A ’90-es évek legendás körökre osztott stratégiája, böngészőben futtatható játék formájában tér vissza, hogy az egykori tábornokok kegyeit visszahódítsa, és az új generációval is megismertesse mire képes egy Királytigris lövegtornya. Helyzetjelentés a zárt béta frontvonaláról.
Mindenki fellélegezhet akit, egy cseppet is érdekel a Panzer General jövője, mivel annak ingyenesen játszható formája az egyik legjobb kezekbe került, a böngészős játékok terén a The Settlers Online-nal már presztízst szerzett Blue Byte gondoskodik afelől, hogy egy élvezetes II. világháborús, körökre osztott stratégia kerüljön ki a kezeik közül. Ám van egy kis bökkenő. Nem a megszokott, a régi részeket jellemző formulát kapjuk, hanem egy teljesen újragondolt változatot.
A játék továbbra is körökre osztott formában zajlik, egy 24 mezőre osztott táblán, melynek közepén egy határvonal húzódik. Mindkét játékos 12 mezővel rendelkezik, melyen mozgathatja egységeit, saját stratégiájának megfelelően, hogy a határvonalra gördülő egységek (3 lehet egymás mellett a 3X4-es felosztás végett) összecsapjanak. Igen ám, de itt jönnek be a kártyák, mellyel alaposan megbolygatták a játék rendszerét, mivel mi magunk, a tábornokok, megszabott parancsnoki pontokkal rendelkezünk, melyet az utasítások kiadására szolgáló kártyákra használunk fel.
Minden kártyának van egy megszabott parancsnoki pontértéke, melyet felemészt tartalékainkból, ez a kezdetekben nullával indul, majd minden használatnál egy ponttal emelkedik a parancs kiadásának értéke. A lapok között olyan parancsokat találunk, mint az egyszerű utasítások (egy lépést vagy támadást enged), légibombázás, csak gyalogosainkra vonatkozó támadási lehetőség, csak a szárnyak támadjanak, minden egység indítson támadást, parancsnoki pontjaink újratöltése X egységgel, ellenfél blokkolása 1 körre, összetettebb műveletet engedélyező és a többi hasonló, melyek között akad szép számmal olyan lap, melyeket nem igen fogunk használatba venni azok feleslegessége végett. Ezekből egyszerre négy lehet a markunkban, majd amint lapjaink elfogynak a talonból, vagy csupán értéktelenek vannak kezünkben, 1 parancsnoki pont fejében újrakeverhetjük paklinkat.
A játékot két féleképpen nyerhetjük meg. Vagy elfogyasztjuk ellenfelünk parancsnoki pontjait, vagy pedig megsemmisítjük ellenfelünk összes harci egységét. Előbbit megtehetjük a türelem stratégiájával is, azaz erős defenzívába vonulunk és kivárjuk, míg ellenfelünk ellövi az összes lépését miközben mi spórolunk pontjainkkal, vagy pedig áttörjük védelmi vonalát és a parancsnoki bunkert kezdjük ostromolni, ami azonnal emészteni kezdi ellenfelünk pontjait, a támadóértéknek megfelelően.
A játék két elhatárolódó területre oszlik, ami nem csak, ellenfelünkben mutatkozik meg, hanem lehetőségeinkben is. A kampány módban, a gépi ellenfelek ellen vesszük fel a kesztyűt amerikai vagy német oldalon, tetszés szerint, és sorra hódítva meg a térképeket, tapasztalati pontokra teszünk szert, melyek a szintlépésekhez szükségesek, ugyanis számos dolog a játékban, csak a megfelelő szint elérésével oldható fel. A szintlépéskor megszerzett skill pontokat, a szerény lehetőségekből kreált tábornokunk képességei közt oszthatjuk szét, ahol olyan tulajdonságokra bukkanhatunk, mint a magasabb parancsnoki pontszám, a piacra dobott termékeinkhez nélkülözhetetlen matrica utántöltés növelése, vagy az üzemanyag utántöltés gyorsítása. Ez utóbbi azért lényeges, mert megszabott értékű üzemanyaggal rendelkezünk, ami minden egyes csata elengedhetetlen kelléke, mivel ennek fejében választhatunk térképet, vagy játszhatunk más játékosok ellen. Energiahordozónk bizonyos idő elteltével automatikusan töltődik, vásárolhatunk a shopban, vagy szintlépéskor csurig töltődik a tartály.
Ha már shop, akkor térjünk rá, hogy a mikrotranzakció egyelőre nincs kidolgozva a játékban, így az elpusztított egységek és győzelmek után kiosztott pénzből, illetve presztízs pontjainkból vásárolhatunk kampánytérképeket és új egységeket, mely utóbbiak sajnos zsákbamacska módon szerezhetőek meg csupán, ugyanis 3 különféle csomagból vásárolhatunk, melyek mindegyike különböző értékű egységeket rejtenek, majd ennek megvételével derül csak ki, hogy valójában mire is sikerült szert tennünk. Az egységek fontossága nem csak a harci értékükben mutatkozik meg, hanem a megfelelő szint elérésével, magunk állíthatjuk össze harcosainkat, melyek némelyikéhez külön kártya tartozik, ami bekerül a játék során paklinkba. Szintünk előrehaladtával egyre több és erősebb egységet sorakoztathatunk fel a térképen, csak sajnálatos módon ezeket kizárólag a kampányon belül használhatjuk, csak úgy, mint feltuningolt tábornokunkat.
És itt jön el a játék potenciális része, a humán ellenfél ellen vívott ütközetek, ahol valóban megmérettethetjük stratégiai jártasságunkat. Feltéve, ha elég türelmesek vagyunk, ugyanis a matchmaking katasztrofálisan működik, mivel több alkalommal 20 perc elteltével sem sikerült partit összehozni, pár alkalommal elegendő volt 4-5 perc is, és csupán egyszer fordult elő, hogy azonnal ellenfelet adott (nyilván valaki már várt helyettem eleget), ám ekkor a rendszer bebugosodott és lefagyott még a töltőképernyő alatt. Apropó töltés, rengeteget képes vacakolni a program ezzel.
A másik hátulütő, hogy csupán a lefixált egységekből választhatunk. Vagy amerikai gyalogosokkal, vagy páncélosokkal vagyunk, vagy német gyalogosokkal vagy páncélosokkal, nincs lehetőség saját sereg felállítására, ami akkor lenne lehetséges, ha a meccsgenerátor a játékosok szintje alapján sorsolna, ám ez nem így van, még jelen esetben sem. Ennek szerepe nem csak a stratégiai lehetőségek bővítésében rejlene, hanem többször akadt olyan, hogy az amerikai gyalogosaim, német páncélosokkal akadtak össze, aminek az a hátulütője, hogy a felsorakoztatott egységek ütik egymást, csak nagy véráldozatokkal lehetne támadást indítani az ellenfél defenzív értékei végett, nagyon nagy rizikóval, éppen ezért csak álltunk egymással szemben, és próbáltuk kivéreztetni a másikat, azaz lestük mikor fogy el az ellenfél parancsnoki pontja.
Egyszóval ez nagyon kezdetlegesen működik még, a hosszú matchmaking főként a szerver kihaltságának tudható be, ám a maradék probléma a kiforratlanságból ered, mivel jelenleg még csak zárt béta állapotban leledzik a játék, ha kellőképpen átgondolják az egészet, akkor egy kiváló játék születhet belőle, de elengedhetetlennek tartom a saját pakli összeállítását (nem a jelenlegi egységhez hozzárendelt lapok módján), valamint, hogy a multiban lehetőség nyíljon saját sereg felállítására. Viszont e nélkül is élhetne már azon opció, hogy a csaták megkezdésével, mi magunk állítsuk fel nyitó alakulatunkat, de e helyett a gép automatikusan rendezkedik helyettünk.
Élmény szempontjából kissé felemás képet mutat, de ez ismételten a kiforratlanságra vezethető vissza és sajnos, ahogy látom, nem kapkodják el a dolgokat. A kampányba belevágva, a tapasztalt játékosok darálni fogják a térképeket, míg át nem kell evezniük a multi szekcióba a további tapasztalati pontokért. Viszont kb. 10 térkép elteltével megnyílnak a komolyabb kihívások, ahol már alapos megfontolást igényel minden lépésünk, élvezetes stratégiázásba csap át, hogy milyen módon építsük fel seregünket, hogy ütőképes legyen, majd azok helyezgetése a térképen (ugyanis az egy vonalban található egységek mind támadásba és védekezésbe csapnak, ha utasítást adunk az elől levő osztagnak, vagy támadás éri azt), számtalan típus lelhető fel az egységek között (gyalogosok, tankelhárítók, páncélosok, jeep, motoros, tüzér, könnyű és nehéz páncélos), melyek mindegyikének megvan az előnye és hátránya, ellenszer más egységre, ugyanakkor megvan az ellenszer rá is, sőt, van amelyik csak védelemre hasznosítható, míg mások csak gyalogost támadhatnak, így nagyon nem mindegy, hogy melyiket éppen hova, melyik ellenséges egységgel szemben állítjuk fel, de még a terepviszonyok is számítanak.
A kártyák és a parancsnoki pontokkal való taktikázás, egy külön ízt visz bele a játékba, ahol továbbra is alapos megfontoltságra kell építenünk, ugyanis egy elhibázott laphasználat, az addigi győzelmünket döntheti romba. Már most temérdek lehetőség kínálkozik mind az egyjátékos kampányban, mind pedig a multi oldalon. Ez utóbbinál egyszerű összecsapáson vehetünk rész, ami remek a gyakorlásra, de ott van mellette a ranglistás csatározás és a survival mód, ahol mindegyikben remekül védték ki az időhúzás lehetőségét, ugyanis körönként csupán 1 perc áll rendelkezésre mindenkinek, majd ennek leteltével minden harmadik másodperc után levon egy parancsnoki pontot.
Prezentáció terén semmi szégyellni valója nincs a játéknak, persze a böngészős játékok szintjén. Kimondottan hangulatos menü van összeszerkesztve, szépen kidolgozott terepasztallal rendelkezik, pofás egységekkel és szép lapokkal, de mindegyiknek inkább a hangulat az erőssége, melyet áraszt magából. A zenei aláfestés zseniális, a megszokott csatára hívó muzsika csendül fel, csak sajnos 15-20 perc elteltével mindenképp lelövi az ember a folytonos ismétlődése végett.
Más a helyzet viszont a hangeffektek terén, amiket elég komolyan vettek, és komponált zenei műként dörrennek el a fegyverek és lövegtornyok, felidézve a klasszikus epizódokat, melynek sajnos egyelőre csupán a nyomában kullog a Panzer General Online. Sajnos nem csak tudásunkon, hanem nagymértékben szerencsénken is múlik, hogy győztesen kerülhetünk-e ki egy csatából, mivel ehhez elengedhetetlenek a jó lapleosztások.
Egyelőre sajnos több a zavaró dolog a játékban, mint amekkora élvezetet képes nyújtani, ám amennyiben a Blu Byte elegendő figyelmet szentel a játékra, és kiforrott, alaposan átgondolt verzióra upgradelődik, párját ritkító körökre osztott stratégia születhet, ám ehhez elengedhetetlen, hogy arra a szűk mezsgyére feltérjenek, ahol minden kellő balansszal rendelkezik. És bizony, ez a mezsgye roppant szűkös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése