Megvallom őszintén, hogy bajban vagyok, olyan bajban, mint még soha. Soha nem fordult elő, hogy egy tesztet ne tudjak elkezdeni egy gondolatmenet útján, viszont a Skyrim alaposan feladta a leckét, mert azt sem tudom, hogy hol kezdjem mondandómat, az epikuságánál, a lebilincselő történetnél, a terebélyes, több száz felfedezni valót kínáló világánál, az élvezetes sárkányvadászatnál vagy párviadaloknál?
Éppen ezért sokáig halogattam is, hogy bármit is digitális papírra vessek, mert a Skyrim egy végtelenül terebélyes játék, roppant élvezetes tartalommal, ami véleményem szerint, messze felülemelkedik a többi játékon.
Minden apró momentumában a gondos, aprólékos, az összes részletre kiterjedő alkotói kreativitás mutatkozik meg, mellyel további ötven, meg ötvenórányi élményekben gazdag tartalmat kívántak nyújtani a játékos számára. Nos, isten hozott a Skyrim világában, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, hogy egy könnyedén szabadulsz.
Sárkányt ölni jó, sárkányra vadászni még jobb. Ezt a roppant élvezetes momentumot vette a játék alapjául a Bethesda és építette rá a hófödte csúcsokkal körbeölelt Skyrim világát, ahol hosszú - hosszú idők elteltével, amikor az emberiség már csupán legendákként kezeli a sárkányok egykori létezését és uralmát, újra elérkezik a pillanat, amikor kiszabadulnak börtöneikből és a pusztítás terrorját szabadítják minden más fajra. Egy ember kell, egy, aki szembe mer szállni velük, egy, aki rendelkezik az erővel, a született erővel, hogy az üvöltése által képes elpusztítani a szárnyaló vérszomjas fenevadakat. A neve Dovahkiin.
A változatosság kedvéért, ezúttal nem börtönből, de szintén rabságból szabadulunk meg, amikor egy fenevad csap le a vesztőhelyre, ahol éppen a kivégzéshez sorakoztatják fel a bűnös lelkeket. Szabadságunkat visszanyerve, bármerre is indulunk, mindenhol a rettegő tömegekbe fogunk botlani, akik néha kétkedve is, de mindannyian a sárkánytámadásról pletykálnak, míg nem a rémségek ellepik Tamriel északi tartományát, a hófödte Skyrimot, ahol az északi, komor és zord emberfajok uralkodnak, még egymás közt is folytonos háborúskodást vívva. Elkerülhetetlen, hogy utunk a veszedelem megállításának ösvényére terelődjön, hogy a szerzetesekhez eljutva, fényt derítsünk a sárkányok eredetére, legendájára, és azok gyenge pontjára, de amire nem számíthatunk, hogy mi magunk leszünk az egyetlen személy, aki a sárkányvérrel születve rendelkezik azzal az erővel, hogy elpusztítsa a fenevadak vezérét, miután a szövevényes történeten átverekedjük magunkat.
A történeti rész cirka 20 órája, ennyivel össze is foglalható anélkül, hogy bármi olyat említenék, ami a személyes megélését csorbítaná, hisz ebben a világban mindenkinek saját magának kell felfedeznie a legapróbb dolgokat is, és ez adja a játék elsődleges óriási bűverejét. A térképünkön széttekintve, hamar felmérjük Skyrim óriási kiterjedését, majd előrehaladva a sötét foltok felderítésében, villámcsapásként súlyt le ránk a felismerés, hogy több mint 300 helyszín vár arra, hogy bebarangoljuk. Ezek között temérdek elhagyatott, düledező romok, a törpék romvárosai, városok, falvak, táborok, oltárok, bányák, barlangok, sárkány fészkek és erődítmények sorakoznak, felbecsülhetetlen tartalmat és elrejtett kincset kínálva. A mi feladatunk pedig élni a játék adta szabadsággal és az első pillanatoktól kezdve arra venni utunkat, amerre csak kívánjuk.
Vagy egyszerűen belevetjük magunkat a terebélyes és páratlan szépségű világba, ahol nagyon ügyesen nem csak a hófödte tájakat és hegyvidéket leljük fel, mert lejjebb ereszkedve zöldellő réteken, mezőkön és erdőkön vághatunk át, melyeket hömpölygő folyamok szelnek ketté, de sötéten komor sziklás vidékekre is eltévedhetünk, mocsarakon átbarangolva. Skyrim lenyűgöző és látványos minden mozzanatában, minden szegletét az élet tarkítja, attól függően, hogy éppen merre járunk, mert a szabad vidékeken az állatok seregei csörtetnek keresztül az erdőségeken, hogy halálos íjvesszőnktől megmeneküljenek, míg a városokban az emberek élik hétköznapjaikat és teszik dolgukat, folytonos cselekvésben érve őket. Minden momentum a környezethez igazított kialakításban lelhető fel, így bukkanhatnak fel a mamutok, és az őket felvigyázó óriások, a városokban pedig az Imperial City-re jellemző gótikusságot, felváltja az északi jellegű, tömör, vaskos építészet, de továbbra is látványos formában.
Persze mit sem érne a világ, ha nem lenne további tartalommal dúsítva, küldetések százait lelhetjük fel, négy kategóriára bontva. A történeti feladatok révén élhetjük át a sárkányokkal vívott ádáz küzdelmet, míg az ezúttal nem a megszokott formában jelenvelő harcos (Companions) és mágus (College of Winterhold), valamint tolvaj és bérgyilkos questek, a bárdokkal kiegészülve, további olyan küldetés sorozatokat biztosítanak, melyek más - más szerepjátékokban a főtörténeti szálat szokták nyújtani. A mellékküldetések további két csoportra oszlanak, egyik oldalon a komolyabb, 1-2 órás feladatok bukkannak fel, addig a vegyes csoportban a kisebb feladatok gyülekeznek, melyeket akár percek alatt is megoldhatunk, de több esetben is igényelnek 1-1 órányi barangolást és küzdelmet. Ezek mindegyikét az NPC-kel történő beszélgetések útján szerezhetjük meg, éppen ezért érdemes is szóba elegyedni mindenkivel, hogy megtudakoljuk az adott környezet pletykáit, és ezt ezúttal nem csak címszavakban, hanem teljes mondatokban tehetjük meg. A párbeszédek némi szabadsággal is meg lettek toldva, hisz ezúttal erőteljesebben érvényesül beszédkészségünk a kompromittálás és meggyőzés lehetőségénél, amennyiben nem pénzes erszényünk nyitogatásával akarunk megoldani bizonyos helyzeteket.
A karakterfejlődés egy roppant érdekes felépítést kapott ezúttal. A játék kezdetén természetesen részletekbe menően megformáljuk emberünk külsejét, a különféle előnyökkel bíró faj megválasztását követően, majd pedig a megszokott csillagzat választás elmarad (ezt majd a térképen fellelhető Standing Stone-oknál pótolhatjuk a különféle bónuszokért), mivel a játék folyamán bármivé alakíthatjuk karakterünket, mindennemű kaszt besorolást nélkülözve, szabadon. Bármikor dönthetünk úgy, hogy mágusunkat, egy kétkezes pallost forgató harcossá alakítjuk, aminek roppant egyszerű módja van, mivel ezúttal nincsenek a korábbi kasztokhoz kötött elsődleges képességek, hanem minden egy kalap alá van véve a fejlődéshez. A szintlépésekhez nélkülözhetetlen tapasztalatot, skill-jeink használatával szerezzük, kellő képesség használat esetén, a szintlépő csíkunk megtelik, majd egy csillagképeket tartalmazó ablakban dönthetünk a felől, hogy magickankat, kitartásunkat vagy életerőnket kívánjuk-e fejleszteni, ami után a csillagképekbe rendezett perkek között bogarászhatunk, és költhetjük perk pontunkat, egy-egy bónuszt választva a képességekhez.
Temérdeknyi tulajdonság áll rendelkezésünkre, hisz önmagában a harcászat is több tényezővel bír. Fejleszthetjük könnyű, nehéz páncélzatunkat, blokkolási képességünket, egy és két kezes fegyverzetünket, de külön szerepel természetesen az íjászat is, csak úgy, mint a mágia oldalán a pusztító, idéző és gyógyító erők. Ezek mellett nem maradhat el a lopakodás, a varázserővel bíró tárgyak készítése, az alkímia, a kovácsolás, a zárfeltörés, tolvajlás és beszédkészségünk szintjeinek fejlesztése sem, melyek mindegyikéhez nyithatunk meg a skill pontok révén olyan bónuszokat, mint a kovácsolás esetén az ékszerek vagy daedric, sárkány, elf páncélok készítése (a sok egyéb mellett), vagy újfajta blokkolási mozdulatok és bizonyos bónuszok a fegyver és mágia használathoz.
A harcrendszert is alapos átszabás érte, hisz ezúttal már mindkét kezünkben tarthatunk egy - egy könnyű kardot, vagy a mágia esetében két egyező varázslatot erősíthetünk fel, vagy esetleg egyik kezünkbe gyógyító, míg másikba pusztító erőt rendelhetünk. Bármelyik irányba is fejlesztjük karakterünket, a lehetőségek bőségesen állnak rendelkezésre, temérdek pajzs, kard, páncél, különféle ruházat, staff-ok, tekercsek és mágia kínálkozik a felhasználásra, minden korábbi tartalmat felülmúlva. A mellékes tárgyak, mint például a képességünket növelő könyvek, különféle ékszerek, drágakövek, mágia eszközök és alapanyagok is terebélyes skálára lettek dúsítva. Ez utóbbiak szerepe a kovácsolásnak alapkelléke, melyhez hozzátársul a bányászat is. Különböző fém alapanyagokra lesz szükségünk amennyiben saját készítésű páncélzatban szeretnénk felvenni a küzdelmet ellenfeleink ellen, valamint fegyvereinket upgradelhetjük a megfelelő skill bónuszok meglétével, viszont fegyverünk és páncélzatunk karbantartására nem lesz szükségünk, ugyanis ezt helyes módon kivették a játékból, hisz gondoljatok csak bele milyen röhejes lett volna egy sárkány összecsapás közepette, amortizálódó fegyverünket kikalapálni.
Az alapanyagokat vagy megvásároljuk, vagy pedig a bányák mélyéről ássuk ki, majd olvasszuk rudakba, a leölt állatok esetén pedig bőreiket hasznosíthatjuk, húsukból pedig ételeket főzhetünk a tűzhelyeknél, hogy életerőnket visszanyerjük. Természetesen a potionok is komoly felhozatallal rendelkeznek, nincs képességünk melyhez ne lenne rendelve egy-egy készítmény, melyet saját magunk is elkészíthetünk, ám ezúttal a laborban, a begyűjtögetett növények, állati, elementál és élőholt szervek révén. Mindezek használatához nem feltétlenül kell már az inventoryban kotorásznunk, hisz egy roppant kényelmes menü lett hozzárendelve, kedvencnek jelölt tárgyainkat a D-Padon érhetjük el egy listán feltüntetve.
Skyrim világa temérdek súlyos feladatot hordoz magában, szinte végtelennek tetsző a küldetéshalmaz, ami fellelhető benne, viszont mindegyikre egy dolog jellemző, roppant élvezetesek. Meseszerű történetek százait ismerhetjük meg ezek révén, egy teljesen más világba szippantva be bennünket, ahol minden pillanatban egy újabb kaland vár a felfedezésre. Az elhagyatott helyek, dungeonök felfedezése, minden korábbi epizód élményét képes felülmúlni és folytonos káprázatban részesíteni az embert, egy olyan addikciót kialakítva, hogy képtelenség a képernyő elől felállni, ezúttal kisebb fejtörőkkel megtoldva a föld mélyén rejtőző járatok, melyek kis odafigyeléssel, azért könnyedén megoldhatóak. Az olyan epikus jelenetek, mint amik az Oblivion záróakkordjára lettek tartogatva, ezúttal a kezdeti momentumokban jelen vannak és terebélyesednek ki a későbbiekben. A korábbi epizód záró csatája többedmagunkkal, többszörösen jelen van egy nagyon fontos küldetés sorozatban, amikor Skyrim uralkodói viselnek egymással háborút a hatalomért, és látványos ütközetek keretén belül foglalhatunk el várakat és városokat. Az életre - halálra szóló küzdelmek során a pengék és pajzsok szikrázva feszülnek egymásnak hangos pengezörej közepette, mindenki a másik mozdulatát lesve várja ki a kellő pillanatot a lesújtásra, a mágia pedig tömkelegével kínálja a különféle bevetésre váró igéket, hogy miképpen kívánunk ellenfelünkkel végezni, látványos effektek és kivégzőmozdulatok közepette. Mivel eltörlésre került a korábbi részt jellemző, a szintünknek megfelelő ellenfél felbukkanása, ezért folytonos tápolásra szorulunk, hogy felvehessük a kesztyűt ezzel a veszedelmes világgal. Mindezekhez hozzátársul az élvezetes sárkányviadal, amikor egy távoli üvöltéstől megrezdül a hótakaró alattunk, és a hópelyhek vad táncot lejtenek a szárnycsapások közeledtével, majd óriási robajjal előttünk terem egy rég elfeledett ősi szörnyeteg, melynek csupán egy célja van, a pusztítás.
További érdekes fegyverként kerültek be az üvöltések, melyekre többnyire a sárkányfészkekben, barlangokban tehetünk szert, majd pedig a leölt sárkányok lelkével oldhatjuk fel őket. Ezek különféle erők birtokába helyeznek bennünket, van amelyik segítségével állatokat szelídíthetünk, sárkányokat kényszeríthetünk földre, ellökhetjük ellenfelünket, sebes mozgást biztosítanak, míg másokkal sárkányt hívhatunk segítségül, vagy bajtársainkat buzdíthatjuk a csatában, mert ugyanis ezekből is összeszedhetünk jó párat, bármelyik kasztból válogatva. Ha ez nem lenne elegendő, akkor még szörnyformára is szert tehetünk, ugyanis a vámpírok és farkasemberek Skyrimban is megvetették lábukat.
A temérdek kalandos élmény egy káprázatos grafikába van burkolva, lehengerlő prezentációt nyújtva. Szemgyönyörködtető havas csúcsokon és zöldellő réteken, erdőkön kaptatunk keresztül, miközben a dungeonökben részletes, aprólékos designt lelünk fel, a levegőben szálló porszemcsékkel, hihetetlen fény - árnyék effektekkel, díszes faragványokkal. A szép látványt csak fokozni képes a kreatív design, ami uralja a játékot, melyet a városok viking stílusú építményeiben ugyanúgy fellelünk, mint a világ legutolsó eldugott szegletében.
A zenei aláfestésre a legideálisabb jelző, az epikusság. Fülbemászó, kellemes dallamok duruzsolnak a játék minden pillanatában, majd az összecsapásokat tovább hevítik a színvonalas kórus és szimfonikus művek dübörgése, melyek hatása leírhatatlan. Külön a tartalmai oldalra nem is kívánok kitérni, hisz tettem már említést, annak bődületes mennyiségére. Csak annyit mondok, hogy 150 óra elteltével, még mindig bőven fog akadni felfedezni való.
Persze, mint minden Bethesda játék és RPG esetében, ezúttal is csúsztak be hibák, mint a tereptárgyak közé szorulás, a holttest rángatózás, nagyon ritkán textúra hibák, vagy az időnként fellépő fagyás, az egyéb bugok mellett, ám semmi sem lehet tökéletes, főleg nem egy ilyen terebélyes világ, ilyen töméntelen tartalommal, így a nyújtott élményért cserébe, bőven el lehet nézni ezeket a dolgokat, mert ha mérlegre is állítjuk a két oldalt, jóval súlyosabb a tartalom és élmény serpenyője. Erről a játékról szerintem csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
Az Elder Scrolls sorozat, ezúttal Skyrim hófödte csúcsokkal szegélyezett vidékére kalauzolt el bennünket, a sárkányokkal vívott háború közepébe, és tette ezt a leghihetetlenebb színvonalon, töméntelen, élményekben gazdag tartalmat biztosítva. Ami az Oblivion epikus zárósora volt, az itt csak a kezdet, hogy még terebélyesebb formákat öltsön a lehengerlő élmény közepette. Bátran kijelenthető, hogy a generáció egyik legjobb, ha nem a legjobb játékáról van szó.
10 pont
Műfaj: külső-belső nézetes open world szerepjáték Megjelenés éve: 2011. (Xbox 360, PlayStation 3, PC) Fejlesztő: Bethesda Game Studios Kiadó: Bethesda Softworks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése