A ’60-as évek végén, a világ megváltozik. Charles Manson és sátánista klánja, brutális gyilkosság sorozatot követ el, a közösségekben felüti a fejét a rettegés, és az eddigi nyugodt, békés élet köddé foszlik. A korábban nyitva hagyott ajtókat, ablakokat, éjszakánként reteszelni kell, ám van, aki megfeledkezik erről, pedig Manson klánjának szakadárjai még mindig a környéken ólálkodnak, hogy a Sátánnak ajánlják fel áldozataikat.
Mia és John közös jövőjüket tervezik, hogy születendő gyermeküket egy idilli otthonban fogadják. Mia rég óta vágyik egy ritkaságnak számító játék babára, melyet férje akár adósság révén is, de megszerez a számára, hogy örömet okozzon feleségének, aki az Annabelle névre kereszteli a játékszert.
A meghitt családi légkört, egy éjszaka rémtette, a szomszédban lezajló brutális gyilkosság töri meg, amikor John, Miat hátrahagyva igyekszik az áldozatok segítségére, mit sem sejtvén arról, hogy a gyilkosok már az ő lakásukban vannak, és a születendő gyermek vérével akarják az éjszaka rémtettét megkoronázni, ám amikor kísérletük bukásra van ítélve, egyikőjük elzárkózik a gyerekszobába, hogy öngyilkosságával egy sátáni rituálét hajtson végre, Annabelle segítségével.
A meghitt családi légkört, egy éjszaka rémtette, a szomszédban lezajló brutális gyilkosság töri meg, amikor John, Miat hátrahagyva igyekszik az áldozatok segítségére, mit sem sejtvén arról, hogy a gyilkosok már az ő lakásukban vannak, és a születendő gyermek vérével akarják az éjszaka rémtettét megkoronázni, ám amikor kísérletük bukásra van ítélve, egyikőjük elzárkózik a gyerekszobába, hogy öngyilkosságával egy sátáni rituálét hajtson végre, Annabelle segítségével.
A Démonok között című horrorban - pár rövid jelenet erejéig -, felbukkanó Annabelle történetét meséli el a film, mely a nagysikerű rémfilm előzményeként is betudható. Annak érdekében, hogy elérje elődje népszerűségét, igyekszik a létező összes rémületkeltő és fokozó kelléket bevetni, amiben az a sajnálatos, hogy nagyon sok klisé keveredett az alkotásba. A film bármily brutálisan is indít, ez az első harmad tartalmazza a legfélelmetesebb jelenetsorokat, mely során a néző több alkalommal is a torkában érezheti dobogni a szívét, vagy egy-egy hirtelen - és roppant ügyesen megvágott, és hangeffektelt -, jelenetnél örülhet, ha az nem szakad ki a helyéről.
Ám ezt követően egy hirtelen törés következik. A továbbiakban csupán a feszült várakozás marad a nézőben, hogy Annabelle milyen rémtetteket fog végrehajtani és milyen körülmények között kel életre a benne szunnyadó gonosz, ami sajnálatos módon csupán a már sokat látott jelenetek formájában valósul meg, hogy a későbbiekben már-már banalitásba forduljon a démon megjelenésével. Bármennyire is félelmetes az alagsori jelenet, a démon felbukkanása szétzilálja a filmet, mert ezzel oly mértékben elvetették a sulykot a készítők, hogy már nem tud hatással lenni a nézőre, mivel az éles fordulat - a gonosz alaköltése -, már igencsak túlzó, ami nem illeszkedik az egész film koncepciójába és kezdeti hangulatába, hát még annak külleme.
Sajnos a klisék jelen vannak a film minden percében, a rémületkeltő kellékeken túl is, hisz temérdek érdektelen és sablonos karakterrel van megtöltve, még inkább lerántva a leplet arról, hogy valójában a hatásvadász rémisztgetés lett volna a cél, mint A gonosz háza 2 (Insidious 2) esetében, melynél ez hibátlanul működött is, oly mértékben, hogy számomra a legfélelmetesebb filmnek számít, ám ezúttal nem fordítottak kellő figyelmet az elemek megfelelő környezetbe való ágyazására, azaz a történetre. Éppen ezért, valamint a sokat látott, a közönség által előre gyanítható mozzanatok végett, közel sem tartogat akkora félelem dózist, mint elődjei, hiába is van ott a Fűrész egyik zsenijének, James Wannak a neve a stáblistán, ezúttal csak producerként van jelen, míg a horror filmek író tehetsége, Leigh Whannell teljesen nélkülözve lett (ez egyben magyarázat is a történet sablonosságára).
Kizárólag a horror műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, de nekik is csak abban az esetben, ha ezúttal beérik csupán egy-egy félelmetes és felkavaró jelenettel, mely garantáltan beég az emlékeik közé, mivel képes akkora hatást gyakorolni a nézőre a lendületes nyitány. Többet nem szabad elvárni ettől a középszerű alkotástól, melyre, ha legalább egy fikarcnyival több figyelmet fordítanak, akkor üthetett volna nagyobbat is, mert így olyan hatást kelt, mintha csak a film felére készült volna egy remek forgatókönyv, a többit pedig improvizálták volna a korábbi forgatások ötleteiből. Mondom ezt úgy, hogy eleve nem voltak nagyok az elvárásaim egy olyan horrorral kapcsolatban, melynek egy (ritka ronda) játék baba a főszereplője, tehát mindenki másnak felesleges időt fecsérelni rá. Remélhetőleg a közeljövőben, a két horror zseni együtt folytatja munkáját, mert ezt a másfél órát is nehéz volt végigülni.
Műfaj: horror
Műsoridő: 94 perc
Debütálás: 2014.
Rendező: John R. Leonetti
Forgatókönyv: Gary Dauberman
Főszereplők: Annabelle Wallis, Ward Horton, Eric Ladin, Tony Amendola, Alfre Woodard
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése