Az atomháború utáni világ egy hősért kiált, aki megfékezi Sloan ezredes ádáz tervét, melyet egy eldugott szigeten dédelget. Ez a hős csak egy ember lehet, azaz félig ember, félig robot, de ízig-vérig amerikai, Rex Power Colt, aki szembeszáll a felfegyverzett Blood Dragonokkal és Sloan cyber seregével. A ’80-as évek kiemelkedő akciófilmjeinek paródiája következik.
Méghozzá nem is akármilyen filmekből szemezgettek az alkotók, hisz a Far Cry 3 kiegészítője, egy teljesen különálló poszt-apokaliptikus történetet tár elénk, erősen fűszerezve az olyan kultikus filmek parodizált jeleneteivel, mint a Terminátor, Predator, Rambo vagy az Amerikai nindzsa, néhol keményen igénybe véve a játékos rekeszizmait, másutt pedig kínos pillanatokat okozva a már-már túlzottan kisarkított paródiával.
A játék alapjai teljes mértékben a Far Cry 3-at követi. Megkapjuk a szabadon bejárható szigetet a felszabadítandó bázisokkal, és az ott megnyitható mellékküldetésekkel együtt, mely utóbbiak közé a vadászat és a túszmentés tartozik, hogy elvégezvén ezeket, búsás pénz és tapasztalati pont jutalmat zsebeljünk be a frissen megnyíló arzenál mellett.
Ez utóbbira rögvest el is költhetjük dollárkötegeinket az elfoglalt bázisok boltjaiban, amíg az XP-vel, automatikusan lép szinteket Rex, melyek újabb perkeket vonnak maguk után.
Ez utóbbira rögvest el is költhetjük dollárkötegeinket az elfoglalt bázisok boltjaiban, amíg az XP-vel, automatikusan lép szinteket Rex, melyek újabb perkeket vonnak maguk után.
Igen, sajnos ezúttal nincs lehetőség magunknak válogatni az éppen szükségesnek vélt perkök között, hanem azok a szintekhez rendelve nyílnak meg, így juthatunk hozzá olyan képességekhez, melyeket már mind láthattunk korábban, azaz a páncélozott ellenfelek kivégzése lopakodással, magasabb életerő és kitartás, víz alatti lélegzés, gyorsabb fegyverváltás és tárazás, vagy éppen a gyilkoló eszközök stabilabb kézben tartása. Nem csak a fastruktúra repült, de a szigeten kószáló vadak becserkészése is értelmetlenné vált a vadászküldetéseken kívül, mivel a robot állatok, csupán cyber szívvel rendelkeznek zsákmány gyanánt, melyet a Blood Dragonok, azaz a termetes és vérszomjas sárkányok figyelmének elterelésére használhatunk fel, hogy míg a kifröccsenő kék vérrel foglalatoskodnak, csendben elosonjunk a hátuk mögött, mivel nem éppen egyszerű feladat elpusztítani őket.
Ugyanezen szíveket nyerhetjük ki a leölt robot katonákból is, a korábban megszokott lootolással, némi pénz, ritkábban lőszer társaságában, hogy a már megismert arzenál futurisztikus változatai, ne maradjanak üres tárral. A pisztoly, gépfegyver, gépkarabély, shotgun, mesterlövészpuska, minigun, lángszóró és robbanóanyagok (gránát, molotov koktél, C-400) kötelező felszerelés mellett, olyan érdekességekre bukkanhatunk, mint a dobócsillag, vagy ennek el nem hajítható nagy testvére, a Kill Star, mely az életerőnkből táplálkozó pusztító lézert lövell, de a palettán szerepel továbbra is az íj, csupán a küllemében tuningolt változatban. Tovább csökkenti a játék értékét - de erre már lehetett következtetni a vadászat feleslegességével -, hogy a felszerelés készítése is teljes egészében ki lett véve a játékból, megfosztva ezzel egyik eszenciájától. Nem hiszem, hogy az elképzelés mögött a gyorsabb játékmenet és a cyber világba nem illő dolgok álltak volna, inkább a játék tovább egyszerűsítése és a kevesebb munka vezethetett eme döntéshez, ami jól meglátszik a járműpark, finoman szólva, szolid és egyáltalán semmi kreativitást nem tükröző skáláján.
A játék velejét mégsem igazán az általunk okozott pusztítás hívatott képviselni - lagymatag küldetéseinek köszönhetően -, hisz a ’80-as évek akciófilmjeit parodizáló történet, e fölé kíván kerekedni, keményen ezekre a többnyire állóképes, vagy minimális animációt tartalmazó, a 8 és 16 bites korszakot idéző átvezetőkre, melyekben tényleg nem kevés humor fért meg, és számtalan alkalommal csal minimum mosolyt, de inkább hangos kacagást az ember arcára, amibe csupán a helyenként már nagyon eltúlzott és erőltetett poénok képesek belerondítani. Megvallom őszintén, bármennyire is hangulatosra sikerültek ezek az átvezetők, sokkal többet nevettem Rex játék közbeni beszólásain, poénjain és reakcióin, melyek a Duke Nukem aranykorát idézték.
Persze nem csak az animációk milyensége és tartalma tekintetében kapunk nosztalgia hangulatot, hanem a készítők erősen nekifeküdtek az egyik legnagyobb hangulati tényezőnek, azaz a zenének, mely a letűnt korszaknak is inkább az elejét képes idézni, de mégis minőségi nosztalgikus formában. A küldetések már egy felemás képet festenek, nagyon sok a Far Cry 3-ból lett merítve, számos elemet emelve át az alapjátékból és ismételve meg ugyanazt, csupán a sárkányokkal színesítve a palettát, hogy az igen rövidke sztori vége, kicsúcsosodjon egy mindent elsöprő pusztításban a robot dinoszaurusz hátán, mely tényleg tömény adrenalin élményt képes szolgáltatni, kiemelkedő befejezést nyújtva, egy középszerű küldetéssorozat után.
A Far Cry 3 ismeretében nem az a kérdéses, hogy pofásan néz-e ki a játék, hanem inkább az, hogy milyen designnal éltek a fejlesztők. Nos, kissé furán fog hatni elsőre mindenki számára ez a főként piros és kék színekkel operáló világ, ami csupán a sötétséget nyújtó feketeséggel fog kiegészülni, mégis sikerült valami egyedi hangulatot teremteni ezekkel az árnyalatokkal. Az ellenfelek, az élővilág és pályadesign tekintetében pedig, szembeötlő párhuzam vonható a ’80-as évek akkori jövőképével, amit valljunk meg, kemény dió volt összehozni.
Hiába egy DLC-ről van szó, teljesen különálló játékként jelent meg a Blood Dragon, igyekezvén egy ár-érték egyensúlyt fenntartani, amin alaposan elbukik.
A történet nyújtotta küldetések csupán 3 órára elegendőek, de legalább ez kiegészül a sziget által nyújtott feladatokkal, hogy cirka 10 órára rúgjon a játék szavatossága, ami egy roppant tisztességes tartalom lenne egy kiegészítő cím tekintetében, csakhogy amíg a Far Cry 3 tízszer ennyi tartalommal bírt, minőségibb formában, addig a Blood Dragon ára csupán harmadannyival fogja tárcánkat terhelni, magyarán drága, és az egyensúly akkor lépett volna fel (főleg egy kizárólag digitálisan megjelent címnél), ha fele ennyibe kerülne, mint amennyibe.
A történet nyújtotta küldetések csupán 3 órára elegendőek, de legalább ez kiegészül a sziget által nyújtott feladatokkal, hogy cirka 10 órára rúgjon a játék szavatossága, ami egy roppant tisztességes tartalom lenne egy kiegészítő cím tekintetében, csakhogy amíg a Far Cry 3 tízszer ennyi tartalommal bírt, minőségibb formában, addig a Blood Dragon ára csupán harmadannyival fogja tárcánkat terhelni, magyarán drága, és az egyensúly akkor lépett volna fel (főleg egy kizárólag digitálisan megjelent címnél), ha fele ennyibe kerülne, mint amennyibe.
Kizárólag azokat tudnám buzdítani a beszerzésére, akik a ’80-as évek akciófilmjein nőttek fel, ők képesek lesznek értékelni a játék nyújtotta élményeket, annak ellenére is, hogy az közel sem alkot kerek egészet a hiányosságok, önismétlés és a helyenként eltúlzott, erőltetett paródia végett, de mégis egy értékelendő próbálkozás volt, mely komoly nosztalgia faktorral és humorral rendelkezik, de mindenki érezni fogja, hogy a labdát hagyta elpattogni.
7 pont
Műfaj: belső nézetes akció (FPS)
Megjelenés: 2013. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Ubisoft Montreal, Ubisoft Shanghai
Kiadó: Ubisoft
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése