Mozgókép - Insidious: Az utolsó kulcs kritika

Elise már gyerekkorában rendelkezett különleges képességével, mellyel látja a világunkban ragadt holtakat, legyenek azok ártatlan áldozatok, vagy az emberek életére törő démonok. Apja, aki a halálsor fegyőreként dolgozott, erőszakkal próbálta Elise-t jobb belátásra bírni, mígnem a lány elhagyta a családot és végérvényesen hátat fordított otthonának. Mindaddig, amíg egy ismeretlen férfi fel nem keresi, hogy a házat kísértet szállta meg, a házat, ami egykoron Elise otthona volt.

Valahol James Wan és Leigh Whannell sem gondolta, hogy az általuk útjára indított Insidious sorozat ekkora népszerűségre tesz majd szert, mert központi figuráját mindjárt az első részben ki(ny)írták, hogy a közvetlen második epizód lezárja a rettegés házának sztoriját, majd a harmadik már a múltban játszódjon, hisz kire építkezhetne tovább a széria, ha nem pont a médiumra.



Ennek köszönhetően, a harmadik résztől folyamatosan haladunk vissza az időben, Az utolsó kulcs pedig annak előzményeként szolgál, bár a kettő csak minimálisan van összeköttetésben, mert Whannell szarujából kifogyott a puskapor és inkább Elise gyerekkorára koncentrál, valamint az általa hátrahagyott házra, hogy oda visszatérve fényt derítsen a szörnyű titkokra, melyek a jelentől, egészen a régmúltba tekintenek vissza.

Lehet Whannell megfogadta a Démonok között 2-t ért kritikákat (még annak ellenére is, hogy maga nem dolgozott rajta), mivel erősen visszafogta a jump scare jeleneteket, inkább egy sötét, nyomasztó világot teremtve, ami gyatra titkaival és csapongó hangulatával próbálja a nézőt rettegésben tartani, sikertelenül, mivel minden középszerűre sikeredett, jellegét pedig elveszítette a sorozat, főleg, hogy Wan, az utóbbi időben a tőle megszokott módon megint csak producerként van jelen, és a rendezői munkát átengedte az eddigiekben a Parajelenségek: Szellemdimenzió és az Ördögűzés: Deborah Logan története direktorának, Adam Robitelnek.

Ezt a filmet inkább ajánlom az alkalmi horror nézőknek, ők még jól is fognak szórakozni vele, de a sorozaton edződött közönség és a horror műfaj kedvelői, erősen középszerűnek, sok helyütt unalmasnak, összességében pedig abszolút felejtősnek fogják találni, mivel a történet nem tartogat semmi meglepetést, minden kiszámítható és előre tudható, lényegében már az első pillanatban Elise apjának karakteréről süt, hogy mi lesz a nagy titok, a szálak vezetése pedig erőltetett, sok az üresjárat, a nehezen felépített atmoszférát pedig alaposan lerombolja a túlzásba vitt poénkodás Specs és Tucker részéről. És persze egyáltalán nem ijesztő.

A széria egyelőre kifulladt, de ez már a harmadik résznél is érezhető volt, ennek ellenére kíváncsian várom Az apáca című filmjüket, ami egy teljesen új történeti szálat kíván kibontani az egyre terebélyesebb univerzumban, ezzel több lehetőséget is szolgáltatva az alkotóknak, hogy az Annabelle 2-höz hasonló színvonalat érjenek el, ahol a botrányosra sikeredett első rész után, sikerült egy remek horrort összehozniuk.

Műfaj: horror
Műsoridő: 103 perc
Debütálás: 2018.

Rendező: Adam Robitel
Forgatókönyv: Leigh Whannell
Főszereplők: Lin Shaye, Leigh Whannell, Angus Sampson, Bruce Davison, Caitlin Gerard, Spencer Locke

Zerko