák mindig több szintből álltak, amit létrák és liftek kötöttek össze, és a navigációval, illetve az ugrás lehetőségével kellett a gorilla által eldobált hordókon és az ezekből keletkező tűzgömbökön átverekedni magunkat, hogy a pár ismét egymásra találjon. Ekkor összeölelkeztek és egy szív jelent meg kettőjük között, mely azon nyomban kettétört, amint a majom megjelent és ismét elragadta Jumpman kedvesét, egy újabb kihívás elé állítva a főhőst.
A játék eredeti arcade verziója négy pályát tartalmazott, melyek 25 méterenként növelték a magasságot, mígnem elértük a legutolsó összecsapás színterét, 100 méteren. Az első helyszínen hét emeletet kellett megtenni a létrákon, miközben a Donkey Kong által lehajigált hordókat és az azokból keletkező tűzlabdákat kerülgettük. A második szint már nehezebb kihívást produkált hiányzó pályaelemeivel, tűzfészkeivel, a folytonosan mozgó létráival és támadó pitéivel, míg a harmadik pályán a felvonók jelentették a kihívást, a Kong által hajigált tárgyak és tűzgömbök mellett, mígnem az utolsó 100 méteres magasságban nyolc darab elemet kellett eltávolítani a szinteken, hogy Donkey Kong a mélybe zuhanjon.
A játék szereplőiért Shigeru Miyamoto, a Nintendo emblematikussá vált karaktereinek szülőatyja volt a felelős, aki eredetileg a Space Panic-hoz hasonlóan nem tervezett ugrási manővert a játékba, ám így túlságosan is szoros hasonlóság mutatkozott volna a szintén több szinten zajló idegenlény püffölős játékkal, valamint utóbbit a rajongók nem is tekintették igazi platform játéknak evégett.
Maga a cím annak köszönhető, hogy Miyamoto egy kifejező nevet szeretett volna aggatni egyik főszereplőjére, így született meg a „buta majom” elnevezés, melyen az amerikai részleg jót nevetett és azonnal engedélyezték azt. A japánok különösen vonzódnak az egyszerű sorból származó hősök iránt, így született meg Jumpman, a piros overallos, bajszos karakter, asztalos szakmával, aki a végleges Mario nevét annak köszönhette, hogy a Nintendo amerikai leányvállalati vezetőinek nem tetszett a többi karakter névtelensége, így még a kimentésre váró hősnő is elnyerte a Pauline nevet.
Az amerikai részleg még így is ferde szemmel nézett a játékra, ezért csupán tesztjelleggel, két automatát állítottak ki egy-egy bárban, ám a Pong és a Pac-Man sikere megismétlődött és nagyon rövid időn belül megtelt a két gép kasszája, mely egyenes utat engedett a sorozatgyártásnak, majd később a különféle klónoknak, átiratoknak és folytatásoknak.
Műfaj: platform Megjelenés: 1981. (arcade kabinet) később (NES, Atari 500, Atari 7800, Intellivision, C64, ZX Spectrum, MSX, Amstrad CPC)
Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése