Minden film, ami képes sikereket elérni a közönség körében, nem kerülheti el a sorsát és megkapja a maga videojáték verzióját. Ez nincs másként a Fűrész mozisorozat esetében sem, és a hatodik epizód premierjére megérkezett az adaptáció is. Kérdéses, hogy jó ez nekünk, vagy sem, képes-e a Saw bármit is hozzátenni a filmhez, vagy inkább belerondít annak összképébe.
Az biztos, hogy nem kis fába vágta a fejszéjét a Zombie Studios azzal, hogy videojátékba kívánta ültetni a Fűrész filmsorozatot, mivel a vásárló réteg leginkább annak rajongóiból tevődik össze, és mint tudjuk, ennek a rétegnek a legnehezebb megfelelni, márpedig a legendássá vált film, több olyan összetevővel is rendelkezik, amit nem egy könnyedén lehet adaptálni.
Szerencséjükre megkapták a kellő támogatást a film alkotóitól és a történetet ők rakták össze hozzá, hogy csorba még véletlenül se essék a szérián és kellőképpen illeszkedjék a sagaba. Ennek ellenére nem kell túlgondolni az eseményeket, a sztori a leggyengébb epizódot sem képes alulról karcolni, mégis az interaktivitásnak köszönhetően megállja a helyét.
Mivel a debütálást a negyedik rész környékére számították, így egy az első és második rész közé illeszkedő epizóddal lehetünk gazdagabbak, aminek főszereplője Tapp nyomozó lesz akit Jigsaw szerencsésen(?) megmentett a testébe csapódott halálos lövedéktől, ám helyette egy kulcsot rejtett el annak helyébe, hogy ne legyen elegendő a csapdák tucatjain átvergődnie magát, még a többi fogvatartottal is szembe kell néznie.
Mivel a debütálást a negyedik rész környékére számították, így egy az első és második rész közé illeszkedő epizóddal lehetünk gazdagabbak, aminek főszereplője Tapp nyomozó lesz akit Jigsaw szerencsésen(?) megmentett a testébe csapódott halálos lövedéktől, ám helyette egy kulcsot rejtett el annak helyébe, hogy ne legyen elegendő a csapdák tucatjain átvergődnie magát, még a többi fogvatartottal is szembe kell néznie.
A hatodik részhez hasonlóan, hat áldozatot vonultat fel a játék, melyeket nekünk kell kimenekítenünk a halálos csapdák fogságából. Az áldozatok, mind kapcsolódnak valamilyen szinten Tapp életéhez, vagy pedig elhunyt kollégájához, akinek haláláért Jigsaw őt teszi felelőssé elvakult fanatizmusa végett. Sajnos több ponton is érződik a kényszeres erőlködés a történetben, aminek színvonalát csak gyengíti, hogy olyan karakterek és momentumok is belekerültek, ami nem éppen kanonikus az eredeti művel.
A játék középpontjában -nagyon helyes módon-, nem állhat más, mint a fejtörők. Tapp egy elhagyatott épületkomplexumban van fogva tartva, ahonnan csak egyetlen kiút vezet, a filmből megismert veszedelmes csapdák tucatjain kell átverekednie magát, melyek megoldásához, mindig egy-egy fejtörő vagy ügyességi játék vezet. Ezek között a legkülönfélébb dolgokra bukkanhatunk, mint az injekciós tűkkel telepakolt WC-ben, vagy savval teli hordóban való kotorászás a kulcs után, különféle elrejtett kódok felkutatás, összerakása, kulcsok és kulcstárgyak megkeresése, kapcsolótáblák helyes beüzemelése a vezetékek összekötésével, mágneses táblajáték, memóriajáték, kép kirakós, gázelvezető csövek helyes összekötése, fogaskerekek helyes sorrendben való kirakása, vagy éppen utunk megtisztításához kell a felakasztott disznókat eltologatni a helyes sorrendben, melyek kiegészülnek utalásos rejtvényekkel. Mindegyikükről két dolog elmondható, roppant élvezetesek és változatosak, a gyakori időre való teljesítés pedig felnyomja az adrenalint az emberben.
Viszont egy cseppet sem kell ezektől megijedni, mert a kezdeti momentumokban bőven kínál lehetőséget a program arra, hogy beletanuljunk, majd szép fokozatosan emeli a szintet, a szép mennyiséget kellő változatossággal felvonultatva, hogy véletlenül se fulladjanak unalomba, ráadásul a kapcsolótáblák esetében, az újrakezdéseknél, újabb feladványra cserélve a régit. Akik a ’90-es évek kalandjátékain és túlélő horrorjain edződtek, azoknál nagyon be fognak találni a rejtvények, sőt még kevesellni is fogják azok mennyiségét és nehézségét.
Az elhagyatott épületben bóklászva nem lesz egyszerű életünk, mivel nem csak Jigsaw ördögi masináival kell felvennünk a kesztyűt, hanem rögtön ölő, halálos csapdákkal is, mint például az ajtók mögött meglapuló, lassan ereszkedő súly, ami egy shotgunt aktivál, amennyiben nem idejében reagálunk a felbukkanó QTE-re, de eme halálos fegyverre bukkanhatunk egy óvatlan pillanatban is, egy zsineget átszakítva előrehaladtunkban, rögvest eldörren a játékosnál infarktust előidéző durranás. Ez utóbbit képesek vagyunk hatástalanítani is, aminek köszönhetően különféle tárgyakat nyerünk ki, majd az ilyen helyeken bármikor visszaaktiválhatjuk azokat, hogy ellenfeleinkkel végezzünk, mert sajnos azok is vannak, méghozzá nem ki számban, és nekik az a kulcs jelenti a túlélést, ami Tapp nyomozó testébe lett elrejtve.
Kétféleképpen végezhetünk a legalább kéttucatnyi ellenféllel, ami felbukkan a játék során. Vagy taktikusan cselekszünk és az általunk épített csapdákba csaljuk őket, vagy pedig a pályákon fellelhető, többnyire ütő és szúró fegyverek egyikét vesszük kézbe és ezek segédletével végzünk az életünkre törőkkel. Ez utóbbi a játék leggyengébb, nagyon erőltetett elemét képezi, a harcrendszer valami borzalmasan ügyetlen, éppen ezért a legjobb megoldás, ha pusztakézzel szétverjük ellenfelünket (ilyenkor visszaütni sem képesek), vagy pedig maradunk a taktikusabb megoldásnál. Ez utóbbiakhoz nem csak a rögzített helyeken aktiválható shotgun és áram csapdák vannak, hanem mi magunk is építhetünk mérgező és robbanó eszközöket a fellelhető tervrajzok, és munkaasztalok segítségével, amiket szabadon, bárhol elhelyezhetünk a későbbiekben.
A játék hangulata remekül idézi a filmekét és ügyesen ültették azt a játékba, ami a régi idők túlélő horrorjaira emlékeztet. Az elhagyatott épületben való bolyongás, minden szobába való betekintés, majd pedig az összes szekrény nyitogatása, hogy véletlenül se maradjon hátra nélkülözhetetlen eszköz, gyakran kulcstárgy, majd pedig az utalások felkutatása, azok értelmezése, a változatos rejtvények tömkelegeinek megoldása, majd a memorizált útvonalon visszatalálni oda, ahol a kulcsot használni tudjuk, hogy újabb kihívást rejtő helyiségbe lépjünk. Szabadon választható alternatív útvonalakra bukkanhatunk és ráadásként két alternatív befejezéssel szolgál a végén. Minden adva van, a hangulatteremtő design, a pályák labirintusos felépítései, a kulcskeresgélés és aktiválás, a halálos csapdák, és az elengedhetetlen fejtörők, melyek összességének köszönhetően hangulatos és élvezetes lehet a játék.
Mégis kevés. Kevés, mert lehetne több és még változatosabb fejtörők. Amiért ki lehet békülni velük, az a műfajon belüli pangás és póriasság, és az ember örömtáncot járhat, ha érkezik egy ilyen túlélő horror, ami a már múlt homályába vesző elemeket feltámasztja és él vele. Viszont minden mást sikerült elrontani, az erőltetett és elbaltázott harc jelentősen levesz az élményből, egyszerűen kínkeserves az egész, és nem passzol sem a film, sem a játék képébe, inkább az erre fordított energiából, további feladványokkal színesítették volna a játékot. A történet szintén nem lett túlbonyolítva (a befejezésnél ne is várjunk a filmhez hasonló döbbenetet), amibe alaposan belerondít még a minősíthetetlenül gyenge szinkron, ugyanis csupán Tobin Bell adta hangját Jigsaw karakteréhez, míg a többiekét a szinkronszínészek legaljából válogatták össze, ami alól kivételt képez Jen Taylor, akit a korábbikban a Halo sorozat Cortanájaként ismerhettünk meg, most mégis, ő is csapnivaló alakítást produkál. Ezek sajnos alaposan belerondítanak az összképbe.
Látvány terén, erősen egy középkategóriát képvisel, inkább az ügyes design, ami erőt ad neki, még az Unreal engine-re annyira jellemző szemünk előtt történő textúra töltés is jelen van sajnos. Ha már a szinkron csapnivaló, legalább a zenei aláfestés tökéletesen rendben van, persze ez inkább a filmnek köszönhető.
Tartalmi szempontból tisztességesen leteszi, ami elvárható, első nekifutásra a 8 órát garantálni fogja a játék, majd az egyedüliként választható normál szint mellé, megnyílik az őrült nehézség, ahol felköthetjük a gatyánkat, bár közel sem annyira verejtékkövetelő, mint azt a neve sugallja.
Tartalmi szempontból tisztességesen leteszi, ami elvárható, első nekifutásra a 8 órát garantálni fogja a játék, majd az egyedüliként választható normál szint mellé, megnyílik az őrült nehézség, ahol felköthetjük a gatyánkat, bár közel sem annyira verejtékkövetelő, mint azt a neve sugallja.
Tekintve a filmes adaptációk színvonalát, a Saw kiemelkedik ezek soraiból és egy tisztességes alkotást tesz le az asztalra, ami sajnos mégsem képes az iparos munka színvonalán túllépni, viszont megvan az a tulajdonsága, hogy visszakalauzolja az embert a régi idők túlélő horrorjainak világába, miközben több-kevesebb sikerrel igyekszik a filmhez hű maradni. A film rajongóinak és a régi vágású játékosoknak érdemes beszerezni a játékot, míg mások kezeljék fenntartással és tegyenek egy próbát vele a vásárlás előtt, ha módjukban áll.
Make your choice.
Make your choice.
6 pont
Műfaj: túlélő horror
Megjelenés éve: 2009. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Zombie Studios
Kiadó: Konami
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése