Nathan Drake éppen hogy kikeveredik a dél-amerikai dzsungelből, amikor New Yorkba érkezésekor egy váratlan hívás fogadja régi barátja és mentora, Sully részéről, aki sürgős segítségét kéri a kincsvadásznak egy gyilkossági ügyben.
Luka Hzujak maradványait egy metróállomáson találták meg. Elrettentetésképpen a feldarabolt holtestet egy ládában helyezték ki a nyilvánosság elé, hogy bizton rátaláljon az, akinek az üzenet szól. Sully egykori barátjának lánya, Jada képtelen beletörődni apja halálába, biztos benne, hogy azért kellett meghalnia, mert forradalmi felfedezést tett a görögországi és egyiptomi labirintusok eredetére vonatkozóan, melyre egyedül a naplója szolgál bizonyítékul.
Jada bármit hajlandó megtenni, hogy Luka végakarata teljesüljön, melyben Sully elkötelezetten támogatja, így hát Drake sem hajlandó kimaradni abból a kalandból, mely letűnt civilizációk birodalmába vezérli őket, hogy a labirintusok mélyére behatolva, újabb és újabb meghökkentő felfedezésekre tegyenek szert. Daidalosz ősi építményeiben a súlyos titkok mellett temérdek kincs is rejtőzik, mely mások figyelmét is felkelti, így Drake és társai hamar űzött vadként menekül a kincsvadász mágnás, Henricksen és zsoldosai elől, hogy még veszedelmesebb ellenfelekkel, a labirintusok könyörtelen védelmezőivel és a minotaurusszal vegyék fel a harcot a végső titok leleplezése előtt.
Kellemes meglepetésként szolgált ez a kalandregény a videojátékok alapján íródott könyvek sorából, mivel nem csak egy részletekben kidolgozott, szövevényes történettel rendelkezik, ami remekül szórakoztatja az embert a pergős cselekményével és a folytonosan jelen levő feszültséggel, hanem roppant ügyesen illesztette a labirintusok köré épített legendát a valós történelem és a mítoszok hasábjai közé. Nagyon precízen adagolja a regény az újabb és újabb információkat a rejtélyekről, folytonosan fenntartva az érdeklődést az olvasóban, hogy a történet végére érve, egy kellemes és kikapcsoló olvasmánnyal gazdagodhasson, és mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok a műfaj nagy kedvelője. Nagyon úgy érzem, hogy lassan ideje levetkeznem a játékokból született könyvekkel szembeni sztereotípiámat, melyet a stílus régmúlt „regényei” ültettek belém. Az elmúlt években igazán színvonalas és komoly alkotások születtek, melyek, még ha közel sem tökéletesek, igen szórakoztatóak tudnak lenni.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudok róni a számára, azok az időnként erőltetett poénok, valamint a több helyütt ügyetlenül megírt helyzetek, jelenetek, ahol a gyenge ábrázolásnak köszönhetően kissé gyermeteg fogalmazványként képes hatni a könyv. Ennek ellenére bátran ajánlom a kötetet az Uncharted rajongók számára, de ugyanilyen bátran a kalandregény kedvelőknek is, hisz a könyv egy teljesen különálló történetet mesél el, melyhez teljes mértékben nélkülözhető Nathan Drake videojátékbeli múltja.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése